Villámkombik 1. rész: OttO BMW E34 M5 Touring

Ezt a sorozatot azért indítottam el, hogy bemutassam ezeket a remek gépcsodákat kicsiben. A kombik nem kimondottan a száguldásról szólnak. Sokszor nem is a szépségük hanem a funkcionalitásuk a legfőbb szempont. Fontos, hogy buksi beférjen a csomiba gond nélkül a babakocsi mellé és közbe apuka 250-el vagy afelett száguldhat a szupersztrádán. Ettől zseniális ez a kategória és pont ezért ér meg egy külön sorozatot.
Ha lehet mondani 1992-ben a BMW volt az első, úgymond a széria úttörője az M Gmbh-val karöltve akik elindították ezt a mezőnyt. Ugyan teljesen jogos azok véleménye akik az AMG-t mondanák, de tegyük hozzá, hogy akkor még nem egyesültek a Mercedes-el és még csak kis szériában gyártottak külön rendelésre. Manapság ennek a kategóriának az éllovasa az Audi kicsivel az M5 Touring után megjelent az RS2 1994-ben ami abszolut etalon a mai napig a kategóriában és azóta szinte hagyománnyá váltak az RS avant szériák piacra dobása, ami a BMW-ről nem mondható el sajnos, viszont az AMG is beszállt a buliba.

Az E34 M5 Touring a mára amúgy sem sűrű M5-ösök eg nagyon ritka változata, számszerint 891 darab készült. Az E34 érdekessége, hogy ez az utolsó kézzel készített M5.

A száraz adatok:
Motorja 3.8 literes szívó 24szelepes 6hengeres. 5 illetve 6 fokozatú kéziváltóval volt megvásárolható. Az autó teljesítménye 340 lóerő és 400nm. Gyorsulása 5 fokozatú váltóval 5,9 másodperc míg a 6 fokozatúval 5,7 végsebessége pedig 250km/h-ra korlátozott.
1993-ban az E34-esek modellfrisseitésen esnek át megjelenik a BMW-s berkekben csak "nagyvesésnek" nevezett E34-esek amit az M5 is megkapott.
Térjünk az alanyra.
Az E34 mindig is kedven típusaim között volt. Talán ez volt az első komoly 1:18-as BMW-m minichamps féle 535i kivitelben. Mindig is tudtam, ha egyszer kidobják az M5-öst arra tuti vevő leszek. Szerencsére az OttO látott benne fantáziát és kiadta két színben amire le is csaptam azonnal, de titkon reméltem a Touring érkezését is. Semmi előzménye nem volt, egyszer csak az előrendelésben ott volt így nem hagyhattam ki.

Lehet, hogy csak én vagyok elfogult és az érzelmek vezérelnek, de kimomdottan tetszik az autó. A lámpák az OttO-ra jellemző élethű kidolgozásúak. Feltűnik az E36 M3-ról ismert csepptükrök amik már csak az utolsó szériákra volt jellemző. Az előző OttO E34 M5-ökhöz képest ő már nagyvesés aminek azért örülök mert így nem egyhangú a sor. További kedvenc elemem a kis toldat ami nem sugal sokat, de mégis ettől lesz más külsőre mint egy "mezei" 34.

A fara nekem mindig is tetszett az első BMW-m is majdnem egy E34 Touring lett így sosem volt közömbös számomra a formavilág. Az OttO lámpák terén itt is remekel, a hátsó is teljesen rendben van és néha akad az OttO-nál hibás modell, de ennél nem fedeztem fel semmit.

Igazi szögletes kombi sziluett. A formavilágon látszik még a 80-as évek vége, 90-es évek eleje, de pont emiatt tetszik. Nagyon jó az ezüst-fekete kombó kontrasztja és az 5 ágú M-es felni ami számos BMW-nél visszaköszön. Ilyen például a 850CSi illetve az E38 fekete 750Li. A szinérő még annyit mondanék, hogy nem teljesen fekete, erős fényben van egy kis lilás beütése. 

