A C4-es 1983-ban debütált és 1984-től iditották el a sorozatgyártását Bowling Green-ben Kentucky államban. A motorpalette 5.7literes V8-asokból állt ami teljesítményben egy elég bő skálán mozgott számszerint 205-405 lóerőig.
Kevesen tudják, de a Veyron megjelenéséig a C4-es Corvette tartotta az utcai autók sebességi rekordját ami a Callawy nevéhez fűződik. Fogták az eleve erős V8-ast erre raktak két turbót így a teljesítményét megduplázták a ZR-1-hez képest is, így hoztak ki 880lóerőt és ez a teljesítmény elégnek bozonyult a 410km/h eléréséhez.
A típus 1990-ig változatlan külsővel gyártották a coupé illetve Convertible verziót. 1990-ben viszont egy modellfrissitésen esett át a C4. Javarészt az autó farán vehető észre jelentős különbség. Ebben az évben jelent meg a ZR-1 is 375 lóerővel, majd később 405 lóerőre emelkedett a teljesítmény.
Műszaki adodatok (1986)
5737 köbcenti OHV (alulvezérelt) V8 16szelep, Cross-Fire befecskendezéssel
Teljesítménye 230lóerő 447Nm
Gyorsulása ~6 másodperc (0-100), végsebessége ~250km/h
A típust végül 1996-ban befejezték és átadta a helyét a számomra kevésbé karakteres C5-nek.
Elérkeztünk a modellhez. Nos a C4-es fronton nem túl egyszerű a helyzet. Tudomásom szerint 2 véglet van. Az egyik az olcsóbb, de jóval gyengébb Maisto ami már a módositott verzió, illetve van a jelen lévő Autoart ami szép, de horror.
Az eleje nagyon jól néz ki, kidolgozásra igazi Autoart minőség. Szép embléma illetve alsó lámpatest.
Az Autoart nagy előnye itt jön ki, ez a funkcionalitás, a bukólámpa kifejezetten jó, hogy működik, mondjuk ezért az árért amit képvisel illik is.
Oldalról is kimondottan szép és szerencsére lépésről lépésre tudom demonstrálni a bukólámpa működési mechanizmusát. Ilyen csukott állapotban.
Ilyen amikor már félig kezd kinyilni...
És ilyen teljesen nyitottan.
Hátolról sem fest rosszul. Szépek a kipufogóvégek. Jól néznek ki a lámpatestek továbbá a vékony kis díszléc is külön kis alkatrész.
Most pedig itt egy kis apróság, az a zavaró pont amire most visszatérnék. Igaz csak fényben látszódik de akkor nagyon. Ragyás a fényezés. Ezt a Kyosho-knál megszoktam, de egy 50ezer forintos modelltől ez szégyen és nem csak ennél fordul elő. Egy szintén origi DR30 Skyline-om is ebben szenved.
Nos menjünk tovább. A motortér szép kidolgozásra. Autoart-ra jellemzően, részletesen kidolgozott, minden megvan ami az igazin.
Végül pedig a beltér ami nagyon szépen és jó minőségben kárpitozott. A műszerfal is nagyon szépen kidolgozott, valamint az ülések ajtókárpitok is szépek. Megvan a kis teleszkóp ami szintén funkcionális. Egy kimondottan szép modell lenne, ha nem lenne az a ha.
Összegzés:
Maga a modell nagyon szép egyedül ami bosszant és kiábrándít az a fényezés. Új szalagos modell volt, teljesen origi így azt sem mondhatom, hogy hanyag volt az előző tulaja. Egy szó mint száz teljesen felvagyok háborodva. Na ezért is maradok a gyantánál.
Pozitívum:
+Az egyetlen ráncfelvarrás előtti C4 a piacon
+3 féle szívariáció
+Funkcionális bukólámpa
+Levehető tető
+Összességében szép kidolgozás
Negatívum:
-A ragyás fémyezés vicc ilyen árak mellett
-Nagyon magas vételár
-Úgy látszik az Autoart-ot is elére a minőségi hanyatlás.
Mit vehetek az árán?
Ha azt nézzük ebből a pénzből kilehet fogni mondjuk 2 OttO-t. Igaz nem nyílik és nem ez a minőség, viszont aki szereti a különleges utcai autókat az biztos találnak magának valamit. Kijön még belőle legalább 2 Norev természetesen nem a gagyibb kategóriából, de több gyártó portékái közül is lehet bőven válogatni.
Ajánlom?
Ha a szívemre hallgatok azt mondom igen, de ha az eszemre akkor azt kell mondjam NEM! Nagyon drága modell szerintem 50 forint nem kis pénz orosz rulettezni és tűkön ülve várni vajon hibátlant kapsz vagy sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése