CupRacing=Cupra: OttO Seat Ibiza II GTi 16V Cupra 2

Az Ibiza a Seat Poloja. Méreteiben ugyanaz a két autó és technikai szempontokból is megegyezik a két modell. Ami érdekesebb az Ibizát tekintve, hogy sokkal merészebb motorok is elérhetőek voltak. A párhuzamosan futó Polo csúcsát az 1.6 16V tette ki. A Seatnál a belépő motor az erősebb verzióból a Golf 3 GTi-ből ismert 2.0 8szelepes 115lóerős motor. Ha esetleg ez nem lenne elegendő következő lépcsőfok a Golf II-ből ismert 1.8 16V GTi kicsivel butább verziója 129 lóerővel és itt még nincs vége, mert a legerősebb fenevad a Golf III GTi 16V-ból ismert 2.0 16V 150 lóerővel. Ez a jelen írásom alapja a Cupra 2. Mi az a Cupra? A Seat legerősebb-legsportosabb  modelljeit magábafoglaló rövidítés a CupRacing-ből ered. 

Most lássuk magát a modellt. Gyártója az  OttO. Ha lehet mondani a legelső gyártott modelljeinek egyike volt, ami önmagába nem túl bíztató ugyanis sok gyermekbetegségtől szenvedtek a korai modellek(ragasztási hiba, ragasztófoltok, fényezési hibák stb.), de hála istennek ez a típus nem szenved ilyen problémáktól.

Az autó fényezését önmagában nagyon eltalálták és a kidolgozása is elég részletgazdag lett. Itt most nem az emblémátra vagy az apró GTi matrica akarok utalni, hanem az élethű lámpatestekre, a ködlámpára illetve a minden részletében kidolgozott lökhárítóra és koptatóra gondolok. Egyedül a rendszám ami nem gyári. Ezt utólagosan rakta fel rá egy régebbi tulaja.

Egyszerű formavilág. Oldalról nem sok különbözteti meg egy átlag Ibizától, talán a mélyebbre húzott koptató vagy a kicsivel sportosabb hátsó spoiler vagy a nagyobb felni de ezt egy laikus nem veszi észre.

Gyönyörű aprólékos matrica. Ami az autó Rally részvételére utal. A versenytechnikából átvitt tapasztalatokból született meg a Cupra. Egy erős motor vele összhangban egy sportos futómű, erősebb fékek, sportosabb kormányozhatóság és kész is van az utcai Rallyautó.

Az autó megjelenését leginkább a felni és az autó közötti kontraszt dobja fel igazán. Extrém de mégis hihetetlenül jó összképet alkot. Ennél a színnél már csak a zöld brutálisabb evvel a kombinációval.

A belső se maradt érintetlen. Egyedi mintájú sportülések  és ajtókárpitok alkotják az utasteret. A műszefal alsó részén pedig helyetkapott két segédműszer, ami sajnos a képen nem látható.

Hátul se akar többnek mutatkozni egy mezei Ibizától. Ha nem lenne rajta semmi megkülönböztető matrcia, akkor kicsivel nehezebb dolgunk lenne beazonosítani a típust. Egyedül spoiler és a kipufogó árulkodik de ez betudható egy egyszerű utólagos dobnak is.

Kerekded forma, egyszerű mégis szép vonalak. Önmagában az ibiza túl sok ingert nem hoz ki az emberből, de ha ránézünk erre mégis izgalmasabb látványt kapunk. Innen látszik mennyit dob egy jó felniválsztás, egy jó szín és némi gyári optikai tuning.

Összegzés:

Az ibiza önmagában nem egy nagy durranás, a forgalom szürke kisegerei, tucatszám rohangálnak még manapság is az utakon, néha egy-egy Cupra 2-be is belebotlik az ember, mégis aki nem a supersportautó vonalra gerjed annak azért megdobogtatja a szívét. Nekem kimondottan tetszik és az OttO remek munkát végzett vele. Beszerzése még manapság se nagy ördöngösség néha felbukkan egy-egy példány az itthoni aukciós vagy apróhírdetési portálokon elég korrekt áron mondhatni az új ára alatt, viszont ha nem találunk és égető vágyat érzünk birtoklása iránt, akkor marad az eBay. Ott kicsivel többet kell leszurkolnunk ha azonnali vétellel vesszük licittel nyilván valamivel olcsóbbra jön ki. Mindenesetre egy gyönyörű modell és aki gerjed az ilyenekre érdemes beszereznie, mert tényleg szép kis modell.

Szállító: audi A8 4.2TDI Kyosho

Az igazat megvallva sose voltam nagy Audis. Szerintem egy igazi Audi 5henger és turbo. Ezen kívül még a nagy kedvencem a D2 S8 de a többi nem vált ki belőlem heves érzelmeket. Igazából, hogy ez az A8, hogyan is került hozzám szerintem a mai napig nem tudnám megmagyarázni. Talán egy okot tudok mondani amiért megvettem és az a 3 betű, a TDI. Modellekbe amiből megjelenik dízel verzió azt beszerzem. Szeretem a dízeleket és ez már valami fétis nálam. Ha a kyosho nem adja ki ezt, csak a 6.0 W12-est, akkor szinte biztos lennék abba, hogy nem lenne meg. Szerencsére ez már a módosított, sokkal szebb az eleje mint az elődjének. Az szerintem kifejezetten unalmas és ronda jószág a D2 után egy csalódás volt számomra, de ennél minden rendben. Nos maga a modell egy 4.2TDI kivitel ami elég bitang. 4.2 V8 Biturbodízel 650Nm és 326le ehez társul az összkerék így 5,9 alatt van 100-on és 250 a vége de csak az elektronika miatt.

Nos elérkeztünk magához a modellhez. Gyártója a Kyosho de vizslassuk meg jobban.

Külső kidolgozásával semmi gond nincs, jól futnak az élek, szépek a lámpatestek, szinte élethűen krómozott hűtőmaszk.

Feneke is rendben van, mondjuk sajnálom, hogy az embléma együtt van öntve a csomagtérajtóval, ha az egy külön elem lenne sokkal jobb lenne az összhatás. Továbbá lenne az autón krómozott típusfeliratok de sajnos nem tudom, hogyan, de egyszercsak elkezdtek a vitrinbe sorra lehullani róla. Nem tudom milyen ragasztóval rakhatták fel de elég silány. Így maradt az alatta lévő szürke felirat.

Íme a csomagtér, annyit elárulok, hogy természetesen kárpitozott de nem is ezen van a hangsúly, hanem inkább a csomagtérajtó karos megoldása az ami minőségileg rontja az összképet. Manapság egy árkategóriába esik az Autoart-al de mégis gyengébb színvonalat hoz a kyosho.

A beltér elég színvonalas, jó összkép. Szeretem a kyosho apró kis leleményes megoldásait. Itt például a hátsó kartámasz az ami funkcionális, de bizonyos modelleknél például a hátsó üléssor dönthető, vagy a fejtámlák hajthatóak le és fel. Szóval ötletes dolgok ezek.

Ennél a modellnél például nem csak az tetszik, hogy TDI de a felni is számomra sokkal tetszetősebb ezen a típuson mint a W12-esen.

Na elérkeztünk egy olyan ponthoz ami szerintem kritikán aluli. Nem azért mert egy burkolt motortér hanem azért mert egy unodrító megoldást alkalmaz a kyosho. Egy egyszerű lap az egész motortér, konkrétan a hányinger kap el ha belenézek ezekbe a kyosho-kba. De ez még semmi erre jön a vastag karos motorháztető mechanizmus. Nem is pazarlok rá több szót, betűt mert tudom, hogy sokan átérzik a dolgot.

Összegzés:

Kívül kívánatos, belül guztusos, de ha belenézel a motortérbe ott egy világ omlik össze. Olyan szituáció mint egy jó csaj akivel minden stimmel csak magában hordozza a trippert. Megjelenni jó vele de ne nézd meg azt a részét belülről!

Tucatautó, de modellbe mégis ritka: Renault Megane Classic RXT

Manapság ha azt mondom elsőszériás Renault Megane senki se kapja fel a fejét mert annyira tucatautó, hogy egyszerűen nem vonza a tekintetet, de mégis egy gyűjtő számára jó birtokolni egy ilyet. Egy azért mert ritka modell másrészt mivel sok volt belőle igaziba, így modellbe is sokan birtokolni akarják/akarták és köztudott egy modellből, nem készülnek többszázezres szériák. Magát a modellt egy gyűjteménnyel együtt vettem, mindigis szerettem volna egyet, de valamiért sosem találtam eladó példányt. Most szerencsére befutott. A modell 97-98-as kiadású lehet ezért se sűrgettem annó a beszerzését, ugyanis nem mai gyerek és féltem a fogyatékosságaitól. A Vitesse-től már volt Mitsubishi Carismám de az annyira nem fogott meg. Nyithatósága miatt nagy hézagok voltak egyszerűen nem tetszett az összkép. Nos itt látszik, hogy egy gyártónak vannak elég rossz illetve nagyon jó szériái a Megane is ide tartozik. Nyitható ennél is az első két ajtó, de mivel még soha nem lehetett nyitva inkább hagytam mert nem akartam letörni és amúgy is csukva szebb mert, ha kinyitjuk az ajtó kerete nem nyílik az ajtóval együtt, ez sajnos a Vitesse-re jellemző.

Ha ezt nézzük, hogy ez lassan egy 20éves modell, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy kifejezetten szép és esztétikus. Az illesztések szépen futnak, egyedül a lámpatest az ami sejteti a modell korát, ugyanis manapjág már sokkal jobban kidolgozottak.

A szürke 50 árnyalata Vitesse módra. Alapvetően normál fényviszonyok között annyira nem feltűnő de erős napsütésben látszik igazán, hogy a fényezés kicsit eltér. Látszik, hogy az első ajtó nyitható, de mivel még nincs bejáratva nem feszegettem és alapvetően szépen fut az illesztés. Nem akartam, hogy emiatt később lógása legyen így inkább csukva fotóztam le.

Háta is elég eltalált. Mondjuk a lámpatest egy sima fekete műanyag elem ami festve van. Az akkori gyártástechnológiáknak megfelel bőven.

Beltér és a műszerfal kifejezetten jó lett nem sokkal marad el a mai modellektől. Talán csak annyiban, hogy nincs festve.

Festett indexbúra, apró RXT felirat, arányaiban szép felni és méret azonos lehet. Jól kivitelezett modell.

Összegzés:

Egy régi modell aminek nincs miért szégyenkeznie. Minden apró részletre odafigyeltek már akkor, amik manapság alap keitériumok. Beszerzése elég kalandos, de mindenképp megéri mert egy igazán eltalált modell!

Amikor a méret a lényeg: OttO BMW E36 M3 1/12

Mindig is valamiért birtokolni akartam egy 1:12-est, valamiért kiváncsi voltam a dimenzióira és egy elhatározás miatt amúgy is kellett ez a modell. Igazából annó megfogadtam amit kidob az OttO BMW-t azt megveszem, így a FINA rally e30-on kívül teljes a sorom. Sokat hezitáltam, hogy megvegyem vagy sem, végül előrendelésben el is fogyott és a CK-tól tudtam beszerezni utólagosan. Igazából egy jó döntés volt, egy érv szól ellene, hogy rettenetesen sok helyet foglal. Kidolgozása szerintem nagyon szép, inkább GT Spirites mint OttO-s. Az alváz kidolgozása is teljesen a GT Spiritekre jellemző, kevés OttO-s jegyeket tud felmutatni. A szín a legjobb választás. Az Estroil blau jól passzol az autó karakteréhez. Ez a szín az újabb fajta 3.2-es M3-asokra jellemző kék szín, ezen kívül még létezett Avus Blau. Maga a modell a 3.2-es soros 6 hengeres 24szelepes verzió 321lóerővel. Ezt lehetett párosítani kézi illetve SMG váltóval. Gyorsulása 5,2 másodperc ami megegyezett az E39 M5-el, végsebessége pedig 250km/h-nál elektronikusan korlátozott.

Ránézel és elájulsz 1. mert olyan nagy batár 2. mert hihetetlenül szépen kidolgozott modell ami a méreteiből is adódik. Továbbá ez a modell sem nyitható de ettől függetlenül nagyon szépen kivitelezett.

Sportos tekintet, a lámpatestek hihetetlenül szépek, egyszerűen jól néz ki. Az 1:18-as OttO E36-osok se gyengék de valamiért olyan érzésem van mint egy OttO-t hasonlítanék össze egy GT Spirittel.

A felni se gyenge mintha tényleg igaziak lennének. A szelepsapka is kivan dolgozva továbbá a gumi oldalfalán látható a méret és a gyártmány.

A beltere is nagyon tetszetős, ugyan a képek nem adják vissza. Világos bőrbelsővel jó a kontraszt és evvel a kék fényezéssel.

Itt se ér csalódás minket minden rendben van a modell kinézetével. Igaz manapság minden E36 M pakettos így már a szemünk hozzászokott a látványhoz, ezért is csak az avatottak ismerik fel az apróbb különbségeket.

Végül pedig egy kis szemléltetés, mekkora is egy 1:12-es. Mellette egy GT Spirit 1M Coupe, minden esetre szemmel látható a különbség, mondhatni eltörpül mellette. 

Összegzés:

Ez a modell nem egy rossz választás főleg annak aki szereti az E36-ost, de számolni kell azzal, hogy hatalmas helyet foglal illetve az ára is eléggé borsos. Ettől függetlenül nagyon megéri, mindenkinek csak ajánlani tudom!

A nagy de nem fehér cápa: Autoart E24 635CSi

Igazából a BMW E24-es szériája mindig a kedvenceim közép tartozott mert számomra ez az autó testesítette meg  a nagybetű Coupét. Az elődeje az E9 ami egy hihetetlenül szép vas a Karmann kezelésével készült csak úgy mint az E24. Nem véletlen, hogy nem tudok dönteni melyik is a szebb. Nekem a Bangle féle 6-os abszolúte nem tetszik. Megvan a gyűjteményemben de egyszerűen az a BMW ami egyáltalán nem tetszik, szerintem az E24 után nem méltó a 6-os névre pedig nagy BMW fan vagyok. A mostani F12-es széria viszont kimondottan tetszik. Az E24 6-os kizárólag soros 6 hengeres motorokkal készült. A "leggyengébb" a 628 volt a legerősebb pedig az M635CSi után az alpina kezelésével megalkotott B7 Coupe  Turbo volt. A BMW nagyon jól döntött a 6-os piacradobásával ugyanis egy új kategóriát teremtett ez pedig a Gran Turismo. Ez azt jelenti, hogy minden kényelmi szintel rendelkezik mint egy azonos szedán (hely, csomagtér), mindez egy sportos Coupe formában amit élmény vezetni.

Térjünk is a modellre.

Két féle cég gyártotta. Régen az Anson később pedig az Autoart vette keze közé. Az Ansonra inkább nem térnék ki, volt a kezembe, más kor szülötte. Igazából rengeteg féle verzió van létezik 635CSi abból is BBS-el vagy TRX-el több féle színben, valamint ott van az M635CSi chrome illetve shadow line-ba. A jelen modell "csak" egy egyszerű 635CSi sima TRX-ekkel.

Eleje agresszív cápa tekintet egyszerű szögletes letisztult vonalakkal. Igazából a lámpáktól nem vagyok hasraesve Autoart ide vagy oda. Nem mai ez tény. Viszont az illesztések ahogyan futnak az nem gyerekjáték!

Oldalról elénk kerül a tipikus cápa formavilág. Nagy hosszú orr elkeskenyedő fenék, egyedül a felnivel nem vagyok egyszerűen kibékülve sikítva kéri a korabeli pókhálós BBS-t.

Na a feneke az kimondottan tetszik. A kipufogó olyan hatást kelt mintha tényleg igazi lenne, de úgy egybevéve minden részlete mert elég aprólékosan megmunkált modellről beszélünk.

Csomagtartó mint minden Autoart-nál itt is szépen bevont, jól néz ki. Viszont a dioráma sörösrekesz nem fér bele.

Hát igen a beltér az nem semmi. Nekem nagyon bejön ez a karamell barna belső a szintén megegyező szőnyeggel. A beltér kidolgozása tipikus Autoart minden az utolsó részletig megmunkált darab.

Nem semmi látvány! Minden részletében kidolgozott, pont ahogy annak lennie kell. Piros hűtőventillátor az valami parádés és akkor a többi részletről nem is beszéltünk. Na ilyen modellekért adunk ki szívesen pénzt mi gyűjtők.

Összegzés:

Egy gyönyörű modell amit mindenképp érdemes beszerezni. Sajnos az idő előrehaladtával kezdenek egyre drágábbak lenni így zsebbenyúlós történet amire lelkiekben felkell készülni. Igazából ilyen modellek miatt érdemes egy modellt megvenni de manapság nem ez a tendencia, illetve az Autoart-nál nem változott a dolog csupán az ár lett pofátlanul magas. Utolsó kis gondolatként csak tegyünk fel egy kérdést. Még mennyi mindent fognak letömni a modellgyártók a torkunkon csak azért, hogy minél nagyobb legyen a profit?

Idén már észre vettem átléptünk egy elég komoly lélektani határt. Ugyebár ott a Resin ott tudod nem nyílik nem számít az ember semmire de az, hogy egy cég manapság megengedheti azt, hogy csak az első ajtó nyílik és a motorháztető mindezt 45ezerért kicsit vérlázító. Ezzel csak arra akartam kilyukadni, hogy vissza fogjuk mi még sírni az ilyen gyönyörű részletgazdag modelleket.

Az Úr Quattrója: Autoart audi Ur Quattro 20V

Alapvetően nekem a 6henger az isten, de nem tudom miért imádom az 5hengeresek hangját és ha erre rájön egy turbo visítása az maga a gyönyör. 1980 márciusában mutatkozott be a genfi autószalonon és egészen 1991-ig gyártották. Sok féle motorral gyártották de ezekből ami említére méltóak azok az 5hengeresek. Eleinte 2.1-es 10szelepes turbo volt a csúcs majd később jött a 2.2-es 20szelepes változat amit számos audi modellbe építettek be. Például az S2,S4/S6 és az RS2-nek is ez volt az alapja. Technikailag hihetelen erős, megbízható és bombabiztos motor volt, ezért a tuning világ is felfigyelt rá. Alapvetően volt egy elég komoly hajtáslánc és erre jött a 2.2-es turbo motor amit könnyű szerrel fellehetett húzni 5-600lóerőre. Az Ur Quattro nem véletlenül lett egy igazi legenda ugyanis Rallyba ahová betette a lábát ott sikert aratott. Kezdetben ott volt az S1 és mivel annó úgy mentek a dolgok, hogy előtte kikellet dobni az utcára egy homológ autót, ennek folyamánya képpen alakult meg az Sport Quattro. Szédületes 306 lóerejével 32 centivel kúrtitott tengelytávjával és összesen 220 darabszámával. Ezután megalakult a B csoportos rally de a pilóták úgy hullottak mint a legyek így betíltották. Természetesen az audi itt is aratta a sikereket.

Térjünk a modellre.

Gyártója az Autoart és kimondottan szép Autoartra jellemző minőség.

Eleje kimondottan pofás, szép lámpatest, élethűen kidolgozott audi logó továbbá megfigyelhetünk egy kis piros vonószemet is. Egyetlen hibája az autónak amit utólagosan én orvosoltam, az a vezetőoldali ablaktörlő lapát, sajnos így került hozzám. Ugyan márka azonos de nem ezé a típusé. Amint találok hozzá cseredarabot azonnal kilesz cserélve.

Oldala a kedvenc részem az autónak és ebben az esetben elnézem, hogy sötét maga a modell, ugyanis a sötétített hátsó lámpával lesz teljes az összhatás. A felnik is dicséretre méltóan szépek, továbbá a kedvenc motívumom az elhomályosodó audi embléma, godolom ezzel szimblizálták az autó gyorsaságát.

Gyönyörűek a típusfeliratok. Igazából számomra az autó fara az egyetlen olyan pont ami nem vált ki belőlem nagyobb érzelmeket, de ez csak az én személyes véleményem.

Hát igen az nem az az autó amivel elindulsz a családdal olaszba nyaralni. Van egy teljes értékű pótkerék ami elfoglalja a csomagtartó felét, gondolom az elsőkerekes modelleknél nem így van megoldva. Az Autoart itt is remekelt szépen összehozta ezt a kevésbé izgalmas rászletet is.

Ennél az autónál se maradhatott el a 80-as évek nagy találmánya a digitális műszerfal. A Kinght Rider című sorozat fejetetejére állította a műszerfalgyártásról addig alkotott képet.

Elérkeztünk az autó talán leglényegesebb pontjához, a 20szelepes turbómotorhoz ami önmagába egy remekmű. Szerintem egy audi itt kezdődik és számomra végződik is. Szerintem egy etalon. A rallyba és a tuning világába letett valamit az asztalra és hagyott a fiatal nemzedék számára is valami maradandót amire egy vérbeli autóbuzi azt mondja "ez igen". Hála istennek az audi kezd visszatérni az 5hengerrel és nem is rosszak, csak a formavilággal van bajom.

Összegzés:

Régóta vágyott modell volt hála istennek meglett. Nem tudom milyen a SunStar féle de inkább nem kisérleteztem. Szerintem egy jó döntés volt, nem ért csalódás. Igaziba is eltudnám viselni!

BébiCápa: Autoart BMW E21 323i bemutató

Emlékszem amikor kidobta az Autoart az E21-est szinte azonnal meg is vettem. Egy időbe kicsit leálltam a gyűjtéssel és valamilyen oknál fogva eladtam, mondván úgyis beszerzem. Sajnos ez volt az egyik legnagyobb hiba amit elkövettem. Akkoriban nagyban suliztam, nem álltam úgy anyagilag és nagyon örültem, hogy eladtam 10ezres profittal mert akkoriban nagyon jól jött az a pénz. Újbóli megszerzése elég rögös volt konkrétan 3 évig kerestem amire meglett, de ez a pillanat, hogy újra tulajdonomba lehet felbecsülhetetlen. Sajnos doboza nem volt de az ár és a ritkasagát előtérbehelyezve nem volt más lehetőségem mert úgy éreztem ennyiért már úgy se tudom megvenni és amúgy se a dobozt nézegetem.
Térjünk mágra az autóra egy kicsit. 1975-ben a 02 szériát váltotta és az E21 kódnevet kapta. Az 5-ös BMW hozta a változást a széria besorolások tekinetében és mivel az E21-es kisebb mint az 5-ös ezért a 3-as széria lett a neve. Sokkal könnyebben beazonosíthatóak voltak így a modellek. Az első szám magát a szériát jelölte az utolsó kettő pedig a motor hengerűrtartalmát. Továbbá a számok után ha egy  i volt azok voltak a befecskendezéses modellek. Amiknél nem volt a szám után az i azok voltak a karburátoros modellek. Eleinte karburátoros modellek alkották a motorpalettát, majd később jöttek Bosch féle K-Jetronic benzinbefecskendezéses modellek. Továbbá volt szimpla illetve duplafényszórós modellek amik a 320-tól felfele széria volt. Későbbiekben volt egy modellfrissités. Kapott műanyag tükröket illetve apróbb módosításokon esett át a modell. Ez volt az első olyan BMW amibe a műszerfal vezetőcentrikus volt és ez a hagyomány maradt is a Bangle féle korszakig, de hála istennek mára újból visszatértek a hagyományokhoz. Továbbá  szintén új dolognak számított, hogy 6 hengeres erőforrásokat kezdtek el beépítni a kis kompakt coupéba. Volt 2000-es karburátoros 6 hengeres (320/6), de mégis a legkarakteresebb a 323i volt. 2.3-as 12szelepes K-Jetronic, 4 illetve 5 sebességes kéziváltóval illetve lehetett rendelni autómatával is. Ez a modell 143 lóerőt tudott ami akkoriban elég szép teljesítmény volt, gyorsulása papírforma szerint 8,3 és 201 km/h végsebességre volt képest.
Akkor lássuk magát a modellt. Gyártója az Autoart. Tökéletesen kidolgozott finom kis műszer.