A belteret tekintve nekem különösebb bajom nincs a kidolgozottságával mert már megszoktam, hogy nem ezek a modellek azok amiktől hasra fogok esni. Egyedül a bi-colorral nem vagyok kibékülve. Igaz, hogy ellőttek egy szürkét és egy feketét már, de szerintem egy bézs sokkal jobban illett volna az autóhoz.

Összegzés:

Ismét egy olyan modellel rukkoltak elő OttO-ék aminél egy igazi vérbeli BMW fan-nál beindul a Pavlovi reflex. Mindenkinek csak ajánlani tudom a beszerzését nem csak BMW fanoknak, de nekik kifejezetten ajánlott.

  

Az Olasz legenda!: Kyosho Lancia Delta HF Integrale Evoluzione 2

Zsinórba 6 világbajnoki győzelem. Ez a Lancia Delta HF Integrale rally-ban elért sikere amit a mai napig egy gyártó se tudott megdönteni. Elöszőr is menjünk vissza kicsit az időben. 1979-ben jelent meg és a formatervért Giorgietto Giugiaro a felelős. 1980-ba elnyerte az év autója címet. Különlegessége, hogy 1980-tól 1982-ig Saab-Lancia 600 néven értékesítették Svédországban illetve Európa északi részein. Evvel a lépéssel jött létre a közös egyesség és később használt közös plattform létrejötte, így született meg a Saab 9000, a Lancia Thema, a Fiat Croma illetve az alfa 164. Ezeknél az autóknál egy közös van, hogy A oszloptól C oszlopig megegyeznek csupán az elejük illetve a hátuk és belterük más. 1983-ban egy újabb áttörés jött a modell történetében. Megjelent az első feltöltős motor a 8szelepes 1.6 literes Garrett T3-as turbóval ellátott 130 lóerős HF Turbo. 1985-ben  módosítás következett és a teljesítmény 140 lóerőre emelkedett a szintén 1.6-os motorból elsőkerékhastással. 1986-ban megjelent a HF 4WD már összkerékhajtással, nagyobb 2literes motorjával szintén 8 szeleppel, turbófeltöltővel és 165 lóerővel. 1987-ben a Delta debütál a rallyvilágbajnokságon amit meg is nyer. Megjelenik a HF Integrale 8V. A motor és a hajtás megegyezik a HF 4WD-vel csupán a teljesítménye emelkedett 185 lóerőre. 1989-ben megjelenik a HF Integrale 16V már módosított 16szelepes motorral és 200 lóerővel. 1991-ben megjelenik az Evoluzione 1 210 lóerővel. Az autó szélesebb body-kitet kap, púpos motorháztetőt, állítható hátsó szárnyat és az autó nyomtáva szélesedett. Lényegében az autó teljesen megváltozott. 1993-ban megjelenik az utolsó Evoluzione a 2 215 lóerővel. Gyorsulása az összes 16szelepes modellnek állóhelyzetből 100-ra 5,7 másodperc ami a mai napi bámulatos és vetélytársai között is a legjobbnak számított. Az EVO2-ből számos limitált verzió készül például a Martini Racing dekoros vagy a Club Italia, Sedici és még sorolhatnám. 1994-be az autó gyártása leállt. Megjelent a másodikgenerációs Delta amiből szintén volt HF integrale, de elsőkerékhajtással már csak árnyéka volt elődjének. Kétségtelen a 80-as évek vége 90-es évek elejének mehatározó alakja a Lancia Delta volt, ezt misem bizonyítja jobban, hogy 1987-től 1993-ig az autó zsinórban megnyerte a világbajnokságot. Itthon Ranga László versenyzett vele és szintén sikerre vitte a típust a magyar rally-n, isten nyugasztalja.

A bevezetőm után most pedig térjünk a modellre. Első Deltám valamikor a 2000-es évek elején érkezett a Ricko-tól. Nem volt egy rossz modell az árához képest, de az első Kyosho Deltámmal éreztem ezaz ami kell nekem. Gyönyörű sárga volt, de anyagi problémáim miatt eladásra bocsátottam amit már akkor megbántam. Ezek után újból egy Ricko-val kárpótoltam magam de két nap után megválltam tőle egyrészről mert a Kyosho után valljuk be "visszalépés" volt a másik, hogy egy barátom kereste így úgy gondoltam ő jobban fogja értékelni és elcseréltem egy másik modelljére. Ezután úgymond beletörődtem és kezdtem magamba temetni a Kyosho Evo2 gondolatát is, de ahogy szépen lassan érkeztek a Rally legendák utcai verziói (UrQuattro, Sierra Cosworth 4x4, Escort Cosworth) egyre nagyobb lett az űr amit csak az Olasz "izomkocka" tudott csak kitölteni. Szerencsére tudtam kit kell keressek és felajánlottam egy összeget a tulajdonosnak aki szerencsémre belement az üzletbe és emiatt hálás is vagyok érte. Így kacifántosan, de újból lett Deltám és evvel színkombinációval még kívánni se lehetett volna szebbet.

Szép kidolgozású lámpák, élethű rácsozás. A kyosho remek munkát végzett evvel a Deltával és semmit sem bízott a véletlenre. Lehet merész kijelentés, de megmerném kockáztatni, hogy gyűjteményem legszebb Kyosho-ja.

Oldalról talán a legszebb az autó. Gyönyörű felnik, markáns szélesítés, a versenysportra emlékeztető tanksapka és a hatalmas szárny. Gyönyörű sziluett és percíz kidolgozás a gyártótól.

A feneke is teljesen rendben van. Aprócska kis antenna, élethű hatást keltő kipufogó ami nem elnagyolt, pont mint az igazin. A lámpák és és az embléma továbbá a felirat sem abszolut korrekt, pont olyan amilyennek lennie kell.

A belstér az valami eszméletlen, nem csak azért mert hihetetlenül jó a kontraszt  az autó színével, hanem az apró kis részletek miatt is. Gyönyörűen kidolgozott a műszefal, a kormánykerék, a kezelőszervek, de még az ülések és z ajtókárpitok is teljesen visszaadják milyen is lehet az igazi tapintása illetve anyaghasználata. Kimagaslóan kárpitozott mindenhol beleértve a kalaptartót is és a csomagtartóba az összkerék-hajtás miatt helyetkapó pótkerék is kivehető.

A beszámoló végére pedig jöjjön a motortér. Tudok rengetegszer felhozom negatívumként a Kyosho féle műanyaglap motorteret, de jelen esetben nem érdekes. Az igazié is ugyanilyen zsúfolt és az előrenyíló mutorháztető miatt amúgyis korlátozott lehetőségünk van normális képet lőni a motortérről, ezért jelen esetben megbocsátható.

Összegzés:

Egy igazi legenda és ezt tudja a Kyosho is. Mai napig kapható Club Italia-s kivitelben, de az ára közel 60ezer forintnak megfelelő euró, de a régebbi kiadású modelleik ára sem akar lejjebb menni. Egy gyönyörű modell és a piacon ez a legszebb az eddigi összes Delta közül, viszont van olcsóbb alternatíva. Ott a kicsit magas itt-ott elnagyolt, de amúgy összességében szép Ricko ráadásul szintén Evoluzione, vagy még ott a Sunstar féle sima 16V ami ezen modellek közül a legkevesebb ingert váltja ki belőlem Ricko-hoz hasonló áron.

Tökéletes is lehetne...: Norev VW Golf 2 GTi G60 (Eladtam)

A kettes Golf szerintem az egyik legszebb az összes generáció közül. A modellgyártás viszonylag kesőn kapott észbe, hogy ennek a típusnak a mai napig van potenciális felvásárlóköre. Szeretem a Volkswagen-eket, de nem sorolom magam VW fanatikusok közé viszont minden márkába van olyan típus ami megfog. Nos a kettes Golf is ide tartozik és azon belül is számomra a GTD, GTi illetve a G60.
A Volkswagen annó egy merész lépést tett amikor elkezdte a G feltöltőt sorozatgyártásba rakni. Egyrészt azért mert az autóiparban egy viszonylag kiaknázatlan terület volt ezért is számított a megjelenése szériába formabontónak. Egyetlen egy dolgot azért érdemes tisztázni a G feltöltő körül. Sokan azt hiszik, hogy maga a G feltöltő a Volkswagen nagy találmánya volt, de nem. Mégcsak nem is német, hanem Francia Léon Creux nevű feltaláló szabadalmasztatta 1905-ben  spirálfeltöltő néven. Működésére most nem térnék ki mert annó a G40 Genesis bejegyzésemben már szó volt róla. Mindenesetre egy tényleg forradalminak mondható ötletet porolt le a Volkswagen, de sajnos a hozzáfűzött reményeket kevésbé váltotta be. Sajnos kevésbé megbízható mint a turbó vagy a kompresszor erre a Volkswagen-nél is rájöttek így a G feltöltő mára már csak történelem.

