A DTM aranykora: BMW E30 M3 Sport Evolution 1992 & Mercedes-Benz 190E 2.5 16V EVO II

A DTM vagyis a Deutsche Tourenwagen Meisterschaft (Német Túraautó Bajnokság) 1984-ben kezdődött el és 1996-ig tartott majd kis kihagyás után 2000-ben újraindult és a mai napig minden évben megrendezik. Az én kedvenc időszakom 1987-től 1993-ig tartott, mert a két kedvenc autóm ebben  az időben vívott csatát egymással. Ezen belül a W201 és az E30.
Ezen kívül számos remek autó volt a mezőnyben amik szintén nagy kedvenceim.

Egy kis összesítés 1987-től 93-ig:

1987
Autók:
-BMW E30 M3
-BMW E24 635CSi
-Mercedes-Benz 190e 2.3 16V
-Volvo 240 Turbo
-Ford Sierre XR4 Ti
-Opel Kadett GSi 2.0
-Toyota Corolla AE86
-Ford Mustang 5.0 GT

Bajnok:
Eric van de Poele (B)
BMW E30 M3

1988
Autók
-BMW E30 M3
-BMW E24 635CSi
-Mercedes-Benz 190E 2.3 16V
-Ford Sierra RS500
-Ford Sierra XR4Ti
-Opel Kadett GSi
-Chevrolet Camaro
-Ford Mustang
-Toyota Supra 3.0i

Bajnok
Klaus Ludwig (D)
Ford Sierra RS500

1989
Autók:
-BMW E30 M3
-Mercedes-Benz 190E 2.3
-Ford Sierra RS500
-Opel Kadett GSi 16V
-Ford Mustang GT
-Toyota Supra

Bajnok
Roberto Ravaglia (I)
BMW E30 M3

1990
Új belépő az Audi a V8-al, az Opel Omega 3000 és megjelenik a 190E EVO II és az M3 Sport Evo

Autók:
-Audi V8
-BMW E30 M3 Sport Evo
-Mercedes-Benz 190E Evo II
-Opel Omega 3000
-Mercedes 190E 2.5 Evo I
-Mercedes 190E 2.3
-Toyota Supra
-Ford Mustang GT
-Opel Kadett GSi 16V

Bajnok
Hans-Joachim Stuck (D)
Audi V8

1991
Autók:
-Audi V8
-BMW E30 M3 Sport Evo
-Mercedes-Benz 190E Evo II
-Opel Omega EVO500
-Ford Mustang GT

Bajnok
Frank Biela (D)
Audi V8

1992
Az Audi-nál csalás tötént a főtengellyel így a plusz büntetősúlyok miatt idény közben feladták a bajnokságot.

Autók
-Audi V8
-BMW E30 M3 Sport Evo
-Mercedes-Benz 190E Evo II
-Opel Omega EVO500
-Ford Mustang GT

Bajnok
Klaus Ludwig (D)
Mercedes-Benz 190E Evo II

1993
Szintén új belépők. Az egyik a 155 V6 Ti és az Opel Calibra 4x4 V6.

Autók:
-Mercedes-Benz 190E Evo II Class I
-BMW E30 M3 Sport Evo
-Alfa 155 V6 Ti
-Opel Calibra 4x4 V6
-Opel Omega 3000 24V Evo
2000 Cup
-Vauxhall Cavalier/Opel Vectra
-Opel Astra GSi
-BMW 318i
-Alfa 155 TS

Bajnok
Nicola Larini (IT)
Alfa 155 V6 Ti

Ezalatt a 6 év alatt sokat fejlődött a DTM. Kezdetben az autók teljesen a szériával megegyező motorok kihegyezett változatával, karosszériával indultak természetesen minden a versenysportra hangolva (motor, futómű, csövezés, fékek stb.)
A gyári csapatoknál kikötés volt a homologizáció. Így született meg például az RS500 Sierra, a 190E EVO 2, az M3 Sport Evo, az Omega EVO500 az Audinál sajnos nem tudom mi a helyzet. A Ford Mustang illetve a Camaro vagy a Supra nem gyári színekben versenyzett így őket nem érintette.
A homológ verziók mind 500 vagy annál picivel több darabszámmal jöttek ki a polgári verziókban.

Alapvetően mind a két autó szép eredményeket ért el, de kettőjük közül a BMW ért el több sikert viszont az EVO II személyében kemény ellenfélre talált az M3.

A DTM változása igazából 1993-tól kezdett el érződni. A 155 illetve a Calibra új szelet hozott. Körülbelül a fényszórók lámpák esetleg az ajtók egyeznek egy utcaival így számomra már 93-tól elesett a DTM, de lényegében azért nem, mert ez volt az E30 M3 utolsó idénye. Sajnos (legalábbis az én szemszögemből) a 190E Evo II is elvesztette a varázsát. Eltűnt a hatalmas markáns szárny hátulról, módosult az első lökös, nyilván lépést kellett tartani a Calibrával és a 155-el, de már elvesztette számomra régi fényét.

A jelen bemutatandó modelleim nem tudatos vásárlás volt. A 190E hirtelen felindulásból jött és úgy voltam vele ha már Mercibe megvan a DTM változat akkor pont a BMW-ből ne hiányozzon így szerintem a legszebb Cecotto féle Fina dekorost csaptam mellé. Igaz a 190E az 1991-es idényben futott az E30 pedig 1992-esben.

Nos mivel az írásaim nem lennéneknteljesek száraz adatok nélkül, így nem töröm meg a hagyományt és nem voltam rest utánaolvasni.

Kezdjük az Evo II-vel:
A motorja alapjaiban megegyezik az utcai Evo II-vel annyi különbséggel, hogy az AMG kicsit belenyúlt és "kihegyezte".
2490 köbcenti a gyári 2463 helyett. DOCH 16szelep
373lóerő 9500-as fordulaton
Végsebessége 300km/h
Súlya 1040kilógramm

M3 Sport Evo:
Itt is lényegében megegyezik a homológ verzióval. Az alapja a jól ismert S14B25 motorkódú erőforrás, csak itt a 238 lóerőből az 1992-es szezonban már 360-380 lóerőt hoztak ki a mérnökök.
Gyorsulása körülbelül 4,3 másodperc volt végsebessége pedig 280km/h de ezek a 2.3-as értékei 320lóerővel. A 2.5-ről sajnos nincs adat.

Térjünk a modellekre. Mindig megfogadtam a verseny érába nem folyok bele. Egyrészt az utcai modellek a fő csapásvonalam, másrészt ebből is még összegyűjteni nem kis feladat mindet, így összesen 5db vereny modellem van.

Kidolgozásukat tekintve nagyon szép a két modell, igazi Autoart minőség. A dekor mind a két autón nagyon jó minőségű. Az E30-asokból létezik minichamps DTM verzió is ami drágább mint jelen írásom Autoart-ja és a két modell nem említhető egy lapon. Gyönyörűek a lámpák, nagyon jó minőségű a krómozás, bár az E30 M3 esetében a nyitogatást érdemes kerülni, mert hajlamos a motorháztető beleérni a vesébe, így a krómozott felület képes leperegni. A 190E EVO II egy újonnan már nem kapható modell így ha valaki beszerzésén gondolkozik kicsit vaskosabb az ára az M3-hoz képest, de még mindig kedvezőbb mint az utcai kivitele.

Ezért tetszik ez a DTM korszak, mert ezek voltak az utolsó olyan vasak amik tényleg megegyeztek az utcai kivitellel és csak apró karosszéri módosítások mentek végbe, mint például a koptató illetve a verseny felniszett vagy a versenytükör. A felnik kimondottan a gyengéim főleg az E30-nál, iszonyatosan jól passzol az autó fényezésével.

Hátulról sem tudok rájuk rosszat mondani mert minden részletében megvan az a varász amit egy modellgyűjtő keres. Kimondottan szépek a lámpák, a kipufogók, az E30-on nagyon tetszik a pályához beállított kés-szárny. Az EVO II pedig egy külön jelenség, egy olyan agresszív Mercedes amit a mai napig nem tudtak felülmúlni a véleményem szerint.

A beltér mindkét modellnél a végtelenségig leegyszerűsített és puritán természetesen minden a versenysport jegyében, de mégsem annyira mint a mai versenyautóknál. Van ajtókárpit, hozzátartozó ablakemelővel, vagy ott van a gyáriéval megegyező műszerfal ami ugyan lebutított, de felismerjük benne a gyáriét. Az ülés anyaga is szinte teljesen megegyezik az igazi versenyautóéval. Nem egyszerű kis műanyag, erre is fordított figyelmet a gyártó. Továbbá a biztonságiöv is teljesen olyan mint az igazin, de az apró vezetéktől csövekig mindent kidolgoztak.

Végül pedig a két 2.5-ös erőforrással zárom a képes beszámolóm. Egyszerű rendezett funkcionális motortér bennük a két bajnok szívével. 4 henger közel 400 lóerő. Eszméletlen masinák voltak.

Összegzés:

Mind a két autó egy kompromisszum mentes kimondottan szép kis modell. Fém, nyitható, pont olyan ami manapság már kezd kikopni. Az M3 a mai napig piacon van sajnos ez az EVO II-ről nem mondható el, de mindenképp érdemes fontolóra venni beszerzését mert még mindig megkapható a mostani új Autoart-ok ára alatt.

Pozitívum M3 Sport Evo:

+Még mindig elérhető

+Több féle dekor

+Kimondottan kedvező ár

+Gyönyörű kidolgozás

Pozitívum 190E EVO II:

+Az utcaihoz képes beszerezhetőbb és olcsóbb

+Több féle dekor

+Gyönyörű kidolgozás

+Képes millenium doboz

Negatívum M3 Sport Evo:

- A motorháztető nyitott állapotban beleér a vesébe ezáltal a krómozás kopik

-Körplexis doboz

Negatívum 190E EVO II:

-Nehéz a beszerzése

-Viszonylag magas ár

Mit kapok az árukból (2017)?

Az E30 M3 jelenleg egy GT Spirit árán megvehető és nem csak evvel a dekorral. A 190-es kicsit meredekebb így számos Autoart modell közül tudunk már válogatni az árából.

Kinek ajánlom őket?

Elsősorban azoknak akik nyitottak a versenysport verziók felé, valamint a két márka szerelmesei is megtalálják bennük a számitásaikat.

Lehet egy gyanta a legjobb?: BMW F82 M4 M Performance GT Spirit

A piacon kapható összes M4-est illetve 4-est sikerült apránkén összeszednem és végszóra beparkolt egy M4 M Performance egy gyönyörű színben. A kérdés az, hogy az összes kiadott M4-ből melyik a legjobb és melyik éri meg a legjobban az árát. A gyanta eleve hátránnyal indít nyithatatlansága miatt. Nos én úgy vagyok vele minek nyitható valami ha mondjuk belül egyszerűen hanyag munkát végeznek. A Paragon alapvetően nem rossz. Nyitható mindene, de mégis akadnak fogytékosságok bőven. Ott a Minichamps féle GTS ami egy nagyon jó elgondolás volt. Több fronton is csalódnom kellett benne. Egyrészt a 89,90-es ára amit igértek 119.90 lett ezzel még nem is lenne gond ha a modell tükrözné az árat ami sajnos nem jött össze, de végülis megvan.

Nagyon úgy festett, hogy GT Spiritből várhatjuk a az M4-est mert elsőnek az M435i később az Alpina B4 jött. Utána elhúzták előttünk a mézesmadzagot egy Liberty Walk M4-el karbontetö nélkül és ezután jelent meg az M435i M Performance. Ennél a pontnál tettem le az M4 Projektről, de hirtelen a semmiből megjelent a fehér M Performance ami ugyan tetszett, de valamiért nem akartam mégegy fehér 4est, és jól is döntöttem. Nem sokkal rá megjelent az érdekes naracssárgának írt M Preformance M4. Na ezen a ponton jött el az én időm, meg is vettem.

Mielőtt belecsapnánk a közepébe egy pár szó az autóról.

Az M4 2014-ben jelent meg, de már 2013 szeptemberében bemutatkozott a nagyközönség előtt.
Szakítottak a V8-as előd M3 erőforrásával és 6 hengeres 24szelepes duplaturbós motort álmodtak bele a mérnökök.
A motor az S55B30 kódnevet kapta és ezt a 335i-kből ismert N55-ös nem egész 3literes motorcsaládból fejlesztettek ki ennek az elödje az N54 volt ami a 306lóerős 335i-kből ismert. Ezeknek az alapja pedig az M54 volt ami az E46 330i vagy az E39 530i-kből ismert legendásan megbízható 231 lóerős erőforrás volt.

Adatok terén az M4 az alábbiakat tudja:
M4
2979 köbcenti, soros 6 henger hosszában beépítve, DOHC 24 szelep dupla-turbó
431lóerő és 550Nm nyomaték
Gyorsulása kéziváltóval 4,3 másodperc 7sebességes DCT-vel 4,1. Végsebessége 250km/h-nál korlátozva van.

M4 Competition Package
Minden megegyezik csupán a teljesítménye nőtt 450 lóerőre
Gyorsulása 0,1 másodpercet javult, végsebessége 250km/h korlátozva

M4 GTS
Itt is maradt a motor igaz pár módosítással.
Teljesítménye 500 lóerőre nőtt nyomatéka pedig 600Nm-re.
Gyorsulása 3,8 másodperc lett végsebessége pedig 305km/h

Az autó riválisai:
-Mercedes-Benz C63 S Coupe AMG
-Audi RS5
-Jaguar F Type R
-Maserati GranTurismo

A kis kitérőnk után vissza a modellhez.

Nem mondom, hogy a fehér unalmas lenne azokkan a baró ///M-es csíkozásokkal, de két érvem is szólt a narancs mellett, az egyik, hogy olcsóbb volt, a másik, hogy nekem izgalmasabb ez a szín. Alapvetően az M Performance előlről a gyári koptató feketére való fényezésére, a fekete vesére és a lippére vagyis toldatra terjed ki amit elég jó minőségben kivitelezte a GT Spirit. Továbbá ami még tetszik nagyon azok a fényszórók, az összes M4 közül ennek a legszebb.

A másik amire kitérnék az a szép rácsozás ami szinte Autoart minőséget kelt. A Másik meglepetés a számomra, hogy a vese mögött is látszódnak azért dolgok, nem csak simán beleragasztották őket "jól van az úgy" címszóval.

Oldalról is gyönyörű. Szépen kivitelezett kopoltyú, gyönyörűek a felnik a féktárcsák és az M Performance küszöb se maradhat el.

A háta is nagyon tetszetős. Szépek a lámpák a karbon spoiler a csomagtérajtó. Jól néz ki az M4 felirat, nem tudok rá mást mondani csak, hogy szép munka.

Ahhoz képest, hogy nem nyitható talán ennek van az összes közül a legszebb beltere pedig hangsúlyozom, hogy műgyanta modell!!

Nézzük az árakat jelen állás szerint (2017 január)

Paragon M4 85€ postával

GT spirit M4 M performance ~95€ postával

Minichamps M4 GTS ~125€ postával

Összegzés:

Nos 2017-re idáig jutottunk, hogy bátran kilehet jelenteni, hogy egy adott típuson belűl igen, lehet egy nyithatatlan, műgyanta a legjobb. Árba majdnem a legolcsóbb pedig a legjobb. Most nem tudom, hogy ennek örülni kéne vagy sírni ezen, de sajnos ezek tények.

Pozitívum:

+A piacon kapható legszebb M4

+Szinte a legolcsóbb 

+Több féle színvariáció

Negatívum:

-A karbonozott elemek fóliázásával akadhatnak apró gondok

Mit vehetek az árából? 

Egy gyengébb Paragon M4-est biztos, sok féle OttO-t vagy esetleg Norevet, de házon belül is találunk még remek modelleket.

Kinek ajánlom?

BMW fanoknak közelező illetve azoknak akik keresnek egy igényes M4-est!

Hárman párban: Renault 5 GT Turbo Ph.1 & R5 GT Turbo Ph.2 & R5 GT Turbo Ph.2 Alain Oreille Norev

Sokan betegenek tartják ha valaki több féle variációt és színvariációt gyűjt egy adott típusból. Nos én ilyen vagyok bizonyos modelleknél. A 2017-es évem első zsákmánya illetve zsákmányai mert élből 3db is jött az otthoni 4. mellé. De honnan is fakad ez a rajongásom a GT Turbo iránt? Hiszen BMW-s vagyok. Ez így igaz, de nem tartom magam "márkanácinak". Amikor még kölyök voltam nagybratyóimnak számos komoly autóik voltak. Az egyiknek volt a Ph1. vagyis Phase1 (széria1) GT Turbo illetve apámnak is volt egy sima 3 ajtós 1.4 GTS. Ez a modell már megvolt nekem ráadásul ugyanabban a gyöngyház színben ami nagybratyómnak. Sajnos eladtam és azóta se láttam olyan színben, így most egy klasszikus piros-feketével kárpótoltam magam és annyira elkapott a gépszíjj, hogy még hozzácsaptam két Ph.2-őt.

Az autó:
Az R5-ös második generációját két részre lehet osztani. Az első széria a Ph.1 és van a ráncfelvarrott Ph.2. Számos motorral volt kapható 3, 5 ajtós illetve Cabrio kivitelben is. Felszereltség szempontjából is elég sok féle variáció közül lehetett választani a fapadostól egészen a Peugeot 205 Gentry ellenfelének szánt Baccara verzióig ami elegáns külsőt illetve bőr belsőt kinált és a GTE-ből ismert 1.7 literes motort amit a Volvo 440/460-asokba is építettek majd ezt tovább gondolták és így lett nekik a 440/460 Turbo.

Vissztérve a R5-re 1984-től lépett az előd R5 helyére és a Supercinq becenevet kapta majd egészen 1996-ig gyártották, bár már 1991-ben megvolt  az utód Clio.

A motopaletta 1literestől egészen az 1.7 GTE-ig terjedt köbcentiben, ami megegyezett a GT Turbo optikájával, de benzines fronton az abszolut csúcs a GT Turbo volt. Dízelből egyetlen egy fajta létezett, egy 1.6 literes.

Jelen modelljeink a Ph1. és a Ph.2 GT Turbo. Ezt azért fontos megemlíteni mert az első és a második kidás között van teljesítménybeli eltérés.
A Ph.1 1.4 literes 8szelepes két torkú karburátoros 115lóerős Turbó volt 165Nm nyomatékkal
Gyorsulása 8 másodperc volt végsebessége pedig 201km/h
A Ph.2 teljesen megegyezett szerkezetileg a Ph1.-el csupán annyi különbség volt, hogy 115 helyett 120 lóerőre nőtt a teljesítménye
Gyorsulásra megegyezett a két autó viszont a Ph.2 végsebessége 204km/h volt.

A Renault 5 GT Turbo  a Rally versenyeken is indult. 1989-ben a Rally világbajnokság Alain Oreille világbajnoki 1. helyezést ért el. Ezért tiszteletére a Renault egy különkiadással kedveskedett a pilóta tiszteletére. Egyedi kék szín, kék felni, egyedi színű és mintjájú kárpit valamint az autó szinére fújt felnik. Kívülről a színen kívül 2 ismertető jele van. Az egyik az ajtó B oszlop felöli részén egy kis plakett található, valamit a hátsó felirat kék színű lett. Összesen 2000 darabot gyártottak belőle.

Az autó riválisai:
-Fiat Uno Turbo i.e. 1.3/1.4
-Ford Fiesta XR2 és RS Turbo
-Peugeot 205 1.6/1.9 GTi
-Cïtroen AX GTi
-Opel Corsa GSi
-Volkswagen Polo G40
-Seat Ibiza 1.7/SXi 1.5 Turbo

Elérkeztünk a modellekhez. A modellt elsőnek a Norev adta ki majd az OttO is csatlakozott számos kivitellel sőt 1:12-ben is megalkották.

Jelen írásomat kicsit a különbségek feltárásának szentelem. A felső képen szereplő piros modell a Ph1. az alsó fehér pedig a Ph2. Az első szembeötlő különbség az a nem színrefújt lökháritó a Ph1.-nél. Ez nem mindegyiknél volt így, de jellegzetessége, hogy elüt a kaszni szinétől.

A másik a hűtőmaszk, a Ph1.-nél az embléma középen van és a GT Turbo felirat is megtalálható. A rostélyok is teljesen másak. Akkor ott van még a lökháritó. A Ph2.-nél már van koptató és a díszléc is valamivel vastagabb.

Oldalról is módosult néhány dolog. Az első szembetűnő különbség a felni és a szélesítés. A hátsó kerékjárat-szélesítésében a Ph1.-nek még volt kopoltyú a Ph2.-őn már nem és fényezett is lett. Megváltozott a matricázás is.

A hátsa sem maradt érintetlen. Igaz itt nem ment végbe számottevő változás. Az egyik a lámpa alatti szélesítéshez tartozó műanyag elem. Ez a Ph.1-nél bordázott a Ph.2-nél már egységesen sima lett. A díszléc itt is vastagabb a Ph.2-őn és a Ph.2 kapott hátsó spoilert a csomiajtóra.

A beltérben változás nem történt. Viszont megkell dicsérjem a Norevet mert nagyon jó minőségű lett a kárpitozás, jó az összhatás.

Lényeges különbség itt sincs. A motortér szerintem az árához képest teljesen jól kidolgozott. Van színrefújt toronymerevítő, Elf olajbetöltő kupak, sárga kis (szerintem) kiegyenlítő-tartály.

Miután összehasonlítottuk a két autó közötti különbséget jöjjön maga a bemutató és ehez az alany az Alain Oreille féle GT Turbo.

Mint mindegyik kivitel esetében ez a GT Turbo is kifejezetten szép. Árához képest szépen futnak az élek. Jó fényezés minősége és persze mivel 80-as évekbeli Francia autóról beszélünk, elengedhetetlen a sárga ködlámpa. Az autó érdekessége, hogy Alain Oreille kivitel, mégsem verte nagy dobra a Norev. Nincs feltűntetve a dobozán, így igazából csak az tudja mi is ez aki ismeri a típust.

Egyetlen bajom ezzel a modellel, hogy magas. Természetesen ezt lehet orvosolni, de az OttO féle arányaiban jobban hasal és talán a felnik is valamivel nagyobbak. A második képen viszont látható, hogy ez egy különkiadás. A színen kívül ez a plakett különbözteti meg.

A fara is kifejezetten jó. Tetszenek a feliratok, egész élethű az ablak fűtőszálainak kivitelezése, talán amit hiányolok a hátsó szélvédőről az Elf matrica. Ez az OttO-n megtalálható például, de ettől függetelenül is elég szép szerintem.

Az ülések megegyeznek. A mintázata viszont kék. A kárpitozás itt is kimondottan igényes. A kalaptartó is mozgatható.

A motortér itt sem változott, ugyan az mint az előző kettőnél.

Összegzés:

A Norev féle GT Turbo Supercinq az egyik legjobb választás, ha az ár/érték arányt nézzük. Örülök, hogy a Norev újból elővette és kiadta ráadásul a ~21ezer forintnak megfelelő összeg szállítással több mint korrekt a mai piaci árokhoz viszonyítva. Az OttO ennél már jóval drágább, itt-ott szebb viszont nyithatatlan és gyanta ami ellene szól.

Pozitívum:

+Kimagaslóan jó ár/érték arány

+Kimondottan jó kidolgozás

+Kárpitozott beltér

+Mindene nyitható

+Sok színvariáció illetve módositás előtti, utáni változat

Negatívum:

-Nagy a hasmagasság

-A kerekek hangyányit kisebbek a kelleténél

Mit vehetek az árán?

Ha az újkori árát nézzük ebben a kategóriában nem sok gyártó focizik ilyen minőségben. Tudunk venni Bburago Signature-t ami hiába szebb, akkor is Bburago marad. Van akkor még az MCG ami nyithatatlan és kidolgozásra se egy esztétikai élmény, és még van Welly illetve Maisto. Szóvsl ha ezt a minőséget keressük a Norev házatáján belül kell maradjunk

Kinek ajánlom?

Aki szereti a Francia csodákat főleg a 80-as évek fénykorából az korrekt áron korrekt modellt vehet! Mindenkinek csak ajánlani tudom!

Végül pedig egy csoportképpel búcsuzom!

Egy erős kettes: Volkswagen Golf II G60 Limited OttO

A kettes Golf egy elég sikeres széria volt. Létezett belőle polgári fapados CL, GL. Létezett ismozított 8szelepes GTi később pedig 16szelepes majd a G60-al véget is ér a paletta.... Sokak szeint. Létezett egy kis szériában gyártott számszerint 71 darabos széria a Volkswagen MotorSport által kezelésébe vett G60 Limited. A név sokat nem sejtet ugyanis voltak különkiadások péládul létezett Fire&Ice G60 is, de ez nem csak egy felszereltségi szintre tejedt ki. A G60-asok 8szelepes G feltöltős motorok voltak. A Volkswagen MotorSport ezt kicsit továbbgondolta. A 16szepes GTi motort vették alapul és erre rakták a G feltöltőt, de itt még nem állt meg a történet, kapott Synco vagyis összkerék hajtást. Az autó kívülről összekeverhető egy igényesen megépített mezei 5 ajtós kettes 16szelepes GTi-vel. Kapott egy aprócska kötényt, kék hűtőmaszk-keretet és MotorSport logóval, szimplafényszóróval, USA elsőlökhárítót beépített indexbúrával, egy egyedi feketés sötétszürkés színt hátul pedig sötétített lámpabúrát és a kis MotorSport logót. Tettek alá egy gusztusos korhű BBS felniszettet belűl pedig komplett fekete bőrkárpitot.

Adatok:
1781 köbcenti, 4 henger, G feltöltős, DOHC 16szelep, összkerékhajtás
210lóerő
Gyorsulása 6,7 másodperc
Végsebessége 230km/h

Az OttO érzi miket kell kiadni, bár sajnos ez a G60 Limited nem mondható  sikerszériájának. Nagyon sokáig szinte senkinek sem kellett és szerintem ez a ritkaságának és kevésbé ismertségének tudható be holott szerintem egy nagyon jó kis modell.

Előlről egy sokványos kettesnek tudható be első blikkre pedig vannak rajta azért ismertető jelek. Ilyen a kék hűtőmasz kerete, a fekete embléma ami egységes feketéve teszi a hűtőmaszkot, az USA lökháritó illetve a kis koptató, MotorSport logó. Az autó másik érdekessége a szimpla fényszóró. A GTI-k, G60-asok alapból duplával jöttek ki kivéve a Rallye. Egyszóval az eleje nagyon jó összhatást kelt. Arányosabb mint a Norev féle.

Oldalról egy mezei kettes. Eleve szeretem ha több az ajtó így ezt a modellt nekem találták ki. A felnit leszámítva elég átlagos kis 2-es, maximum a tetőspoiler és a koptató sugall többet a kelleténél. Kimondottan tetszik ez a modell. Egy igazi sleeper.

A felni az egyik legkedvesebb részlet az autón. Korhú kétrészes BBS ami manapság újból divtba jött, szépen kivitelezte az OttO, nekem jobban tetszik mint ami a Noreven van.

A háta is nagyon átjön. Egyrészt a sötétített hátsó lámpa egységessé teszi a kaszni szinével, másrészt nem mentek drasztikus módositások végbe ami feltünővé tenné. Itt is csak a MotorSport embléma utal csak arra, hogy ez nem az átlagos kettes.

A beltér gyanta modelleknél nem egy kardinális kérdés mert a nyithatatlansága miatt apró részletekig nem kell kidolgozni. Ettől függetlenül szerintem kimondottan jó lett. Kifejezetten szép lett a bőrbelső.

Összegzés:

Az OttO féle kettesek nekem alapvetően nagyon tetszenek, ezen kívül van még nekem egy Fire&Ice kivitel amivel a Norev kettesemet pótoltam. Összességében egy remek modell, érdemes rá beruházni.

Pozitívum:

+A piacon kapható egyetlen 5ajtós kettes

+Kidolgozásra kifejetetten jó

+Legritkább kivitel

Negatívum:

-Lassan 3 éve, hogy kiadta az OttO így már nem terem minden bokorban

-A csomagolása ugyanolyan gagyi mint a többinek

Mit vehetek az árán?

Az ára jócskán felment 100€ felett kezdődnek. Ennyiért már van Autoart, GT Spirit is szép számmal.

Kinek ajánlom?

Aki szereti a kis szériás csúcsmodelleket és a kettes se áll távol tőle az egy remek modellt vehet, továbbá VW fanok gyűjteményéből sem hiányozhat.