VR6 percek 1. rész: OttO Volkswagen Golf IV R32

A Volkswagen egy elég merész húzása volt annó egy 6 hengeres motor beépitése egy középkategóriájú kompakt autóba. Ez a párosítás létezett Corrado-ba illetve Passatba is kezdetben 2.8 literes majd 2.9-es syncro-val. A Golf III leváltásával az utód Golf IV vitte tovább a hagyományt viszont megjelent a VR5 illetve valamelyest módosították, hangokták a régi VR6-ost és ennek eredménye a Golf IV 2.8 V6 és egészen az R36 Passatig maradt fenn a Volkswagen a VR motorcsalád.

De mit is jelent maga a VR?
A VR németül V-Reihe ami magyarra fordítva V-Sor röviditése. Ez azt jelenti, hogy a hengerek egymáshoz képest olyan kis szögben vannak eltolva (számszerint 15 fok), hogy gyakorlatilag soros motor, de a hengerek mégsem egy sorban helyezkednek el. Nincs két különálló hengerfej mint például a V6-nál.

Baloldali ábra a V6 jobb oldali pedig a VR6. A Volkswagennek továbbá létezett W motorja például a W8 illetve a W12. A W12 gyakorlatilag két VR6 motor házasságából született meg.

W12

W8

A W8 igazából a VR4 prototípús továbbgondolása amiből csak a W8 valósult meg sorozatgyártásban.

Visszatérve a VR6-ra.
A Golf IV féle V6 vagyis VR6 annyiban módosult, hogy már hengerenként 4 szelepes lett ezáltal a telseítménye is valamelyest nőtt 204 lóerőre ami a kategóriájában egy elég szép teljesítmény, de ezt a konszernen belül a Seat Leon is megkapta. Ezért 2002-ben megjelent az R32 névre hallgató csúcs Golf ami tényleg történelmet írt és egy II-es Golf után végre újra megszületett egy konkurensek között is kimagasló teljesítményű Golf (a legerősebb Golf II majd egy későbbi írásomban debütál). Házon belül is elég erős a mezőny Audi-éknál ott volt az S3. Seat-éknál a Cupra R így valami újat kellett mutatni. Az R32 is maradt VR csak itt már a köbcenti 3.2 literre nőtt, társult hozzá egy összkerékhajtás így sokkal könnyebben lehetett az erőt az aszfaltra vinni. 2003-ban megjelent a 2. generációs A3-as ami szintén megkapta ezt a motort.

Adatok terén 241 lóerő és 320Nm áll rendelkezésünkre 6,4-6,6 másodperc végsebessége pedig 247km/h.
Két féle váltóval volt elérhető, az egyik az alapáras 6sebességes kézi, illetve a feláras 6sebességes DSG.

Ellenfelének az alábbi autók számitottak:
Seat Leon Cupra R 1.8T 225lóerővel.
Audi S3 1.8T 225le később Audi A3 3.2 250le
Ford Focus RS MK1 215le
Opel Astra G OPC 2.0 turbo 200le
Honda Civic Type R 200le
BMW 325ti Compact 192le
Toyota Corolla TS 1.8 VVT-i 192le

IV-es Golf téren modellben nincs sok alternatíva. Valamikor a 90-es évek végén 2000-es évek elején adta ki a Revell. Motorháztető illetve 2 ajtó nyitható volt, de ettől függetlenül sem volt egy esztétikaiélmény. Magas volt, a kerekek a sárvédőkhöz képest túlságosan benn voltak és a hátsólámpán a vízmatrica egy idő után lepergett. Jelen modellünket az OttO adta ki másodjára 2016 novemberében egy ezüstszínben. A korábbi jellegzetes R32 kék annyira nem fogott meg, ez az ezüst valamivel jobban tetszett így beszereztem.

Az eleje szokásos OttO minőség. A gyártóra jellemző minőségi fényszórókialakitás, jól kivitelezett hűtőmaszk benne az emblémával illetve az R32 típusjelzéssel. Találunk még fényszórómosót és ami a legjobban tetszik az elejében az a jellegzetes R32 lökhárító azokkal a hatalmas légbeömlökkel.

A fara is hozza azt a minőséget amivel már a frontrésznél is találkozhattunk. Itt is megtaláljuk az R32 feliratot ami kimondottan szép. Van aprócska kis tetőspoilerünk is ami innen annyira nem feltünő, de sokat dob az összképen. A csomagtérajtó nyitószerkezete is teljesen élethű pedig a fényezésnél azért félő, hogy a festékréteg kitölti az apró kis hézagokat, de szerencsére ilyen probléma nincs. A lökhárító is kimondottan tetszik plusz a kipufogó is kellően hangsúlyos amit viszont a gyártó kicsit túltólt, mert valójában azért szolidabb az a két cső.

Itt azért valamivel talán jobban kivehető a tetőspoiler amivel egy sportos egyveleget alkot az R32 nem az a nagyon hivalkodó, inkább németesen visszafogott. A sok küllős felni az egyik kedvencem ami elég méretes egy Golfhoz, de kell is, hogy elférjen a mögötte lévő hatalmas elsőfékek.

A gyönyörű felnik mögött húzódik meg a hatalmas első és egy visszafogott hátsó féktárcsa a hozzátartozó kék félnyereggel.

A beltér kimondottan tetszik bár továbbra sincs még biztonságiöv benne. Szépek az R-es ülések, elől-hátul megtaláljuk benne az R logót, továbbá figyeltek a lábtérszőnyegre ami szintén benne van és abban is megtalálhatóak az R-es emblémák. Egyetlen egy problémám, hogy DSG-s és nem kézi.

Összegzés: 

Végre ismét kiadta az OttO az R32-est. Arányabian egy korrekt modell igaz itt-ott vannak elnagyolt dolgok, de szerintem nem vészes. Inkább ez mint egy Revell.

Pozitívum:

+A piacon kaható legszebb Golf IV

+Közvetlen beszerzéssel elég korrekt ár

+Értékálló

+Tartalékmatrica

Negatívum:

-Továbbra is gagyi porrózus hungarocell dobozbél

-Elnagyolt kipufogóvégek

-Biztonságiöv hiánya

Mit lehet venni az árából?

Továbbra is a Norev és Kyosho közötti autók között lavíroz. KK-Scale képvisel hasoló árkategóriát gyengébb minőséggel.

Kinek ajánlom?

Minden VW fanatikusnak egy remek választás nem kell félni tőle, hogy műgyanta, továbbá aki szereti a Hot Hatch kategóriát.

Az E30 story: OttO BMW 325i

Nos az E30 mára kezd egyre jobban kultautóvá válni. Elődje az E21 mára igazi klasszikusnak mondható az E36 pedig beérett a megfizethető olcsó BMW-k közé. Manapság még lehet találni normális áron E30-ast, de zöme 316 illetve 318i elszórtan 324d/td. Az igazi kultusz manapság kétségtelenül az M3, de az M20-as kódnévvel szerelt kis sorhatosok is kezdenek egyre nagyobb ikonná érni, ezért nem kell csodálkozni, ha a szép állapotú 6hengeresek 1millió forinttól indulnak.
Kétségtelen, hogy az E30 fanatikusok körében a 6hengeresek azok amik igazán megdobogtatják az ember szívét az M3 után. Nos a 3 széria őse a 02-es széria volt. Az autó alappillérei a sportosságon, jólkezelhetőségen és megfizethetőségen nyugszik. Annó a 02 szériába nem merték még bevállalni a 6hengeres erőforrást, így az egyik csúcsmodell a Kugelfischer befecskendezős 2literes Tii változat volt ami a 70-es években 130lóerőt tudott, továbbá másik igen komoly változat a 2002 turbo verzió volt 170lóerővel. Az első 3-as széria az E21-es megjelenésével a 02-ből már ismert M10-es motorokkal kezdték indítani a gyártását. A modellciklus majdnem felénél megjelentek a 6hengeres motorok is a 320/6 illetve az M20B23 motorkódú 323i.
1982-ben helyére létett az E30 továbbra is elérhetőek az M10-es legendás motorok aminek érdekessége, hogy ezt használták a Formula1-ben. Alapja a rendeszerint egy 100ezer km-t futott használt 1.5 literes motor volt ami kapott egy elég komoly turbót így teljesítménye 1500lóerő volt. Az M20 motorcsalád bővült a már befecskendezéses 20i-vel továbbá később csatlakozott a 25i is és a gazdaságosság jegyében melléjük csapódott az ETA blokkos 325e illetve 324d/td ami az első dízel erőforrása volt a BMW-nek és egy honfitásrunk, Anisits Ferenc nevéhez fűződik. Az E30 gyártása 1994-ben fejeződött be amikor leváltotta az E36 Touring az E30 Touringot.

Először lássuk az igazi ritkaságokat:

M3: Az M3-as kétségtelenül az E30-asok csúcsa. Két féle soros 4hengeres 16szelepes motorral szerelték. Csak balkormányos létezik.

-2.3: ennek teljesítménye 195-220lóerőig terjedt. Létezett pár emlitésre méltó kiadás annó a DTM M3 versenyzőiről elnevezett illetve felszereltségre általuk komponált Cecotto illetve Ravaglia továbbá még egy Europameister kivitel is.

-2.5 vagyis Sport Evolution:

Ő volt a DTM verzió homológ verziója összesen 500db készült belőle ezért mostanság körülbelül olyan áron megy el mint egy új M4. Teljesítménye 235 lóerő volt és a fanatikusok körében szerintem ez az egyik legjobban vágyott BMW mindközül.

-320is:
Olasz illetve portugál piacon volt csak kapható mert oda nem exportálták az M3-ast. Így ők megkapták a "csupán" 2literes szintén S14 kódjelű 320is-t aminek teljesítménye teljesen megegyezett az M3-assal. Különlegessége, hogy az autó külsőre teljes egészében megegyezett egy hétköznapi E30-al csupán M Tech kiegészítőket kapott amit egy 316i-hez is lehetett akkoriban rendelni.

Alpina:
-C1/C2
Motorok 2.3literes so6-ostól egészen a 2.7literes motorokig terjedt. Számokban ez 170lóerőtől 210lóerőig terjedő skálát jelent.
-B6
A B6 szériánál már a belépő a 2.8literes so6-os volt egészen a B6 3.5 S-ig.
A belépő a 210 lóerős 2.8literes és az abszolut csúcs az M3 karosszériával rendelkező B6 3.5 S. Külsőjegyeiben teljesen megegyezik egy M3-al csak két apró különbség hívja fel a figyelmet, hogy ez nem egy "mezei M3". Az egyik az oldalán futó alpina csíkozás valamint hátsófeliratok továbbá az alpina felnigarnitúra.

Dél-Afrika:
Mint fentebb írtam az E30 M3 nem készült jobbkormányos verzióba ezért a dél-afrikaiak kiharcolták maguknak saját piacos modelljeiket:
Az egyik az Alpina-val karöltve fejlesztett 333i volt ez 197lóerőt tudott.
A másik pedig a 325iS volt (nem összekeverendő a Francia 325is-el).
Egy 2.7-es M20B27 található (szerintem az ETA továbbfejlesztése).
A normál verzió 195 lóerőt tudott és ebből is volt EVO verzió ami 210 lóerőt produkált.

Végül pedig jöjjenek az úgymond tömegdarabok:
Az E30-at 4 féle karosszériával lehetett választani. Sedan,Coupe,Touring illetve Convertible változatok közül. Ez hatalmas előrelépés volt az E21-eshez képes ugyanis az E21-est a nem hivatalos Baur TC verziót leszámítva csak Coupe karosszériával gyártották.

Nagyjából mindegyik karosszériavariánst lehetett rendelni az összes motor közül kivéve pár darabot:
318is: csak Coupe illetve Convertible
320is: csak Coupe illetve Sedan
324d/td: csak Sedan illetve Touring
325e: csak Sedan illetve Coupe.
325ix: csak Sedan, Coupe, Touring
M3: csak Coupe illetve Convertible

Módosítások:
1982 szeptemberétől egészen 1987-ig vagyis a Touring bevezetéséig nevezzük a modósítás (facelift) előtti modelleket kislámpásnak. Ez azt jelenti, hogy maga a hátsólámpa kissebb volt illetve az autó krómlökhárítókkal volt szerelve. 1987-től lett műanyaglökhárítós, nagylámpás kivéve az M3 mert az kislámpás maradt. A 4 hengeres M10-es motorok is eltűnktel helyére az M40-M42-es motorcsalád került. A 6hengeresek változatlanul futottak a gyártás végéig kivéve a 323i-t.

1982-1987 krómlökhárítós

És kislámpás

1987-től gyártása végéig műanyaglökhárító

És nagylámpa

Gyári kiegésztítők:
A hivatalosan létezett hozzá amit M Tech-nek hívtak.
Az M Tech-ből két féle létezik az egyik a kislámpáshoz gyártott M tech 1 és a másik a nagylámpáshoz gyártott M Tech 2

M Tech 1 előlről.

M Tech 1 hátulról.

A kiegészítő része:

Első lökháritó beépített köténnyel és legbeömlő a fékhűtéshet. Oldalt kis küszöb, hátul hangsúlyosabb hátsó lökhárító és a csomagtérfedél tetején kis spoiler. Beltérben rendelhető volt M tech kormány illetve váltógomb.

M Tech 2 előlről.

M Tech 2 hátulról.

A kiegészítő része:

Előlről köténnyel, fékhűtéssel integrált első lökhárító, középen hangsúlyosabb légbeömlő. Oldalt csak egy küszöb borítás illetve az oldalán végigfutó a díszléc alatti műanyag kiegészítő. Hátul hangsúlyosabb lökhárító illetve 1 vagy két részes hátsó csomagtérfedél-spoiler. Továbbá itt is rendelhetőek voltak a belsőkiegészítők.

További kiegészitőt kapott az ix vagyis összkerekes modell.

A kiegészítő része szélesebb kerékjáratok illetve küszöbspoiler valamint hátsó M tech spoiler, de ezt sajnos nem tudom, hogy széria vagy opcionális volt.

Az E30 gyártása Sedan illetve Coupe téren 1991-ig tartott. A Convertible verziót 1993-ig gyártották és a Touring verzió 1994-ben adta át helyét az utód E36-nak.

Viszonylag hosszúranyúlt típustörténet után elérkeztünk a modellhez. Számos gyártó foglalkozott az E30-al.  3 gyártó adta eddig ki, de javarészt csak M3 kivitelben.  Az egyik a minichamps ami szerintem az összes közül a leggyengébb szerintem kidolgozás terén. Az abszolut csúcs az Autoart, de ő is csak az M3-ast adta ki, mentségére szóljon, hogy kiadta a Sport Evo-t. A harmadik gyártó az OttO. Talán itt a legszínesebb a paletta. Megcsinálták a 325i Convertible változatot, ott az M3 Convertible, 2 féle Rally Tour de Corse verzió illetve egy E30 325i-t és a Francia piacos 325is-t.

Jelen modellünk egy nagylámpás 325i Coupe, amit most be is mutatok.

Az OttO 2014 októberében dobta piacra. Ezt megelőzte a bordó 325is ami lényegében ugyanez a modell. A modell kivitelezése egész jó. 10 darab E30 modellem van így volt szerencsém összehasonlítani öket. A hűtőrács a vese a lámpák mind sokkal arányosabb mint a Minichamps féle E30-nak. Kidolgozottságát tekintve a frontrész nem marad el az Autoart-tól és ha nyitható lenne határozottan egy szintet képviselnének.

Az OttO a nagylámpás kivitelt nem ragozta túl. Nincs full M Tech csak kis apróságok, ilyen például a gyári M Tech féle pókhálós BBS felnigarnitúra ami azért sokat dob az összképen a hagyományos E30 felnihez képest. A fényezése az egyik kedvenc BMW árnyalatom a Lachs Silvermetall vagyis lazac szürkemetál.

A hátsó lámpákat gyönyörűen kidolgozta az OttO. Van vonószem illetve a csomagtérnyitó-zárról se feletkeztek meg (lásd az embléma alatt). Azt a pluszt is belecsempészték ami nem egy nagy dolog viszont rengeteget dob a formán azaz M Tech kis hátsó szárny. Szép a típusfelirat és ez még azokból az időkből való amihez az OttO adott tartalékot, még az emblémából is. A kipufogó is szerintem abszolut helytáll. Nem túl kicsi és nem is túl nagy viszont kellően hangsúlyos.

A beltér alapvetően jó bár hiányolom a beltér gombajinak, kezelőfelületeinek piktogrammjainak jelenlétét. Igaz ez egy nyithatatlan modell, de ettől függetlenül nem lenne nagy kunszt megcsinálniuk. Van M Tech kormány illetve váltógomb, továbbá combtámaszos bőrbelső is  amit elég jól sikerült imitálni.

Összegzés:

Több mint két éve jelent meg ráadásul limitálva, így beszerzése okozhat némi fejfájást. Most nem találtam licitálva csak azonnal elvihetőt eBayen ami 150€ plusz posta volt ráadásul a bordó. Reménykedem későbbiekben alpina B6 2.8 vagy 3.5 verzióba mert már a 3.5S megvan.

Pozitívum:

+E30-ak közül ez az egyetlen ami nem M3.

+Összességében jó kidolgozás.

Negatívum:

-Szinte beszerezhetetlen és horror áron

Mit lehet venni az árából? 

Ha a mostani árakat nézzük számoljunk egy átlagos 150€-val. Ebből már kijön mondjuk egy GT Spirit G 6x6 illetve akár már Autoartból is tudunk azért válogatni.

Kinek ajánlom?:

BMW fanatikusoknak egy nagyon jó kis modell, de aki nem kapott hamar észbe annak most súlyos 10ezreket kell leharcolnia. Ettől függetlenül egy nagyon jó kis modell!

Cukorkaszínű strigóhintó: OttO Mecedes-Benz C123 500CE AMG

A 123-as széria hallatán mindenkinek rögtön a lefingott zöldségesmerci jut eszébe természetesen kombi (TE) verzióban, egyedi járásmódú szívódízelekkel. A széria legkelendőbb modelljei kétségtelenül a sima lépcsőshátú illetve a TE verziói voltak. A típust 1975 novemberétől egészen 1986 januárjáig gyártották, majd az utód W/S/C/A124 követte. Motorok terén 2literes és 2.8literes 4 illetve 6 hengeres motorok közül lehetett választan benzines fronton. Dízel téren szintén 2literes motortól egészen a 3literes dízelig lehetett válogatni 4-5-6 hengeres motorok közül. Az AMG egy különálló tuningcég volt ami csak a 90-es években házasodott a Mercedes-el így addig mondhatni egy kis szériában működő főként Mercedesekre szakosodott vállalkozás volt verenysport tapasztalokkal. A C123 500CE AMG is egy kis szériában legyártott autó volt. Szériában a Mercedes nem vállalta be a felső-középkategóriába akkoriban a V8-as erőforrásait így az AMG meglépte helyettük. Az autóról nagyon kevés unformációt lehet találni a neten. Van róla korabeli újságos fotó a hozzátartozó cikkel, de a képek minősége elég gyenge viszont mégis sikerült róla találnom pár információt.

Az AMG a 280CE-t használta fel alapnak amiből száműzték a 6hengeres motort és helyére egy 5literes V8-ast építettek. Teljesítménye 276 lóerő lett amihez párosult 408Nm nyomaték ami elég szép teljesítméby volt a 80-es évek elején. Az autót egy 4fokozatú autómatával párosították ami szerintem sokat elvett a vezetési élményből és sajnos ez a gyorsulás kárára is ment. A mért gyorsulása 7,4 másodperc volt állóhelyzetből 100km/h-ra végsebessége pedig 235 km/h, ami a mai napig egy elég jó érték, de egy kéziváltóval mégjobb eredményt lehetett volna elérni. Az AMG nem csak motor terén volt bőkezű. A külső gazdagodott egy Body kit-el illetve színrefújt könnyűfém-felnivel, továbbá a hűtőmaszk és az emblémák valamint feliratok mind a karosszéria színével azonosak. A fényezését tekintve elég extrém lett a színválasztás. Ha nem olvastam volna utána tuti egy amerikai gettóból származó lányfuttató tulajdonos autójára tudnék gondolni. Extrém, de pont emiatt tetszik. A belteret tekintve is minőségi belsővel látták el az autót számos extrával. Talán ennyi elég is amit az autóról tudni kell.

Rövid monológom után ismerkedjünk meg közelebbről a modellel.
Magát a 123 szériát számos modellgyártó kiadta. A Revell vállalta be elsőnek lépcsőshátú kivitelben. A következő 123-as viszonylag sokat váratott magára és ez a BoS S123 volt. Ezután követte az OttO C123 280CE 2 féle színben majd a Norev is legyártotta szintén nyithatatlan verzióban. Mégegy S123 debütált a KK-Scale kezelésében, de mégis csak az OttO adta ki számomra a legizgalmasabb verziót a C123 500CE AMG-t.

Amikor elsőnek szemügyre vettem az OttO féle netes képeket jót nevettem a színe miatt. Ezután jött a szokásos háttérinformáció szerzés magáról az autóról amiket olvasgatva nagyon megtetszett. Az autó kivitelezését tekintve az OttO hozza a formát. Szépek a lámpák, nagyon tetszik a hűtőmaszk aminek kerete levan fényezve továbbá a fekete rács miatti kontraszt. A koptatóba találunk AMG feliratot ami ugye színre van fújva, úgy mint az embléma ezért nem adja ki képen normálisan ezeket az apró részleteket.

Oldalról látszik a Mercedes féle tradicionális B oszlop nélküli Coupe forma. Őszintén szólva ez az egyetlen olyan Mercedes Coupe aminek sziluettje kevésbé fog meg, viszont jelen modellünk esetében tetszik a krómlökhárító illetve a krómozott alkatrészek elhagyása továbbá a külső és belső szín kontrasztja is kimondottan szemrevaló.

A felnin látszanak az igazi 80-as évek jegyei. Mai szemmel nézve már kicsit elavult és formaisága inkább egy kisbuszra vagy terepjáróra passzol. A későbbi vastagküllős 5ágú felnik sokkal szebbek ezen a típuson is sokat dobnának, de ettől eltekintve szépen megcsinálta az OttO.

Farán számottevő változások nem mentek végbe. Az emblémák, feliratok fényezése inkognitóba teszi az autó valódi mivoltát. Hátul amit még észre lehet venni egy kis kötény, ezt leszámítva nem sok utal az AMG vérvonalra.

A beltér kivitelezése OttO-hoz mérten is kimondottan szép. Nagyon jól mutat a bőrüléseken illetve belsőkárpitokon a fekete szegély. A fabetétek kivitelezése és minősége is teljesen igényes. A B oszlop nélküli kivitelezés jelen esetben nagyon sokat segít a beltér bemutatásához ami kimondottan elnyerte tetszésemet.

Összegzés:

A 123-as széria modelljei közül manapság nehéz kiugrani a számos konkurencia miatt. Az OttO jelen esetben megmutatta, hogy van fantázia még az alapkivitelen felül is amit remekül kivitelezett. Hasonló lépcsőshátú illetve TE megjelenését kifejezetten értékelném.

Pozitívum:

+Sikerült az OttO-nak feldobni a 123-as sort egy egyedi darabbal

+Gyönyörű fényezés

+Piacon jelenleg egyedülálló darab 123-as téren

+Továbbra is piacképes ár

+Rendkívül szép külső és belső kivitelezés műgyanta létére.

+Tartalék fényezett embléma előre, hátra

Negatívum:

-Az autóhoz méltatlan, továbbra is porrózus hungarocelldoboz

Mit lehet venni az árán?

Mercedes téren van lehetőségünk bőven. Lehet venni számos nyitható Norevet. Tudunk venni ugyanennyiért KK-Scale S123 TE változatot igaz ez gyengébb minőségű gyártó.

Kinek ajánlom?:

Mercedes fanoknak bátran annak ellenére, hogy műgyanta, illetve egy nagyon jó választás azoknak akik szeretik ennek a korszaknak ritka autóit.

Kínai minőség: Volvo S60 T5 MotorCity

A kínai kifejezés hallatán rögtön pár dolog bevillan pl.: az ázsia center, a józsefvárosi piac és a gagyi mint fogalom. Tudom manapság mindent kínában gyártanak, de nálunk itt Magyarországon a felvásárlópiac az olcsó dolgokat tudja megengedi magának, így sokan a minőségi ténylegesen kínai termékekről fogalmuk sincsen. Pedig van ilyen. Nos a Volvo modellek 1:18-as méretarányban eléggé elhanyagolt terep, pedig lenne rá kereslet. Eddig csak egy maréknyi modell jelent meg 1:18-ban. Ilyen például az Amazon, a P1800, a 850R/T-5R, 242 Turbo verseny kivitelben és stb., illetve nem olyan rég a 240. Viszont ott van még számos modell, az S40, a 440,480,760,780 stb stb. Most pedig itt van a legújabb Volvo S60 T5 a MotorCity-től. Névét eddig még csak hallomásból sem ismertem így kicsit félve vágtam bele.

Magáról az autóról pár mondat.
A Volvo sajnos elindult egy úton ami dizájn szempontjából annyira nem is rossz mert már nem mondható annyira konzervatívnak mint régen, viszont a motorokat tekintve a legnagyobb érvágás, hogy az 5henger turbó mint fogalom már megszünt náluk, pedig több mint 20éve  szerves részét képezték a motorpalettának. Helyére 4 hengeres turbómotorok jöttek 1.5 litertől 2literig így a T5 és a T6 is 4hengeres.
Jelen modellünk a T5 egy 2literes turbómotor 245 lóerővel és 380Nm nyomatékkal mindezt egy 8fokozatú autómataváltóval párosították így gyorsulása 6,3 másodperc végsebessége pedig 230km/h.

Visszatérve a modellre most megvizslatjuk valójában milyen a kínai modellgyártás.

Az eleje elég szépen kidolgozott. Kidolgozottsága tekintetében valahol az Autoart és a Kyosho közé tudom pozicionálni. Kimondottan szépek rajta a krómozott alkatészek. a lámpák is teljesen rendben vannak. Talán annyiba tudnék belekötni, hogy a motorháztető egyik oldalon hangyányit eláll.

Oldalról teljesen rendben van az illesztés, nagyon szépek a felink. jól mutat s sötétités is, viszont talán egy picit magas, de nem zavaróan kategória.

A háta is kimondottan szép. A  lámpa nagyon jól illeszkedik nem áll el pedig féltem tőle. A márka jelzés és a típusfelirat is kimondotzan esztétikus. Nem áll el nem akar feljönni és kínai modell létére hála istennek nincs rajta házikó, házikó, hóember felirat.

Napfénytető... na bumm ilyet renegeteg modell tud.

A sötétítő is elhúzható... ilyet a Kyosho E91 is tud.

Jaaa, hogy nyitható bukóra. Nem mindegyik kínai modell tudja, viszont viszonylag sokban működik ez a funkció

A beltér nagyon hangulatos. kimondottan jól áll neki a barna bőr. A krómozott alkatrészek minősége hihetetlenül jól visszaadja az igazit így a beltér minősége teljesen rendben van. A kárpitozás minősége is kimondottan igényes.

Egy kis érdekesség képpen érdemes megfigyelni az ülést ugyanis....

Mint az igazin előre-hátra állítható. Ez számos kínai modellre jellemző apróság, de mégis nagyon jópofa megoldás és kimondottan örülök az ilyen apró dolgoknak.

Hátul is ez a minőségi munka fogad minket. A képminőségért viszont elnézést.

A motortér nem egy nagy kunszt az motorháztetőzsanérok is Kyosho-san vastagok.

A visszapillantó is behajtható ez is kínai "Paudi" jellemző.

Összegzés:

Nagyon jó minőségű modell ami ellentmond a kínai gagyi minőségnek. Nagyon ráéreztek keleten a modellgyártásra és megmutatják, hogy nem csak gyártani tudnak megrendelésre más cégektől hanem egy tényleges kínai cég is tud minőséget alkotni ráadásul viszonylag kedvező áron.

Pozitívum:

+Versenyképes ár

+Minősége teljesen helytáll a prémium gyártók között.

+A tömegtermékeket célozzák meg

+Rengeteg funkcionális alkatrész és maradéktalanul nyitható illetve kárpitozott.

Negatívum:

-Viszonylag nehezebben szerezhető be.

-Előfordulhat itt-ott apróbb esztétikai vagy fényezési hiba ennél a fehér verziónál.

Mit lehet venni az árából?

Ami kidolgozásban hasonló élményt nyújt az egy komolyabb Norev Mercedes, de kijön belőle egy leértékelt kyosho X6 is vagy akár egy OttO.

Kinek ajánlom?

Aki szereti a Svéd autócsodákat biztosan értékelni fogja illetve aki szereti ha valami nem csak nyitható, de funkcionális alkatrészei is vannak.

Kevésbé sikeres mégis egy nagyon jó modell: Mercedes-Benz S204 C220CDI

Minden gyártónak van legalább egy olyan modellje ami kevésbé lopta be magát a gyűjtők szívébe vagy egyszerűen csak nem lett sikerszéria. A W/S204-es Autoart Merci is egy ilyen darab. sokszor mondhatni bagatel összegekért akár 15ezer forint alatt be lehet szerezni, én pélául a lépcsőshátú verzió szereztem be tavaly kemény 9ezer forintért és csak annyi baja volt, hogy valami rendszám volt rámókolva elég igénytelenül amit 5 perc alatt sikerült orvosolnom. Az S204et egy barátomtól szereztem be. Több darabja volt mindenféle kivitelben, de ez is 20ezer forint alatt sikerült megcsípnem azért mert én a dízel verziót szerettem volna beszerezni. Ha már itt tartunk az Autoart elég gáláns volt ugyanis nem csak különféle felszereltségi szintben adta ki, hanem két féle motorral is. Az egyik a jelen szereplő 220CDI a másik pedig egy benzines V6-os verzió. Ezt első blikkre úgy tudjuk meg, ha megnézzük a hátát. A bal oldalt egy ovál kipufogósak voltak  dízel verziók, az oldalankénti egy ovál pedig a V6 benzin.

Pár szó az autóról.
A W/S204 a W201 ďédunokája. A W/S203-ast váltotta 2007-ben és egészen 2015-ig gyártották amikor a helyére lépett az utód 205-ös széria.

A motorpaletta benzines fronton 1.6 literől a 6.2 literes AMG-ig terjed, dízel téren pedig 2.2 litertől 3literig.

Jelen modellünk egy 2.2-es 4hengeres 220CDI.
Műszaki paraméterekben ez a következőket jelenti.
Ez még a modelfrissités előtti verzió ami 2148 köbcentis turbódízel 170 lóerővel és mondhatni a kategóriájában a legnyomatékosabb 400Nm.
Ez a modellünknél autómata váltóval és kombi karosszériával 220km/h végsebességére képes, gyorsulása pedig autómatával 8,8 másodperc állóhelyzetből 100km/h-ra.

A rövid kis szösszenet után visszatérve a modellre sajnos ez is az Autoart egy nem elkapkodott szériája. Egyedül ami kincset ér az a C63 AMG. Innen látszik mennyit számít a 3 betű.

Az eleje kimondotta esztétikusan kidolgozott. Hozza azt a prémium minöséget az ára ellenére mint az új Autoartok. Nagyon szép a hűtőmaszk. A lámpák Autoart minőségre jellemzőek. Maga a lökháritó rendes műanyag, ami mint az igazinál egybe jön le a hűtőmaszkkal.

Oldalról is töretlen a helyzet. Nagyon tetszik a felni, a tükörbe integrált index. Magán az autón a leheletvékony díszlécek nem feltünőek evvel a színnel viszont közelebbről megnézve egész jó minőségben kivitelezett. így jó pár év elteltével se kezdett el leperegni.

A háta is teljesen rendben van. Autoartra jellemzően az embléma fotómaratott amit itt most nem nagyon látszik mert eléggé beleolvad az autó színébe. Itt megfigyelhetjük az egy oval kipufogót amit említettem, ez CDI verzió.

Közelebbről is nagyon jól mutat a felni. Szép részletes maga a felnikupak is, szerintem az is fotómaratott , továbbá láthatjuk a tampon-nyomott felszereltségre utaló feliratot ami jelen esetben Elegance ami nem egy alap modell már.

A beltér elég részletes és szépen kidolgozott. A gombok kezelőfelülete tampon-nyomással vannak feste szinte mindenhol. Az ajtókárpiton megtaláljuk az elektromos ülésállító gombokat továbbá a mamória gombjait. A másik ami egy Autoart-nál alapvető az a kárpitozás ami itt is megtalálható a gyártóra jellemző minőségi kivitelezésben. Aprócska részlet még a müszöbbelépőn a Merceses-Benz feliratú díszléc és a hátsó ajtónál is találunk díszlécet a küszöbön. A csomagtér szintén kárpitozott.

Záróképként pedig íme a motortér. Alapvetően ezekben az új autókben nincs nagy érdekesség esztétikailag, viszont az Autoart itt is kitett magért és próbálta úgy visszaadni hellyelközel a dolgokat amennyire lehet.

Összegzés:

Egy újabb Autoart modell ami nem tudott nagy karriert befutni pedig kidolgozása indolkolná. Valószinű a titok abban rejlik, hogy még maga az autó viszonylag friss ezért megszokott látvány így a gyűjtők fantáziáját nem mozgatja még meg.

Pozitívum:

+Autoart-tól megszokott minőséget hozza minden részletben

+A mai napig elég kedvező vételi szempontból

+Számos szín,motor illetve felszereltségvariáció továbbá karosszéraa változatok közül lehet választani.

+Még mindig megálja a helyét habár lassan közelebb van 10. évéhez.

Negatívum:

+Sokat gondolkoztam milyen negatívumot tudnék felhozni az egyik, hogy ha elakarjuk adni nagyon nehezen szabadulunk tőle, továbbá árban méltatlanul alacsony az AMG kivitelhez képest

Mit tudunk venni az árából?

Ilyen árban ilyen minőséget nem nagyon kapsz, egy Welly GTA is drágább tud lenni.

Kinek ajánlom?

Aki a Mercedes modellek gyűjtését műveli annak egy nagyon jó zsákmány még most, ha még nincs meg. Később nagyobb az esély rá, hogy sokan keresni fogják.