Természetesen vannak rajta számos módosítások a mezeihez képest. Ilyen a ködlámpával kegészített mélyebbre húzott, nagyon légbeömlőkkel rendelkező lökhárító bennne vékony piros csíkkal ami végigfut az autón. Kapott enyhe szélesítést a kerékjáratokra, valamint a küszöb is eltér a normálhoz képest ráadásul itt megtaláljuk a Turbo i.e. feliratot. Alapáron járt hozzá a 4 küllős Abarth kupakos könnyűfém-felni szett, továbbá a hátsó lökhárító és a kipufogó is valamelyest hangsúlyosabb volt, de egyáltalán nem feltűnően. A beltérben is történtek apró , de nem számottevő módosítások, ilyen például a piros szegélyes lábtérszőnyeg, a piros szegélyes 3 küllős gyári sportkormyány és az előd Turbo i.e. hagyományait követve ennek az óracsoportja is gyárilag töltőnyomás-mérős és emellett rengeteg segédműszerrel teletűzdelt.
A második szériás Uno 1989-ben mutatkozott be és 95-ig volt elérhető Olasz gyártásban. 1993-ban már bemutatkozott a Punto. Ettől függetlenül Lengyelországban folytatódott a gyártása tovább egészen 2002-ig igaz csak az alap modelleket gyártották. Ezen kívül még számos helyen gyártották természetesen a karosszéria változatlan volt, de számos ponton eltért küllemre
Argentínában 2000-ig gyártották, Brazíliában jóval tovább egészen 2013-ig, bár az utolsó 3 évben saját tervezésű karosszériával. Ezen kívűl gyártották Dél-Afrikában, Indiában, Marokkóban, Pakisztánban, de legtovább a Brazil piacon volt elérhető.
Motorok terén most nem térnék ki az alap benzinesekre és a dízelekre, viszont két felé Turbo i.e. létezett amit egymással párhuzamosan is gyártottak. Az egyik a jól ismert 1.3 literes ami még a gyártás ciklus elején volt elérhető ezt később teljesen leváltott az 1.4. Az utód teljesítménye természetesen nőtt.
Az Uno Turbo-nak nem volt egyszerű dolga a konkurenciával, ugyanis megjelent a Franciák és a Németek legsportosabb változatukkal eléggé odatették magukat.
Ugyan a Turbo i.e. nem a legsikeresebb kis hot hatch-nek számított, viszont mindig ott volt az élbolyban. Nagyon jó menettulajdonságokkal rendelkezett mégsem kapkodtak utána, ezt talán az autó marketingjének lehet felróni. Mindenestre méltó elődje volt a Punto-nak és a technika annyira bevállt, hogy a Punto GT is ezt az erőforrást kapta.
Műszaki adatok 1.4 Turbo i.e. :
1372 köbcenti, SOHC 8szelep Turbo,
Teljesítménye 120lóerő és 165Nm nyomaték
Gyorsulása 7,9 másodperc végsebessége 205km/h
Súlya 925kg
Konkurensek:
Európai fronton elég kemény volt a konkurencia.
-Polo G40: A Németek talán egyik legnagyobb fegyvere volt, igaz a G feltöltő miatt és talán a konkurenciájában viszonylag visszafogottabb 115lóereje illetve magas ára lehet kevés volt a sikerhez.
-Fiesta RS Turbo: 1.6 Turbo motorja és 135lóerje adott lett volna a sikerhez, ennek ellenére a szívó XR2 jobban fogyott, valószínűleg a rövid gyártása és magasabb ára miatt lett kevesebb RS Turbo.
-Corsa A GSi: megfizethető, könnyű és aránylag gyors is volt. 1.6-os 100lóerős motorja kevésnek mondható a mezőnyben viszont pehelykönnyű. Alulméretezett fékei és futóműve ellenére elég sikeres modell volt.
-Ibiza SXI 1.5 Turbo: kevesen ismerik mivel sajnos nem volt egy sűrű darab teljesítménye 109lóerő volt. Zömében a svájci piacon volt belőle sok.
205 GTi 1.9: ugyan az elején 1.6-os motorral kínálták, később megjelent az 1.9-es verzió ami nagyban hozzájárult a GTi sikeréhez, nyugaton vitték is mint a cukrot. 130lóereje és könnyű súlya miatt a mezőny egyik legjobbja volt.
-R5 GT Turbo: teljesítményben szögre megegyezett az Uno-val és szintén 1.4-es, futóműve feszesebb, sportosabbra volt hangolva, talán egyetlen negatívuma az Uno-val szemben, hogy karburátoros volt és sokkal komplexebb szerkezet.
Konkurencia Japánból:
Swift 1.3 GTi 16V: Ne tévesszen meg senkit a forma, mert ez nem a Magyar Swift. Lelkesen pörgő 16szelepes motorja, könnyű karosszériája miatt itt a helye, igaz teljesítménye nem sokkal több 100lóerőnél mégis felveszi a versenyt az erősebb példányokkal.
Most pedig jöjjön a modell. Az Uno első generációjának megjelenésével garantálva volt, hogy nem lesz megállás és ez így is volt. A modellt a Laudo Racing Models adta ki aki az Olasz márkák szerelmeseit látja el Olasz modellekkel. Doboza illetve annak hungarocell része megegyezik az OttO-éval bár ezt sokkal izlésesebben tálalják.
Az autó eleje kimondottan szép, OttO-s minőségbeli jegyeket észre lehet rajta venni, de a kis szériák miatt valahogy jobban odafigyelnek az apróságokra ezért nem véletlen, hogy ettől a gyártótól még nem érkezett hibás modellem.
Oldalról is kifejezetten jól mutat. Szép a kis piros csík ami körbefut rajta. Nem felejtették el a Turbo i.e. feliratot sem, jól mutat a 4 ágú könnyűfém-felni és a fényezés minőségét sem érheti panasz mivel minőségibb mint az OttO.
A háta is szerintem teljesen jól mutat. Szépek a lámpák illetve élőben a feliratok, a kipufogó mérete és külleme kimondottan jó és arányos.
A beltér szerintem teljesen jó, bár hiányolom belőle a biztonságiöveket illetve a műszerfalon a gombok ,kezelőfelüleltek piktogramjait.
Összegzés:
Nem az első Laudo-m, de abban biztos vagyok nem is az utolsó. Lehet becsúszik majd egy HF Turbo Delta, de egy Punto GT majd biztos. Gyanta kategórában sem olcsó, viszont ezeket a modelleket más nem fogja kiadni pláne ilyen minőségben.
Pozitívum:
+Minőségi gyanta modell
+Több színvariáció
+Minőségibb csomagolás
+Kiváló minőségű fényezés
Negatívum:
-Magas ár
-Beltérben kezelőfelületek kidolgozatlansága és övek hiánya
Mit vehetek az árán?
Jelenleg olyan 110€ a modell. Ilyesmi áron mennek a bennragadt BoS-ek amik gyengébbek, ennyiért van GT Spirit, de az egy más éra, bőven kijön belőle egy OttO, de akár ha kifoghatunk normál áru Autoart-ot is.
Ajánlom?
Természetesen igen, annak aki értékeli ezeket a modelleket és természetesen ha nem zavaró, hogy nyithatatlan és gyanta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése