Sports Technology: Ford Mondeo MK2 ST200

A 90-es évek középkategóriás autói között hazai pályán belül is hatalmas volt a verseny. Ott volt a Volkswagennek a Passat, az Opelnál a Vectra, az Auditól az A4 vagy a BMW-től az E36 és a Fordék se maradtak ki ők a Mondeo-t kinálták a potenciális vásárlóknak. 1996-ot írunk amikor elkezdődött az MK2 gyártása. A motorpaletta nem sokat változott az előd MK1-hez képest sőt a beltér sem esett át különösebb változtatásokon csupán a formaterv módosult. Három féle karosszéria variánsban volt elérhető akárcsak a Vectra. Létezett kombi amit Tourer-nek hívnak, volt 5 ajtós illetve lépcsőshátú sedan verzió is.

A Sierra után jelent meg az MK1-es Mondeo 1993-ban. Vitték is szépszámmal, de technikailag kevesebb csemegét mutatott, ugyanis a Ford inkább az Escortba fektette az energiát és az Escort vitte tovább a hagyományt és a két betűt ami legerősebb Fordoknak lett fenntartva az RS-t. Viszont a Mondeo-nak sem volt szégyenkeznivalója hiszen kapott egy 2.5 literes hengerenként már 4 szelepes erőforrást a Duratec V6 személyében 170 lóerővel ami szögre megegyezett a párhuzamosan futó Vectra 2.5 V6-al teljesítményben. Emellett a kedves vásárló a fapadostól egészen a fejedelmi Ghia variánsok közül választhatott ami már magában foglalta például a bőrbelsőt a faberakást és gyakran a klímát is.

Az MK1-et 1996-ban váltotta az MK2. Sokáig szintén a 2.5 literes 170 lóerős erőforrás volt a csúcs egészen addig amíg megjelent az ST200. Mielőtt jobban belemennénk nézzük meg mi is az ST. Az ST a Sport Technology rövidítésből származik ami magyarral lefordítva Sport Technikára utal. Így a Ford létrehozott egy Sportos, de az RS alá pozicionált típus családot.
Amit az autó tartalmaz az egy sportosabbra hangolt futómű, a szériától erősebb  fékek, erősebb motort és sportosabb külsőt illetve felnigarnitúrát.

Eddig megjelent ST modellek:
Ford Mondeo ST200 MK2 1999-2000
Ford Focus ST170 MK1 2002-2004
Ford Mondeo ST220 MK3 2002-2007
Ford Fiesta ST MK6 2005-2008
Ford Focus ST225 MK2 20005-2010
Ford Focus ST MK3 2012-
Ford Fiesta ST 2013-2016 ST200 2016-

Pár szót magáról az ST200-ról:
Az autót egy 2.5 literes V6, DOHC 24 szelepes Duratec motor hajtja. Ezt a sima 170lóerős modellből fejlesztették ki. Teljesítménye 205 lóerő és 235Nm. Ennek a teljesítménynek köszönhetően gyorsulása 7,7 másodperc volt 0-ról 100-ra végsebessége pedig valamivel 230km/h felett volt.

Az autó konkurensei 2000-ig bezárólag:
-OPEL Vectra B i500: 195lóerő, 0-100: 8,2 , végsebessége 235km/h
-Volkswagen Passat B5 2.8 30V: 193lóerő, 0-100: 7,8 , 238km/h
-Audi A4 B5 2.8 30V Quattro: u.a., 0-100: 7,3 ,
238km/h
-BMW E46 328i: 193lóerő, 0-100: 7, 240km/h
-Mercedes-Benz W202 C280: 193lóerő, 0-100: 8,8 , 230km/h

Most pedig térjünk a modellre. A Mondeo eddig egy szürke folt volt a modellgyártás történetében. Igaz az MK5-öt kiadta egy kína gyártó illetve az MK4-et a Powco csúnya műanyagban, de nem túlzok ha azt mondom játékautós kivitelben. Ezeken kívül nincs más alternatíva így az OttO jó döntést hozott az MK2 ST200 kiadásával. Igaz nem kapkodnak utána tömegesen, de ez a beszerzését tekintve nem egy rossz hír számunkra egy idő után úgyis kipörög.

Előlrő nagyon tetszik, jók a lámpák, szép a lökháritó. Egyedeül ami távolról nem áll neki jól az a hűtőmaszk rácsozása, viszont közelről nézve teljesen esztétikus pedig csak egy matrica.

Oldalról kifejezetten tetszik. Szépen kivitelezettek a felnik és nagyon jól néznek ki mögöttük a féktárcsák és a nyergek. A színe fényben kimondottan szép, továbbá a kis apró V6 és Mondeo matricák nagyon helyesek.

Hátulról is kimondottan szép. Nagyon tetszik a hátsó lámpák élethűsége. A lökhártó is jól néz ki és ami szerencse a belefoglalt kipufogó sem túl nagy, továbbá még ami szerintem még esztétikus az a hátsó spoiler és a feliratok.

A beltér szerintem gyanta léptékben teljesen rendben  van. Vannak jó kis részletek pl.: az óracsoport vagy a kormányon az SRS AirBag  felirat, vagy ott van a limitációról szóla plaket ami igaz nem látszik de 300darabos szériát jelől, de csak marketingfogás volt a Ford-tól ez a belső szín fekete kék és az autó kék színe meríti ki, meg a kénylemi extrák.

Ami viszont nem tetszik a műszerfalon a kezelőszervek sima egyszerű natúr tekerő semmi jelölés körölöttük.

Összegzés:

Szerintem egy kifejezetten jó modell az árágoz képest. Kidolgozásra is zömében az én mércémet megüti. Hatalmas pozitívuma pedig, hogy a piacon egyedülálló, nem gyártottak még ekkora méretben ilyen Mondeot.

Pozitívum:

+Piacon egyedülálló

+Megfizethető ár

+Összességében jó kidolgozás

+Még beszerezhető

Negatívum:

-Hiába szép van azért egy-két apró részlet ahol lehetne szebb.

Mit vehetek az árán?

Jelen piaci árán (2017 február) egy Norev vagy egy közepesen drágább minichamps szinten van.

Ajánlom?

Mindenképp! Tényleg egy szép modell . Aki szereti a Fordokat vagy csak a 90-es évek autóit annak érdemes elgondolkoznia rajta .

VR6 percek 4. rész: Egy korszak vége: Volkswagen Passat B6 R36 Vriant OttO

Az R36 egy méltó lezárása egy korszaknak ami a Volkswagennél már szinte hagyomány volt. Igaz nem a B6-al zárult mert ezt a motort megtalálhattuk a B7-ben is. Mivel B7-es modellem nincs és nem is létezik, így a B6 Variant egy tökéletes alany a VR6 sorozatom lezárására. A jelen futó Passatba már nem elérhető ez a motor több okból is. Az egyik nyilvánvaló oka a károsanyagkibocsátás, nyílván többet pöfékel ki magából, mint egy 2.0 TFSi, de ez még kiküszöbölhető lett volna szerintem, viszont az tény, hogy manapság a 2000 köbcentis turbómotorok csúcskivitelei is jócskán 300lóerő felett repkednek. A másik ok természetesen a fogyasztás, ami alapjábavéve nem a nagy köbcentin múlik hanem inkább a súlyon és tény, hogy az R36 Passat az összkerék-hajtásával nem mondható pehelysúlyú atlétának így nyílván belefog hörpineti nagyok a tank tartalmába. Az utolsó ok véleményem szerint a VR6 kihalásának az pedig maga a piac. Nyilván nem ez volt a húzómodell sőt olyannyira nem, hogy életembe ha láttam eddig belőle két darabot és végül pedig az ár. Újkori ára 50ezer€ volt ami csak 1500al voltkevesebb mint egy akkori BMW E60 540i-nél.

Szóval összességében ez vezethetett oda, hogy manapság már nem gyártják az R36-ot, de mivel mi szeretjük a különlegességeket és irományaim sem lennének teljesek száraz adatok nélkül így pár sorral tisztelegjünk az R36 előtt.

A motor 3597 köbcentis közvetlen befecskendezéses DOHC 24 szelepes VR6
Teljesítménye 300lóerő és 350Nm nyomaték
Amit a VW féle 4motion összkerék-hajtás visz a talajra
Súlya valamivel 1800kg alatt van Variant kivitelben számszerint 1747kg duplakuplungos DSG váltóval
Ezekkel a paraméterekkel az autó gyorsulása 6 másodperc 0-ról 100-ra
Végsebessége 250km/h korlátozva

Vetélytársai:
BMW 540i E60 306 lóerő
Opel Vectra C OPC 280 lóerő
Mercedes-Benz W211 E500 306 lóerő
Audi A6 C6 3.0 TFSi 290 lóerő

Most pedig jöjjön a modell.
Az autó gyártjója az OttO és tavaly decemberbe a semmiből bukkant fel az előrendelhető modellek között, nagy meglepetés volt a számomra így elhatároztam, beszerzem.

Rögtön ami szembeötlő az R32-esekre jellemző gyönyörű kék szín amit az OttO nagyon jól eltalált. Szerintem az autó másik mutatós része az ezüst hűtőmaszk. Ennek kivitelezésétől féltem a legjobban, de végül nem kellett csalódnom. A lámpák szokásos OttO minőség, részletesen kidolgozott. Szép az embléma és a kis R36 típusjelzés, de ami még emlitésre méltó a lökhárítóba integrált aprócska index.

Oldalról sem lehet rá panasz. Egységes a fényezés és a szemcseméret is kimondottan jó. A felnik nagyon szépek és a kék féknyergek nagyon sokat dobnak az összképen pedig csak egy kis apróság. A díszlécek illetve a tetősín is festve van persze minőségi kivitelezésben így abba sem lehet belekötni.

Egy kis apróság. A hatalmas féknyergen megtaláljuk magát az R logót.

A háta is kimondottan tetszik, bár a kipufogó illesztése lehetett volna valamivel paszentosabb. Ettől eltekintve a háta szerintem teljesen rendben van. A lámpák kidolgozása hozzák azt a minőséget mint elől, egyszóval külsejét tekintve nagyon jó az összhatás.

A beltér sem rossz addig a pontig amíg a kormányra az ülésekre, ajtókárpitokra fókuszálunk. A műszerfal alapvetően nem rossz, de sajnos a full matricázás sokat ront az összképen. Legalább a navigácó kezelőszervei lennének normál gombok vagy a klímapanel kezelőszervei. Eddig ilyen dolgokkal nem volt gond.

Összegzés:

A modell alapvetően küllemre nagyon jó összképet ad. A kipufogó illesztése igazából csak az én finnyásságomnak róható fel, de a műszerfal matriciázása se jön be, kicsit gagyira sikerült szerintem.

Pozitívum:

+Piacon kapható egyedüli B6

+Szép kidolgozás

+Gyönyörű fényezés

+Tartható vételár

Negatívum:

-Kicsit lógósra sikerült kipufogó

-Műszerfal matricázásának kivitelezése gagyi

Mit vehetek az árából?

Nyithatatlan vagy részlegesen nyitható bazári Minichamps-eket, viszonylag jó minőségű Norevet vagy nyithatatlan olcsókategóriás Kyosho-t

Kinek ajánlom?

Elsősorban azoknak akik kedvelik a márkát vagy a típust illetve olyan gyűjtőnek akik akik szeretik a hétköznapi autók csúcskiviteleit.

Ajánlom beszerzését?

Mindenképpen! Hiánymodell a piacon és később mégjobban elfog tűnni így aki fontolgatja beszerzését az ne gondolkozzon mert később jobban fájhat a pénztárcának!

M5 történet 1. rész Az E28 M5: BMW E28 M5 option shadow line Autoart

Egy BMW gyűjtő egyik legjobban áhitatott modellje szerintem egyöntetűen az E28-as Autoart széria. Az Autoart elég nagylelkű volt annak idején, mert élből két féle típussal is kedveskedett a BMW-k szerelmeseinek. Az egyik a gyengébb M535i volt a másik pedig az M5. Az M535i-t két féle színben adták ki egy fehér és egy fekete árnyalattal, M5 terén is volt választási lehetőség, létezett piros illetve írásom alanya egy grafitmetál.

Az enyém a Shadow Line verzió, de ez mit is takar? A BMW vásárlók két két féle külső opció közül választhat ez a díszlécekre terjed ki ami apróság, de mégis módosítja az autó megjelenését. Az egyik a Chrome line ami elegánsabbá teszik az autót a króm kiegészitőkkel a másik pedig a Shadow ami szimpla fekete díszléceket takar így valamivel sportosabb és kevésbé hivalkodóbb. Mára ez annyiban egészült ki, hogy lehet rendelni Hochglanz Shadow Line-t ami az oldalablakok körüli díszlécre terjed ki és ismertetőjele, hogy nem matt hanem magasfényű fekete.

Az M5-ös széria 2015-ben ünnepelte 30. évfordulóját. Eme kerek szám alakalmából kiadtak az F10 M5-ből egy egy 30 Jahre Edition-t. Ez nem csak egyedi fényezést, kerekeket, belteret jelentett, de a teljesítményét is növelték 560-ról 600 lóerőre, így egy igazi gyűjtői darabbal bővülhetett az akinek volt kb 45-50 milló forintnak megfelelő € vételára a malacperselyben.

Nos az E28 a második generációs 5-ös de az első generációs M5. Joggal merül fel a kérdés azokban akik megkérdezik miért nem az E12 M535i-vel kezdtem. A válasz egyszerű. Ugyan az M535i is az M Gmbh gyermeke, de maga a motor megegyezett egy hagyományos 535i-vel. Igazából ami módosítva lett az a külső megjelenés, a sportosabbra hangolt futómű és a beltér. Az E28-nál már másképp fest a helyzet. A második generáció is megkapta az M535i-t a gyárihoz képest szintén módosított kiegészitőkkel, de az áttörés a M5-nél jött.

Az M535i egy nem egész 3.5 literes 12szelepes erőforrás foglalt magában már akkoriban sem kevés 218lóerővel és 310Nm nyomatékkal. Ez elég volt egy még ma is szép 7,2-es másodperces null-százas sprintre és 230km/h végsebességre.

Az M5 is szintén egy közel 3.5 literes motorral rendelkezett, de az autó pikantériája, hogy az M1-ből származó M88/1-es erőforrást használták fel. Ez 24 szeleppel rendelkezett már teljesítménye 272lóerő volt. Az E28-nál már 286 lóerőre nőtt az új Bosch féle Motronic rendszernek köszönhetően így ez a motor az M88/3 kódnevet kapta. Nem csak teljesítménye nőtt, de a fogyasztása is kiemelkedően jónak számított, 120km/h utazóval is 10liter alatt tudott fogyasztani.
Gyorsulása 6,1 másodperc volt 100-ra végsebessége pedig 245km/h, ezek elég komoly számok voltak 1985-ben.

Térjünk a modellre.

Kidolgozását tekintve kétségtelenül a legszebb a piacon pedig van vagy 10éve, hogy megjelent. Nagyon szépek a lámpák, az embléma, a kis M5 felirat. A lökháritó is kimondottan szép és minden részletében aprólékos a kidolgozása.

Oldalról is kifejezetten gyönyörű. Kellöen hangsúlysak és kidolgozottak a felnik és nagyon eltalálták a szemnek semleges, de mégis sportos sedan formavilágot. Hihetetlenül jól néz ki és a fényzés csak hab a tortán.

A háta is hozza az Autoart-okra jellemző minőségi kidolgozást és összeszerelési precizitást. Az M5 felirat kimondottan szép, az embléma megszólalásig hasonlít az igaziéhoz, rendes különálló elem, nem matrica. A lámpák is kifejezetten jól néznek ki, így összességében kívülről egy nagyon szépen kivitelezett modellt hoztak létre.

A beltér sem okoz csalódást, a legjobb minőségben kárpitozott maradéktalanul. Emelett a kapcsolók illetve gombok tamponnyomással festve vannak, igaz ez sem újdonság az Autoart-tól. Ott van például a kormányon az ///M logó 3 színe, szóval ilyen apróságok teszik teljessé a képet.

Záróképként a motorteret hagytam utoljára. Itt sem ér minket csalódás. Olyannyira részletes hogy még a biztositéktáblában a biztositékok is különböző színüek akár az igazin. A másik kedvencem azok a teleszkópok, mai Autoart-oknál már azért jócskán találkozunk ezzel a megoldással, de mint írtam ez több mint 10éves modell. Egyetlen egy dolog amit hiányolok, hogy az ///M Power feliratot elfelejtették fehérrel kiemelni.

Összegzés:

Az E28-as modellben két éve még csak álom volt azoknak akik úgy mint én lecsúsztak az Autoart-ról, én is sokáig kutattam utána mire meglett (8 éve), de azóta más lett a helyzet mert felhígult az E28 piac rendesen. Van már OttO Alpina B7 és ///M5 illetve a Norev sem volt rest kiadni az M535i-t. Természtesen ezek elérhetőbbek, az OttO árához képest aránylag jól is néz ki.

Pozitívum:

+Sokáig egyedülálló volt a piacon, de mai napig ő az egyetlen nyitható

+Kompromisszum mentes kidolgozás

+Több féle színvariáció illetve M535i változat

Negatívum:

-Beszerezhetetlenégénél csak az ára brutálisabb

-Hiányolom a motortérben az ///M Power felirat kiemelését

Mit vehetek az árából?

Ha az eBay-es árakat nézzük akkor 2 elég komoly Autoart is kijön belőle, de 3-4 GT Spirit is.

Kinek ajánlom?

Igazából minden BMW fan-nak egy kötelező darab, de az ára miatt ez nem egy egyszerű dolog. Aki nem tudja megengedni magának vagy elkerüli a szerencse és nem tudja beszerezni az egy OttO féle B7-el vagy egy M5-el is szerintem jól jár, de sosem szabad feldni 8 év után nekem is meglett.

VR6 percek 3.rész: A Malac: Volkswagen Passat B3 VR6 Variant KK-Scale

A KK-Scale is kezd ráérezni a hiánymodellek piacára. Tavaly a cég elég komoly minőségi problémákkal küzdött és ezért sajnos a gyártás kicsit tolódott az E21-es 3-as BMW-vel. Tavaly megjelent egy másik ütőkártya a BMW-sek számára és ez az E23-as 7-es BMW volt amiről már írtam tavaly. Most a semmiből toppan be 2016 karácsonya előtt a B3-as Passat ráadásul a csúcsmodell és a közkedvelt Variant kivitelben, élből 3 féle színben. Az tudtam, hogy nekem kell azt is, hogy melyik színben, egyedül maga a minőség volt a kérdéses számomra. Erre a későbbiekben visszatérünk.

A B3-as Passat közismertebb nevén a MalacPassat 1988-ban váltotta az előd B2-est, ezzel egy új formavilágot hozva a Volkswagen palettába. Kicsit kerekdedebb lett és egy II-es Golf mellett hihetetlenül modernek hatott így a sikere garantált volt. Méretes csomagtere és bőséges helykinálata mágnesként vonzotta a vásárlókat. Motorok terén is elég színes volt a felhozatal, igyekeztek mindenki igényét maximálisan kielégiteni.

Az erőforrás nem ismeretlen számunkra. Ugyan az a 2.8-as VR6 dolgozik a motorháztető alatt mint ami a Golf 3-ban is.
Ez az erőforrás a Passat-ot kombi kivitellel 8,3 másodperc alatt repítette 0-ról 100-ra végsebessége pedig 214km/h volt.
Emellett létezett még belőle GT és G feltöltős G60 is. Természetesen nem ezek a modellek tették naggyá a malacot. A szimpla benzines illetve dízel kivitelek jóval olcsóbbak voltak és kelendőbbek is. 93-ban jött a modellnél egy teljeskörű facelift és olyannyira teljeskörű lett, hogy már B4-es Passat-nak hívták.

A Konkurencia:
-Opel Vectra A V6
-Saab 900 V6
-Renault 21 Turbo
-Peugeot 405 Mi 16
-Nissan Priemra 2.0eGT
-Toyota Carina GTi
-Ford Sierra 2.9i
-Mitsubishi Galant 2.0 GTi
-Hona Accord 2.2

Elérkeztünk a modellhez.

Magárt azt autóért jár egy pirospont a KK-Scale-nek. Pozitívum lehet a fém kaszni  vagy a rugózó felfüggesztés, illetve a kormányozhatóság is, viszont az összképpel még mindig nem vagyok megelégedve, pedig valamelyest javult a gyártó önmagához képest. Manapság a lámpák  lényeges alkatrészei egy modellnek sajnos ez itt kevésbé jól valósultak meg kidolgozottság szempontjából, de ezt leszámítva egészen vállalható.

Oldalról mondhatni a legszebb és minőségibb az összhatás. Az OttO-val ellentétben itt kemény plexik az ablakok. Árához képest a felnik is elég jók bár lehetnének szebbek is, de még mindig jobb mint a Norev féle VR6 Golfon.

Hátulról is akadnak azért gondok. Lehet csak nekem tűnik úgy de mintha a hátsó lökös tömzsibb lenne a kelleténél. A kipufogóvég sem az igazi ismerősömén ovális volt. A lámpákkal is vannak azért bajok, a kidolgozására nem fektettek kellő odafigyelést.

A beltér sem az autó erőssége. Igaz egy OttO se sokkal szebb, de ott a külső sokkal jobban eladja magát és ezáltal a belső már annyira nem kardinális kérdés viszont tény, hogy nem sokkal, de az OttO szebb.

Összegzés:

Ugyan a KK-Scale még mondhatni egy fiatal gyártó, apránként fejlődik is és kezd ráérezni a hiánymodellekre csak a probléma, hogy még mindig nem az igazi. Ára megfizethető, de kidolgozása a nyithatatlan szekcióban egy közepes.

Pozitívum:

+A piacon kapható egyetlen Malac a méretarányban

+Aránylag megfizethető árkategóriát képvisel

+Több féle színvariáció

+Egy OttO-hoz képest minőségibb csomagolás

+Fém kaszni, rugózó futómű, kormányozható

Negatívum:

-Kidolgozásához mérten viszonylag drága

-Még mindig lehetne mit javítani modelleiken

-Ára ellenére nyithatatlan

Mit vehetek az árából?

Nem sokkal olcsóbb mint egy OttO, így az olcsóbb változatokat kilehet fogni kedvezőbb árban is. Ebből az árból azért tudunk venni Norevet is vagy akár Minichampset bár ebbe inkább ne menjünk bele.

Kinek ajánlom?

Aki a VW-k szerelmese annak szerintem egy kötelező darab, illetve akinek bejön maga a malac, viszont hasraesni nem szabad tőle.

A barokk angyal: BMW 501 Autoart

A II. világháború után a BMW egy indokolatlan húzással jött elő. 1952-ben elkezdték az 501/502 BMW gyártását ami nem volt egy rossz döntés csak az időzités nem volt túl jó. A háború után az ipar csak épphogy kezdett magáhoztérni, de ennek ellenére a BMW belevágott egy luxus limuzín gyártásába. Az autó tényleg csak az igazán tehetős embereket célozta meg, mert az akkori vételárából egy kisebb villát lehetett venni. A luxus és az ár ellenére a kedves vevőnek kellett vinnie hozzá a 4 gumiabroncsot mert a hiedelem szerint nem járt hozzá. Az autó a BMW számára egy totális anyagi veszteség volt, ami pár évvel a háború után nem volt valami szerencsés a talpra állás szempontjából. Minden egyes eladott példányon a BMW 4000 márkát bukott és csak egy későbbi ötletnek volt köszönhető, hogy a BMW még ma is virágzik és nem csak történelem. Ettől függetlenül maradandót alkottak és manapság csak a Barokk Angyalként említik.

Formailag egy gyönyörű autó lett, kerekded áramvonalas formavilág. Rengeteg króm, belül kényelmes bőrboritású kárpitok és egymással szemben nyíló ajtók jellemezték. Minden részletében a luxus és a társadalmi felsőbbség minta szobra volt. Tipikusan az 50-es évek felsőrétegének játékszer volt.

Az típust 3 részre lehet osztani.
Az alapnak mondható verzió a kismotorokkal rendelkező 501 volt. Ezekben többnyire soros 6 hengeres volt illetve illetve létezett belőle 2.6 literes V8-as is. Ezen kívül volt még az 502-es ami csak V8-as motorokkal volt elérhető 2600-tól 3200 köbcentiig. Ezen felül még létezett 2 ajtós nyitott tetejű válozat is.

Jelen alanyuk egy 6hengeres visszafogottabb változat. Ebből kapott a Bajor Bundes Polizei illetve a tűzoltóságok is.
Teljesítménye elég visszafogott 71 lóerő volt amit egy 1971köbcentis 6hengeres produkált, viszont a maga 130Nm nyomatékával kifejezetten jól autózható volt. Végsebessége 145km/h volt ami akkoriban egy elég jó értéknek számitott gyorsulása pedig 18,9 másodperc volt állóhelyzetből 100km/h-ig.

Magát a modellt egy ideje már kerestem, főleg azóta amióta megpillantottam egy feketét a munkahelyem melletti parkolóban, de elég reménytelen volt a dolog, mert ha találtam is belőle az vagy rendőr vagy tűzoltó volt, így feladtam mindaddig amíg egy barátom kapott pár eladó BMW-ről képet. Sok modell már megvolt és csak felszínesen néztem át elsőnek a listát majd másodjára szemet szúrt az 501-es ráadásul nagyon baráti áron, így azonnal lecsaptam rá annak ellenére, hogy hiányzik róla az első rendszámtábla.

Ugyan nem gyűjtök ennyire öreg vasakat, de ez az 501 mégis kivételt képzett. Nagyon elegán klasszikus autó amit az Autoart ugyan korai szakaszában, de mégis kimondottan jó minőségben követett el. Nagyon elatalálták rajta a krómozást, mindenhol egységes és így kb. 10-12 év távlatában sem akar lepregni.

A háta is kimondottan tetszik mert itt is minden minőségien kivitelezett és nagyon letisztult. A formavilág tipikus 50-es évek. Kerekded áramvonalas formák, domború kerékjáratok és mérhetetlenül sok króm.

Oldalról talán a legszebb a formavilág. Ami még egy kis pluszt ad számomra azok az egymással szemben nyíló ajtók. Alapvetően nem szeretem ezt a megoldást, de kimondottan jól áll az 501-esnek.

A beltér is kimondottan szépen kivitelezett Autoart minőség. Gyönyörű bordó ülések ami még elől is szinte egybefüggőek voltak, így a kormányváltónak köszönhetően elől akár 3 ember is tudott utazni. Nagyon szépek a gombok, kezelőfelületek, a hatalmas kormány és a krómozott alkatrészek. Szép munkát végzett az Autoart.

Az utolsó kép pedig maga a 6hengeres kis motortér, egyszerű mint a faék mégis kihozta belőle a gyártó a maximumot.

Összegzés:

Egy gyönyörű klasszikus egy prémium gyártó kezelésében. Maradéktalanul nyitható és igaz, hogy nem egy mai modell mégis megállja a helyét az Autoart mai modelljei között is.

Pozitívum:

+Gyönyörű kidolgozás

+Legszebb és egyedülálló kivitel a piacon

Negatívum:

-Beszerezhetetlen és drága

Mit vehetek az árából?

Egy mai Autoart modell kijön az árbából, de 2 GT Spirit is vagy akár 3 Norev.

Kinek ajánlom?

Aki szereti a klasszikus formavilágot és a BMW sem áll távol tőle az egy remek modellel gazdagodhat.