Baby-Benz a pokolból: Autoart Mercedes-Benz W204 C63 AMG

A Mercedes C osztálya jelentős szerepet játszik az eladások szempontjából. Viszonylag tágas a helykinálat és egy jó kompromisszum azoknak akiknek az E osztály már egy kicsit borsos illetve nagy. A C osztály elödje a W201-es kódjelű 190E/D Mercedessel kezdődött minden. Igazából csak Baby-Benznek hívták. Stílusjegyei nagyon hasonlítottak a párhuzamosan futó W124-es E class-hoz mégis megfizethető volt és ha kellett ugyanazokkal a luxus felszereltséggel fellehetett ruházni mint a nagyobb modelleket. A 190E után jött a W202-es C osztály és mivel a 90-es évek elején az AMG és a Mercedes összefonódott így már hivatalosan is elérhető lett a AMG és megszületett az első széria AMG a C36. Ez volt az első igazán sportosra hangolt, de már nem limitált vagy kis szériában gyártott AMG modell amit az E36 M3 ellenfeleként kínáltak. Mára eljutottunk a W205-ig, de kétségtelenül legalábbis számomra az eddigi legbrutálabb  C AMG a 204-es kódjelű. Viszonylag egy kis autóba egy 6.3 literes motor egyértelműen, egy pihent elme szülötte. De a verseny lényege, hogy megszorongassák a BMW-t ami sikerült is. Karakterisztikáját tekintve teljesen más mondjuk mint a konkurens M3. Hatalmas nyomatéktenger mély dübörgő mennydörgés szerű hang, mintha egy szörny akarná megnyitni a pokol kapuit eszméletlen morajlással. Konkurense ebből a szempontból más szinte Hondásan magas fordulatszám-tartományban érzi jól magát. Alapáron kéziváltó jár a BMW-hez a DKG feláras volt a Mercedes-nél nincs opció csak a sportautómata, de érthető is a nyomatéka miatt. A Mercedest nem érdekelte milyen nehéz mondjuk a motor, vagy esetleg milyen lesz a súlyelosztás autobahnra született és ott is a legbelső sávba foglaljon helyet ahol alkalomadtán Porschékat, Lambókat, néhanapján Ferrarikat izzasszon. Az M3 viszont a versenypályán bravúrozik. Mind a két masina egy iszonyatos élményautó, de nézzük a száraz adatokat:

457lóerő míg az E9x 420, de nem is ez a drámai különbség inkább a 600Nm nyomaték a 400 ellen. Így kétségtelen, hogy papírforma szerint viszi a pálmát viszont a sedán M3-hoz képest is 125kg-al nehezebb az AMG. Szóval a Mercedessel hamarabb érünk Stuttgartból Münchenbe viszont a Nordschleifén a BMW-vel érünk hamarabb célba. Egy biztos a Mercedes egy igazi szörnyeteg!

A Modellt egy gyártó adta ki és ő az Autoart. Konkrét célom nem volt a C63 beszerzése, hazudnék ha azt mondanám nem kacérkodtam a gondolattal, hogy megszerezzem őt az M3 riválisát. A sima W/S204 már megvolt, így tudtam mivel állok szemben és egy alkalmi vételt nem lehetett kihagyni, így került a házhoz a C63.

A minőség tekintetében nem érheti panasz, nagyon szép kis modell mint a méltatlanul olcsó sima verziói. Nyilván ennél a modellnél ami sokat nyom az értékén az nem más mint a 3 betű. A rendszám utólagosan került rá mert nekem, így jobban tetszik az összkép.

A kerék, a lökhárítón az oldalkopoltyú illetve a C63 AMG felirat mind szemrevaló részlet de ne feledkezzünk meg az ovális kicsit kinyúló kipufogóról továbbá a kis szárnyról sem a csomagtérfedélen. Nagyon szép és agresszív sportsedan sziluett gyönyörűen kidolgozva az Autoart minőségével megspékelve.

Mint ahogy szó volt a pokoli teljesítményéről ahhoz pont egy ilyen far dukál. Hatalmas kipufogóvégek amik felelősek az alvilági hangokért. Ezt az Autoart szokásához híven gyönyörűen kivitelezte, de az autó egész hátát sem érheti egy rossz szó.

Ahogyan megszokhattuk a csomagtér is teljesen kárpitozott, úgy ahogy annak lennie kell.

A beltérben is a minőségi összrakás köszön vissza. Ugyan nagyvonalú volt a gyártó, hogy tapintásra kicsit élethűbb érzetet szeretett volna elérni, de nekem valahogy a bőr textúrája annyira nem jön be. Kicsit talán elnagyolt is, de ez legyen a legnagyobb probléma.

A legjobb részét utoljára hagytam a gyönyörűen kidolgozott motorteret ami jelen esetben sem egy műanyaglap. A szívósor közepéről nem felejtették el a kis plakettet sem ami az igazinál annak a gyárimunkásnak a nevét, illetve aláírását viseli aki a motor összeszereléséért felel.

