"Várni rád....": Autoart BMW E24 M635CSi & E28 M535i

Egy hónapon belül sikerült levadásznom két olyan modellt is amit évek óta keresek. Az egyik az E24 M635CSi ami a kívánságlistám TOP 3-asa között volt, de a dobogó csúcsán mégis csak az E28 Autoart szerepelt. Annó az E24-est beszereztem már 635CSi kivitelben, alkalmi vételként hiányos doboz nélküli Art Car-ba és az OttO féle Alpina B7 Coupe Turbo kivitelben is, így annyira nem kerestem inkább úgy mondom a modell talált meg engem és le is csaptam rá. Az E28-al más a helyzet, évekig semmi hír nem volt, hogy egyáltalán valaki is a fejébe venné, hogy ezt a "hiánytípust" kiadná. Egyszer csak az OttO előrukkolt vele ráadásul az Alpina B7 Turbo egy nagyon ügyes húzás volt tőlük és ezt kis csúsztatással 3 féle színben, így nem is haboztam sokáig mind a 3-al kárpótoltam magam továbbá egy sima M5-el is, ami teljesen váratlanul adtak ki. Ezután nem sokkal vagy talán párhuzamosan megjelent a Norev féle fém, de nyithatatlan M535i amit szintén beszereztem és most az Autoart is meglett. Mindegyik E28 tetszik árba is egy tökéletes alternatíva mindegyik, de valahogy mégis hiányérzetem volt idáig.

Az Autoart-ra egy kicsit berágtam, mert mindig reménykedtem, hogy megjelenik esetleg egy második széria mint a 190E EVOII-nél, de eddig hiába, valószínűleg sok pénzt emészt fel a Lamborghini Avantador 1754. színének kiadása. Persze ha meg is jelenne akkor se lennének hülyék 200€ alatt adni így marad a keresgélés másodkézből.

Jöjjenek a képek:

A Cápa BMW-k számomra a legmarkánsabb, legkarakteresebb BMW-k amik valaha készültek. Ezt annó az Autoart-nál se vették félvállról így mind a két modell egy remekmű az akkori prémiumokból. Ne feledjük el, hogy ezek a modellek kb 10 évesek.

A faruk is kimondottan szép, hiába más gyártók újabb termékei, egyszerűen nem tudják felülmúlni ezt a két modell, ezért is ennyire keresettek és minden BMW  gyűjtő egyik legjobban áhitatott darabjai. Talán az OttO ami kidolgozásra tud hasonlót, de a számos minőségi hanyagság sokat leront a modell összképéből.

Oldalról is káprázatos a két modell a felnik, az apró krómozott alkatrészek, az E28-nál az autó oldalán futó kis vékony csík teszi sokkal szebbé az Autoart-ot a többi konkurensétől. Személy szerint az E24 felnije nekem sokkal jobban tetszik, valahogy jobban illene az E28-hoz is, de a rajzasztalnál nem a pókhálós BBS-el álmodták meg annó az M535i-t.

"No Turbo, No Nitro Simple ///M Power" ismerős lehet az idézet sok BMW-ről matrica formájában a lökösön a kipufogó felett. Az E28 egy 3,5 literes 12szelepes sorhatossal rendelkezik ami az M30B34 kódot kapta, 218lóerővel és 310Nm-et produkál. A motor teljes egészében megegyezik az előd E12 M535i-jével és számos modellben megtalálhatóak például a sima 635CSi-t is ez hajtotta továbbá az E23-as 7-est amiből később született az M102 illetve az M106 kódjelű turbófeltöltős 745i valamint az alpina ebből építkezett amikor megalkotta a B7 Turbo-t 330lóerővel. Ezután az M30B35 váltotta ami egy kis módosításon esett át viszont lényegében a két motor teljes egészébe megegyezik, ezt kapta meg az utód E34 illetve E32-es 7-es, valamint ez szolgált alapul az E34 Alpina B10 Bi-Turbo-nál ami már 360lóerőt tudott és 520Nm-t.

Az E24 M635CSi alapja az M1-ből származó, de már módosított 24szelepes S38B35 ami európai piacon 286lóerő és 340Nm leadására volt képes. Ez később az E34 is megörökölte 3,6literes S38B36-al valamint a 3,8literes S38B38-al, de most vissza a modellekhez. Az Autoart minden apró részletre odafigyelt és olyan mesterien kidolgozta, hogy szinte megszólal. Műanyag lap? Ugyanmár! Itt kérem minden részletében, mélységében kidolgozott motortömböt találunk.

Az E28 beltere elég gusztusos, az Autoart-ra jellemző magas minőségű kidolgozottság. ///M-es logók az üléseken, ///M-es kormány, tampon nyomással festett gombok és kezelőszervek és esztétikus kis hangszóró a hátsó üléssor mögött valamint a megszokott minőségű kárpitozott csomagtér.

Az E24 esetében sincs ez másképp itt is ezt a minőséget tapasztaljuk. Egyedül annyiban egészül ki a csomagtartó tartalma, hogy itt találunk egy EÜ dobozt illetve egy ősszecsukható elakadásjelző-háromszöget.

Két ///M-es Bömöshöz már dukál egy ///M-es táska is. Köszönet érte a Diecast Sulution-nek!

Összegzés:

Az E28-al elértem végre a célom és teljesnek érzem már a sorom az, hogy az ///M-es E24 elötte betoppant már csak hab a tortán. 8év után megláttam élőbe börzén 5 percig mérlegeltem, de tudtam ha ezt a lehetőséget elhalasztom, akkor életem végéig bánni fogom, mert akinek már megvan nem szívesen válik meg tőle. Így egy Fenyő Miki számmal búcsúznék:

https://m.youtube.com/watch?v=Uboh3V8inGo

A Státusszimbólum: Norev Mercedes-Benz W126 560SEL

A W126 a Mercedes egyik legszebb bálnája. Hosszú, széles, tekintélytparancsoló nagy behemót amit annó csak kimagaslóan magasrangú pozíciót betöltő emberek tudhattak magukénak. A 126 már nem esett bele a 90-es évek maffiózó világába, a bálnához képest már öregnek számított maximum drogdílerek illetve lányfuttatók kezébe került néhány példány amit szerencsére hamar kinőtt így nem általánosíthatjuk kimondottan gangsterautóként úgy mint az akkor megjelenő D2-es A8-ast vagy az E38-as 7-est illetve a W140-es bálnát.

1979 decemberétől egészen 1992 áprilisáig gyártották (dél-afrikai piacon egészen 1994-ig). Az autó sikeréhez nagyban szerepet játszott a Dallas című sorozat. A soroztban a W116 után a W126 volt Jockey Ewing autója, de számos Mercedes típust tett sikeressé a sorozat mint pl.: a C126-ost illetve az R107-est ezért USA-ba vitték is pénzesebb körökben mint a cukrot. Számos motorral volt kapható, a belépő modell benzines téren a 2.6literes volt és egészen az 5.6literes 560SEL-ig terjedt, dízelfronton 3000-es 5hengerestől egészen 3.5literes 6hengeresig lehetett válogatni.

Jelen modellünket a Norev gyártotta Coupé kivitelben más a helyzet, de azt most nem szeretném egy kalap alá venni, mert tervezek még írni a C126-ról is.

A Norev sokszor vegyes érzelmeket vált ki belőlem, ugye van a jobb minőségű HQ modellei illetve a sima egyszerű kárpitozatlan továbbá a nyithatatlanok. Ő itt alapvetően a HQ vonalat képviseli de vannak azért némi apróságok, ilyen például a fényszórómosó törlölapátai. Lehet, hogy csak nálam egyedi eset, de nem kapott se króm bevonatot se fekete festéket így elég bután néz ki az áltlátszó kar. Ezt leszámítva kifejezetten jó igaz nem egy Autoart szint, de árban sem.

A háta is elég impozáns, a krómozás kimondottan jó az árkategóriájához képest, valamint a fotómaratott embléma és a felirat is minőségi érzetet kelt.

Egy remek választás volt szerintem ez a Bornit szín. Nagyon szép a kontraszt a világos belsővel, talán ez az egyetlen olyan szín a 126-nál ami nem mondható unalmasnak így ezért én külön köszönettel tartozom a Norevnek. Alapvetően a részletek szépen kidolgozottak kívülről, az élek illesztések remekül futnak.

Talán az autó egyetlen "gyenge pontja" a beltér. Az apró kis részleteken lehetett volna még hová finomítani és akkor talán finoman is fogalmaztam. Tudom, hogy ez egy viszonylag régebbi Norev, de ettől függetlenül a W140 olcsóbb és egy fokkal szebb a beltere továbbá hasonló korabeli Norevek is jócskán hozták ezt a szintet. Viszont ami pozitív benne, hogy az ülőlap puha gumi ami kicsivel több élethűséget ad mint egy kemény műanyag.

Nos a motortér. Hááát most hazudnék ha azt mondanám, hogy maga a tömb nem sokkal tud többet mint egy maisto? Nem rossz de egyszerűen unalmas a jól bevállt  műanyaglap. Mondjuk legalább nyitható.

A csomagtér viszont nagy meglepetés. Szintén kárpitozott, guztusos eleme az autónak. Egy másik dolog amihez kicsit szemfülesebbnek kell lenni az egy teljesértékű háromszög ha esetleg elakadnánk.

Ekkora helyet érdemes kihasználni és én így is tettem. Köszönet érte a Diecast Solution-nek!

Összegzés:

Régi modell új köntösben. Nagy szerencse, hogy újból kiadta a Norev. Vannak apró gyengepontja viszont szerintem egy jó dolog, hogy hű maradt a gyártó az első szériához és szintén nyithatóan adta ki ráadásul megfizethető áron. Hogy ajánlom-e? Természetesen! Egy ilyen legendát vétek kihagyni!