Végül egy piros színben futott be amiben szerintem kifejezetten jól mutat.
A Celica mindenki számára ismerős lehet. A név hallatán sokunkban egy név és egy típus jut eszünkbe Carlos Sainz és a GT-Four. Na ezt kellett valahogy űberelni 1999-ben ami szerintem már akkor lehetetlen volt. A dizájn egy dolog, de a Celica egyik pikantériája a mögötte lévő tartalom. Az "új" szakítva a hagyományokkal már csak elsőkerekes kivitelben és feltöltős motorok nélkül volt elérhető.
Két féle 1.8-assal dobták piacra az egyik a sima 140lóerős változat volt a másik pedig a T-Sport-ként vagy Amerikában csak GT-S-ként ismert válozószelepvezérléses VVT-L.
A VVT-L rövidités ami a Variable Valve Timing and Lift-ből származik. Ez magyarra fordítva Változtatható Szelep Időzítés és Emelést jelent.
Adatok:
1796 köbcenti, sor4, DOHC 16szelep változó szelepvezérléssel.
Hajtása elsőkerék-hajtás kézi 6sebességes váltóval illetve opcionálisan automatával
Gyorsulása 7,4 másodperc 0-100-ra végsebessége 225km/h volt
Konkurensek:
-Honda Integra Type R
-Nissan Silvia/200SX S14 S15
-BMW E46 328Ci
-Mercedes-Benz C230 Kompressor SportCoupe
Elérkeztünk a modellhez. Az autót az Autoart vette kezelésbe ami szerintem egy jó ötlet volt, de én Celica-ból nem ezt a generációt választottam volna, talán ezért sem lett egy annyira befutott modell.
Az autót amerikai piacosra csinálta meg balkormányosban a gyártó, ez látszik is a kis szélességjelzőkön is a lökhártitó oldalában. Alavetően az élek jól teljesen egy síkba esnek, ezen is látszik, hogy prémium gyártóval van dolgunk. A lámpák is kimondottan jóra sikerültel, igazi Autoart minőség.
Oldalról is elég jól néz ki. Amit hiányolok az ajtóablak. Nem szeretem ha nyitott az utastér mert sajnos beleszáll a por. Amúgy a felnik szépek, mögöttük szintén kidolgozott nyereg illetve tárcsa, és most ebből a szemszöből jól látható a szélességjelző ami az amerikai kivitelekre volt jellemző.
A háta is hozza azt a szintet amit egy Autoart modelltől megszokhattunk már az évek folyamán. Szép a spoiler, a lámpák, élethű kipufogóvég. Az autoart modellek egyik érdekessége, hogy sok modellnél műanyag a lökhárító ahogyan ennél is. Ez szétszedhetőség szempontjából jó mert vállalkozószelleműek tudnak variálni akár a kivitelek között, de hátránya az, hogy az évek során aki hanyagul tárolja illetve nem figyel oda könnyen megsértheti az elemet.
Itt látszódik a régi Autoart feeling. Az ajtó még karos, és a rugós mechanizmusa miatt elég erőteljesen csukódik. A belteret próbáltam valamennyire kipucolni, de az üléseknél lehetetlen küldetésnek éreztem. Érdes felülete miatt a porral elég jó szimbiózisban tudnak élni. Pozitívuma a lenyitható napellenző például, vagy a kalaptartó amit egy kis gumi emel meg ha kinyitjuk. Egyszóval a beltere kimondottan jó és funkcionális. Egyedül az ajtók oldalüvegei miatt sajnos kivan téve a pornak.
A motortér marad mindig utoljára. Alapvetően jól néz ki. A hatalmas karos motorháztető viszont azért tudatja velünk ez egy "ős"Autoart. Aki kicsivel szemfülesebb az láthatja a motorburkolaton a VVT-L feliratot is.
Összegzés:
Kora ellenére még mindig egy pazar modell teljes nyithatóságával illetve apró funkcionalitásával ami manapság kihaló tendenciát mutat.
Pozitívum
+Mai modellekhez képest is elérhető ár
+Kimomdottan jó kidolgozás
+Beltérben egy-két apróság funkcionális
+Több szín illetve piactól függő variáció
Negatívum:
-Korai Autoart így sajnos még nincs oldalablak emiatt a beltér kivan téve a pornak
-Elejére, hátára vigyázni kell a műanyag lökösök miatt.
Mit kapok az árán?
Az ára egy nagyon széles skálán mozog, doboz és állapot függvényében 8 és 30ezer között mozog. Az enyém doboz nélküli, 15ezret pengettem le érte amiért ilyen minőséget nem nagyom kapunk..
Ajánlom?
Természetesen igen! Egy régi, de nagyon jó kis modell. Érdemes beszerezni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése