Bemutató: Top Marques Fiat UNO Turbo i.e engineered by BBR

Mire gondoltam? Kicsi, Olasz, könnyű, 80-as évek közepén debütált és piszkosul megy. Aki összerakta a kirakós darabkáit annak szerintem ez a képlet jött ki: Fiat UNO Turbo i.e MK1.

Mielőtt nekiesnék és belevágnék a közepébe nagyvonalakban egy-két szót ejtenék az autóról.

1983 januárjában váltotta az UNO a Fiat 127-est. Teljesen új akkoriban modernek számitó formavilágot, hozott be, 3 illetve 5ajtós kivitelben. Tervezője pedig nem más mint a híres Giorgetto Giugiaro volt. CV értéke akkoriban elég jónak számított (0,34) ezért takarékos kisautó lett.

Kezdetben a motorválaszték 0.9-1.3  köbcentiig terjedt, 4 illetve 5 fokozatú kézikapcsolású mechanikusváltóval, valamint rendelhető volt hozzá CVT Selecta autómataváltó. 

Az igazi áttörés 1985 áprilisában kezdődött az UNO Turbo i.e megjelenésével. 

1301 köbcentis motorját egy IHI turbó lélegeztette hűtéséről pedig intercooler gondoskodott. Így az autó 105lóerőt produkált, ez manapság már nem tűnik soknak, de ha azt nézzük, hogy maga az autó 845kilógramm akkor elég jó súly/lóerő arányt kapunk. A null-százas sprint csupán 8,3s és végsebessége 200km/h. Az autó számos dologban eltért a sima verziótól. Előre teljesen új beépített ködlámpás lökhárítót kapott köténnyel, továbbá szélesítést, hátul pedig műanyag csomagtérajtót a súlycsökkentés jegyében, amiből kivolt képezve a hátsó spoiler is. Hátul szolid kis ovál kipufogót volt a standard, hogy teljes legyen a kép egyedi felniszettet szerelték, aminek a kupakján az abarth verziókról ismert skorpió található.

Kezdetben katalizátor nélkül árulták ezek a változatok erősebbek voltak és érezhetően jobban is mentek. Kezdetben nem volt rajtuk matricázás ha jól tudom az 86-87 táján jött be. Így nem felejtettük el mit is vezetünk. Belül egyedi mintás kárpitozás, Turbo i.e kormány illetve teljesen más műszeregysége volt. Fordulatszámmérő, Töltönyomásmérő, olajhőfok illetve nyomásmérő egyszóval minden. Opcionálisan  rendelhető volt digit műszeregységgel is. Továbbá ez volt az egyetlen UNO amit gyárilag hátul is tárcsafékkel gyártottak. Nagyvonalakban ennyit érdemes az autóról tudni.

Miért is kellett nekem ez a kis UNO? Személyes kötődésem van a típushoz. Nagybáttyámnak a 90-es évek közepén volt egy svájci importos, 85-ös évjáratú fekete. Evvel az autóval mentünk először nyaralni, Olaszországba. Egyszerűen túl sok emlék köt hozzá, hogy ne szeressem :)

Nos akkor lássuk magát a modellt. Gyártója a Top Marques amit nem tudok hova tenni ahogy a BBR összeszerelést se. Ezt a modellt egyszer már kiadta a Laudoracing nevezetű cég, felőlük van egy sejtésem, hogy van valami összefonódás az OttO-val mivel a Laudo-nál jelent meg először az Alfa Romeo 75 Turbo Evulutione verseny változatban, amit viszont az OttO is kiadott utcai verzióban, így ezt a következtetés tudtam levonni. Sok embertől hallom ezeket a mondatokat:"De kár, hogy Resin". Nekik csak annyit tudok mondani, az élet kompromisszumokról szól várhatnék az Autoart-ra vagy a Kyoshora, de úgyse adják ki. Szóval maradt a Resin de legalább megvan.

Első blikkre ahogy szemügyre veszi az ember mind a fényezésben, mind a kidolgozásában GT Spirit szintű minőséget vélünk felfedezni. Egyenletes a szórás a szemcseméret is tökéletes (mondjuk ebben az árkategóriában illik is)

Nagyon jó az összkép, egyszerűen gyönyörű!

Igazi hothach, ez az autó úgy volt tökéletes ahogy legyártották, mindenből éppen csak annyi pluszt adtak, hogy sportos mégsem hivalkodó legyen

Szép munkát végeztek a matricázással, nem tudom milyen technolóiával helyezték fel, de egy biztos nem az a tapogatásra lejövő fajta

Az őrdög a részletekben rejlik. Gyönyörűen kidolgozott lámpatestek, és a feliratok is zseniálisak, 

egyszerűen öröm ránézni

Az eleje nem nagy durranás ahogy az igazin sem, szép a lámpabúra, a hűtőmaszk is igényes valamint

 értékelendő, hogy a Turbo i.e matricát nem felejtették el róla

A felni szép az abarth kupak is nagyon szép továbbá az indexbúra is szépen kivan dolgozva

Elérkeztünk az autó talán egyetlen gyenge pontjához. Ez pedig az alja. Tudom Resin meg fix tengely és ne legyek telhetetlen de ha az alvázra is fektettek volna egy kis időt akár tökéletes is lehetne. Például a GT Spirit alváza valamivel szebb, a kipufogó festve van, ennyi kellett volna csak a boldogsághoz. Szóval ennyi baja van ami igazából nem olyan nagy probléma, együtt lehet vele élni és vitrinbe amúgy se látszik.

Összegzés:

Mind modellben mind igaziban egy remek autó. Sajnos kár, hogy az utakról ennyire kikoptak. Örülök , hogy végre megszereztem így egy fontos modell pipálva a kívánságlistán.

Köszönöm mindenkinek aki elolvasta!

;)

Matchbox-októl a modellekig

Üdv Kedves Olvasó!
Ebben a bejegyzésben bevezetlek abba a folyamatba, hogyan jutottam el a matchbox-októl a modellgyűjtés sötét bugyráig :D.
Emlékszem az autókhoz fűzött szeretetem jelei már egészen kisgyermek koromban jelentkeztek, ezért  otthon a matchbox és egyéb gyártók autóival volt tele a játékosládám. Ez a folyamat egészen 8-9éves koromig tartott amíg egy vendéglátogatás alkalmával bele nem csöppentem egy teljesen más világba. Teljesen sokkot kaptam amikor megláttam a vitrinben az 1:43-as Schuco, Gama Opel modelleket. Ha jól emlékszem érkezésüntől kezdve egészen addig abban a szobában voltam, amíg nagybáttyám el nem rángatatott onnan. Természetesen nem csak ez volt a kezdő lökés. Szerintem aki régen a 90-es években forgatta az Autó Motor magazint az nyílván tisztán emlékszik az utolsó előtti két oldalra ahol mindig újabb és újabb modelleket mutattak be. Sajnos nem találtam képen neten róla, ezért elnézést kérek. Szóval ott volt az elérhetőségük és a címük. Szerencsére tőlem nem is volt olyan messze így iskola után elsétáltam vagy felültem a 133-as buszra és elmentem csorgatni a nyálam. Akkoriban a büdzsé egy kicsit más volt, így elkezdtem a matchboxnál kisebb 1:87-eseket gyűjteni Herpa illetve Rietze gyártóktól. Szerencsémre annó a Váci úton a mai Infiniti szalon melletti  háztömb aljában volt egy vasútmodellbolt így két helyről is tudtam modellekre vadászni. A mai napig mindenevő vagyok modellek terén, így 1:87-1:12-ig minden játszik, de a mostanság már inkább csak 1:18-asokat vásárolok, de ettől még néha elcsábulok kisebb darabok felé is. Olyan 12 éves lehettem amikor 1:87-ről ugrottam bele az 1:43-ba így már párhuzámosan két méretarányt kezdtem el gyűjteni. Emlékszem is az első modellem egy minichamps Honda CR-X 2gen volt sárga színben:

Szép kis modell volt, de már nincs meg helyette van egy ezüst illetve egy zöld.

Ezt a modellt a modellautoszalonban vettem, már idejét se tudom mikor vehettem ,de nem ma volt. Emlékszem akkor még nagy japános korszakomat éltem, így kötelező darab lett a gyűjteményemben. A modellautószalon által jutottam el az első bőrzémre is, amit közvetlen velük szemben szerveztek egy étteremben. Ott tovább gyarapodott az 1:87-es szekcióm ,illetve csatlakozott egy pár japán is a CR-X mellé. Ezután belekóstoltam egy Autoart EVO VII-essel az 1:18 gyűjtésébe is, mindez tartott egészen 2006-ig amikor elköltöztem otthonról, eladtam modelleim egy részét és éltem életem egy-két alap darabbal de az körülbelül 8-10 modell lehetett. 2008-tól újra belekezdtem a gyűjtögetésbe és azóta nincs megállás. A 8-10 modellből mára lett 80db 1:18, 10db 1:24, 100db 1:43 illetve 150db 1:87. Mindig kérdezik mi lesz a vége? Meddig megyek el? Mikor jön el az a pont amikor abbahagyom? A válaszom rém egyszerű ez olyan mint a kertesház. Sosincs vége! Szerencsére van egy olyan párom aki ezt teljesen megérti elfogad így ahogy vagyok és a hab a tortán, hogy Ő is meg szokott lepni alkalmakkor egy-egy remek példánnyal. Szóval ilyen téren szerencsés vagyok. Ez egy nagyon szép hobbi és nem csak arról szól, hogy gyűjtögetsz nézegeted mint régen amikor még nem volt ennyire a mindennapunk része az internet. Ennek a hobbinak rengeteg barátot köszönhetek, rengeteg remek embert ismertem meg.

Így a végére a gyűjtésem tematikájára is kitérnék. A felhasználónevem igazából elárulja , de inkább azt mondom a főbb csapásvonalam az Európai autók, ezen belül is szívemnek oly kedves BMW illetve olyan autók amik gyerekkoromba meghatározó szerepeket töltöttek be. Továbbá 90%-ban utcai járműveim vannak. Kategóriákra leosztva mondhatom azt, hogy a supersport kivételével mindent gyűjtök. Ezen belül is olyan modelleket amik a széria, utcai verzió legerősebb változatai, illetve valamiért dízel fétisem van. Így ha valamilyen modellből létezik dízel verzió csak azt veszem meg. Ne kérdezzétek miért nem tudom. Továbbá  már betegesen nézem az autó alvázát mivel elég sok modellnél elrontják az autót egy olyan kipufogó rendszerrel ami V8-asé nem pedig egy sor6-osé. 

Például ilyen a Welly GTA F10 535i

Itt látszik a két oldalról lejövő leömlő vagyis ez egy V8 pedig maga a modell egy 3000 sor6

Itt látszik is a soros elrendezés

Ez nekem elég is volt ,hogy ne vegyem meg pedig egy szép modell.

Zárásként még annyit, lassan de igyekszem frissíteni a blogom és a gyűjteményemet apránként bemutatni. Köszönöm mindenkinek aki elolvasta!

További szép napot :)!