Motorja egy 1.8 literes 8szelepes 160lóerős erőforrás. Ez a motor megtalálható volt a Corradoba továbbá a B3 "malacpassatba" is. Sokan úgy tudják a II-es Golfba ez volt a legerősebb kivitel, de nem. Elenyésző darabszámban létezett G60 Limited, de őt majd egy későbbi bejegyzésemben fogom jobban bemutatni.
Magát a modellt két gyártó adta ki hasonló időtájt. Az egyik az OttO a másik pedig a Norev. Az OttO kimondottan szép viszont nyithatatlan és ellenben drága, de a jelen bemutatandó piros G60 is már kezd eltünőfélben lenni az utólagosan kinyomottak pedig még az első kiadás szintjét se ütik meg, de erre még visszatérek.

A norev féle G60 alapvetően egy elég szép modell, talán egyedül az apró részletekben erősebb az OttO, mint például a lámpatestek kidolgozás vagy a lökhárító szellőzőnyílásai ami jelen esetben is színrefújt piros.

Az embléma, a rács, a GTi keret is teljesen renben van. Ha nem adta volna ki az OttO azt mondanám egy nagyon szép modell, ami alapvetően így is van csak itt-ott az arányokkal van gond. Itt is szerintem a G60 felirat valamivel nagyobb mint amekkorának kéne lennie.

A háta nekem abszolut a gyengém, szerintem a legszebb Golf far a világon és a Norev G60-ok közül a mai napig a legszebb, pedig neki is vannak apró fogyatékosságai igaz elenyésző számban.

A felirat alapvetően teljesen rendben van....

De ez a kipufogó kiábrándító kategória nálam. Ha az arányokat nézzük egy igazin kb akkora lehet mint egy egyszerű rézcső és még a szine is olyan. Egyszerűen borzasztó nem méltó ehhez az autóhoz. Még a sima CL verziónak is vastagabb. Egy szó mint száz erre valami megoldást kell találnom mert ez így nem maradhat.

Most pedig a pozitívum. Én annó a feketével kezdtem Norev G60 pályafutásom és konkrétan a sírógörcs jött rám amikor megláttam, hogy azon nincs a csomiajtón gyárilag a tetőspoiler. Ezen még volt.

A másik pozitívuma az utólagosan kiadottakkal szemben az a felni. Ahogy a spoiler úgy a BBS kupakról a matrica is lemaradt pedig nélkülözhetetlen szerintem.

Ugyan apróság az a kis BBS embléma, de mégis mennyit dob rajta, képzeljük el anélkül. Szerintem kicsit meztelen lenne nélküle.

Véleményem szerint a beltér teljesen rendben van. Egyedül talán a kárpitozás az egyetlen ami hiányzik számomra, de alapvetően megbocsájtható a számára.

Bejegyzésem végére pedig a motorteret hagytam. A norev szerintem remek munkát végzett vele. Teljesen rendben van és igen minőségien kidolgozott ha az újkori árát nézzük. Természetesen vannak ennél gyengébb munkái, de ez az élmezőnybe tartozik.

Összegzés:

Úgy mint az OttO ez a Norev is kompromisszumokkal teli. Az OttO nyithatatlan ez pedig itt-ott fogyatékosságokkal szenved, de még mindig jobb mint az utólagosan kinyomott szériái. A piros OttO G60 ára teljesen elborult az utóbbi időkben. A Norev se sokkal olcsóbb így nehéz a döntés, de egy biztos, feketét semmi esetre sem!