Az eleje gyönyörű bár nem egy mai Autoart. Mindenesetre, nagyon jólnéz ki. Szépek a lámpatestek, az index, a vese az embléma. Az illesztések szépen futnak. Egyetlen hibája a modellnek, hogy a lökhárítón a fekete festék hajlamos leperegni és alatta láthatóvá válik a króm rész.

Kecses forma szép összhang. Az egyik kedvenc elemem a felni. Nagyon jól áll az autónak a sok küllős középen feketére festett görgők. Továbbá itt is megfigyelhető a BMW jellegzetes coupe hagyománya amit a mai napig visznek tovább, a C oszlopnál a hátsó oldalablak íve hírtelen megtörik majd lecsapják. Ez egy jellegzetes BMW elem.

Gyönyörű az embléma itt is remekül kidolgozott a hátsólámpa. A kipufogó kiképzés csak a 323i csúcsmodellre volt jellemző, a mindkét oldalon kivezetett egy cső. Még láthatunk egy kis antennát is illetve szépen látható a hátsó ablakon a fűtőszálak továbbá a hátsó szélvédő körüli króm szegély.

Íme a csomagtér. Itt is szépen kivan dolgozva minden, már amennyire egy csomagtér lehet szép. Innen látszik nem egy elkapkodott modell és az Autoart szán mindig időt a részletekre.

Fehér külsőhöz kék belső extrém bár szépen kivitelezett darab, igazi Autoart minőség. Egész élethűek a műszerek, a kis gombok, kapcsolók és a kormánykerék kinézetét is tökéletesen sikerült leképezni.

A legjobb részét a végére hagytam az autónak, ugyanis itt érdemes megnézni az Autoart hol is tartott már akkor. A kitámasztó egy finom kis funkcionális szerkezet, de a többi részlet is nagyon jól sikerült . Ott van a biztosítéktábla például, még egy külön kis plexi búrát is kapott. Akkor ott vannak a kis vezetékek a hűtő és egyéb apróságok. Egyszóval szépen kivitelezett kis műszer.

Összegzés:

Igazából mindannyian tudjuk az Autoart nem végez fél munkát. Ez erre a modellre is igaz. Részletgazdag kis modell. Manapság ritkaságszámba megy és elég nehéz felfedezni. Mint írtam nekem is körülbelül 3 év kellett ahhoz, hogy újból felkutassak egyet. Szóval akit ilyet szeretne beszerezni annak nagyon felkell kötnie a gatyát és csúnyán zsebbe kell nyúlni. Nagyon sok gyűjtő kézben van és nagyon kevesen adják el mivel annyira szépen kivitelezett modell. Mindenesetre aki nem sajnálja rá a pénzt annak érdemes mindenképp beszereznie mert abszolút csalódásmentes modell!

Heti7-es ami nézhető is: OttO BMW E38 750iL

Jelen bemutatóban a legszebb 7-est fogom bemutatni. Az E38-ast. Természetesen nem mindenki tudja mi is az E38, de ha úgy mondom a Szállítós 7-es akkor mindenkinek egyből beugrik. Orvosok, üzletemberek, USA-ba Rapperek, nehézfiúk kedvenc járgánya volt sőt a híres Rappert, 2Pac-ot is egy ilyen E38-ba érte a halálos lövések sorozata. Egy-két filmben is lehetet látni még pl.: Jim Carrey főszereplésével a Dick és Jane trükkjeibe is egy ilyen faceliftes E38 volt látható, de kétségtelenül a Jason Statham féle Szállító első részének segítségével mindenkinek teljesen egyértelmű lett a típus. Gyártása 1994-ben kezdődött és az akkori konkurencia orra alá keményen oda törte a borsot. Hol is tartott a konkurencia 1994-ben? Mercedeséknél még jócskán a W140 futott, Audiéknál pedig még a V8 volt amit az A8 váltott 95-ben. Az, hogy melyik jobb döntse el mindenki maga. Egy biztos mindegyik zászlóshajónak megvan a maga előnye és hátránya. Amint bejött az audi A8 illetve az E38-as 7-es BMW mondhatjuk, hogy a Merci öregedett jó 10 évet. Ezért a Merci sajnos a sok facelift után se lett olyan vonzó a vásárlók számára mint az A8 és a 7-es. Mind a kettő egy hatalmas tepsi és mind a kettő formabontó külsővel rendelkezett. Azt azért tegyük hozzá, hogy a 140-est már 81-ben elkezdték tervezni ezért is hathat öregebbnek, konzervatívabbnak. De térjünk vissza a 7-esre.
Az alábbi motorok voltak elérhetők a 7-eshez *-al jelölt modellek csak faceliftben voltak elérhetők.
Benzin:        Dízel:
728i              725TDS
730i*            730d*
730i V8        740d*
740i 4.0
740i 4.4
750i.
Alpina B12 5.7
B12 6.0*
Három féle változatban létezett. Volt a sima, a hosszított Long verzió illetve létezett még ennél is hosszabb L7. Felszereltségben csak a pénztárca szabhatott határt. Létezett hozzá rendelni térképes színes navigációt, szintszabályzós futóművet, hátsó ülésbe kijelzőt, golyóálló üvegeket,TV-t illetve még számos kényelmi funkciót. Az elődje az E32 7-es utódja az E65/66. Szerintem a mai napig a legszebb 7-es marad.
Lássuk magát a modellt.

A mai napig a kedvenc 7-esem. Valamiért olyan összhangban vannak a formák amit a mai napig nem tudnak überelni. Ezt a modell is tökéletesen visszaadja. Szinte élethűnek mondható a Xenon lencséje abszolút szép munka! Igazi OttO!

Oldalról a legszebb. Egy nagy fehércápa jut róla eszembe. Orra gyönyörű lapos, az utastér egy izmos test ami hátrafelé újból kecsesedni kezd. Továbbá a fényszóróindex olyan mint a cápa szeme. Elegáns de érezteti velünk, hogy tisztelni kell, mert ha nem vigyázunk pár testrészünk ott maradhat, jelen esetben egy fára felcsavarodva. Szóval megkell adni neki a kellő tiszteletet.

Feneke elég terebélyes. Itt látszik minden autógyártó a saját egyéniségét, hagyományait, tradícióit viszi tovább. Hiába egy zászlóshajó, sikerült elegánsan sportos maradni, úgy mint amikor Dwayne Rock Johnson megjelenik öltönyben. Elegáns de látod alatta az izmokat az erőt. A modell egy az egyben visszaadja ezt az érzést, mindenre odafigyeltek, olyannyira, hogy még a PDC szenzorok is kaptak helyet a díszlécbe.

Múltkor a 850CSi-nél kitértem a felnire. Nos itt ugyan ez az ///M-es kerékszett található. Az OttO másik 7-esén sokkal ballonosabb van és emiatt magasabb is, de elméletben előlegezzünk meg a modellnek egy M Tech futóművet és mondjuk azt, hogy emiatt alacsonyabb. 

Beltér nagyon kellemes. Tetszik nagyon a színkombináció. Hatul a fejtamlába egy monitor is helyet kapott, továbbá elől megtalálható a 16:9-es navigáció, telefon és egyébb apróságok.

Összegzés:

Nagyon szép modell. Egyújabb hiánymodellt hozott ki az OttO, ráadásul két féle színben. A gyártótól megszokhattuk, hogy előrendelésben a modelleik elfogynak. Így aki nem

elég gyors az már csak ebayen szerezheti csak be, természetesen jó kis felárral. A fekete szerintem sokkal szebb márcsak a felni miatt is illetve a színe. Valójában sötétkék, de annyira, hogy simán mondható feketének is.. Jó kis modell mindenkinek nyugodt szívvel ajánlom!