Összegzés:

Az Autoart W/S204 egy gyönyörű modell ami nem tudom miért, de sajnos méltatlanul alacsony áron mennek pedig több felszereltségiszintbe is kiadták viszont ez jó hír annak aki beszerzését fontolgatja. Az AMG már más tészta ez a 3 betű ami borsossá teszi az árát, de aki nem feltétlenül AMG-re pályázik az egy tökéletes modellt kap szinte üveggyöngyökért. Tényleg gyönyörűek. Ráadásul a motorok között is tudunk variálni úgymond. Az egy kipufogós  verziók a C220CDi modellek. Duplavéges társaik pedig benzines V6-osak.

Bangle Fiat?: OttO Fiat Coupe 20V Turbo

Mai beszámolóm alanya nem mondható unalmasnak. Sőt inkább egy megosztó személyiség. Egy igazi úttörő volt amikor megjelent. Az akkori autók között eléggé formabontónak számított.

 A fomatervet 1991-ben álmodták meg a Fiat-nál és 1993-ban már piacra is dobták, lássuk akkoriba milyen autók is voltak hasonló árkategóriában. Akkor már javába futott az Opelnél a szintén futurisztikus, de németesen konzervatív áramvonalas Calibra. A BMW az E36 kódnevű kupéja is már a piacon volt. Volkswagenéknél pedig a Corrado futott és még sorolhatnám. A 90-es évek eleje az autógyártás szempontjából formailag egy új szelet hozott. A szögletes formákat elkezdtek átalakulni kicsit göbölydeddé. A Fiat Coupé ezért szerintem egy különleges autó mert a gömbölyded kerek formák tökéletesen harmonizálnak a szögletes elemekkel, még ha úgy is tűnik, hogy semmi rendszer sincs benne. Az autó hasonlóan polgárpukkasztóra sikeredett mint a 2000-es évek elején az E65 majd később az E60-as BMW. Az Olaszok egyik erőssége kétségtelenül a temperamentumos formavilág és noha az autó oldalán rajta van a Pininfarina logó, de munkásság csak a beltérre terjedt ki. De ki is alkothatta meg egy ilyen meghökkentő, szerintem érdekes mint szép autó formavilágát? Ő nem más mint Chris Bangle. Az a Bangle aki elkövette a E65-öst majd a szintén megjelenésekor megosztó  E60-ast. Egy Olasz autó amerikai formatervező kezéből ez a Fiat Coupé. A motorpaletta egész sokszínű volt, de az igazán említésreméltóak kétségtelenül a turbósak. Két fajta léteszett az egyik a 4hengeres 16szelepes ami ismert például a másodikgenerációs  Lancia Delta HF integraléból illetve Dedra HF integráléból, továbbá volt a lancia Themába fiat Cromába. A másik az 5hengeres 20szelepes turbó 220lóerővel ami egy igazi remekmű a hangja miatt is. Az autó 6,5 másodperc alatt érte el állógelyzetből a 100-as tempót, mindezt elsőkerékhajtással. Ez a motor nem csak a Coupéba volt elérhető, a Lancia Kappa illetve Kappa Coupé is megkapta eme remek motort.
Most pedig térjünk a modellre. Gyártója az OttO, de a Laudo Racing kínálatába is megtalálható volt. Ilyenkor jön a kérdés, hogy mi volt előbb a tyúk vagy a tojás. Sajnos erre választ nem tudok adni. 

Szemből elég bágyadtbéka. Szögletes és gömbölyű formák játéka itt is fellelhető. Gömbölyded lámpabúra ami nem is szögletes, de nem is egyértelműen gömbölyü. Ottvan például a ködlámpa. Egy kör alap ami egy négyszetalakban foglal helyet. Ugyanez az index gőmbölyűen kezdődik majd ferdén lecsapja a ködlámpa előtt és a lökhárító szellőzői is megérnek egy misét. Érdekesre sikerült a formavilág az egyszer biztos.

Oldalról már kicsivel másabb a helyzet. Maga a sziluett annyira nem is rossz, inkább izgalmas. Ha megnézzük a kerékjáratot gőmbölyűen kezdődik majd az autó elejétől egy vonal ferdén megtöri, ami látaszólag az ajtóba el is tűnik valamivel az A oszlop után, de végül folytatódik a B oszlop előtt ami egészen az autó fenekéig ér magasan. Így egy kicsit "ék formát kapunk. Ha ez nem lenne elég vele majdnem párhuzamosan egy vonal szintén áthalad a hátsó kerékjárati íven ami újból megtöri az ív amúgy szokványos gömbölyded formáját.

Hátul se fest másképp a helyzet. Szögletes csomagtérfedél majd mellette az eltolt köralakú hátsó lámpák. A tolatólámpa nem olyan mint a Ferrariknál, hogy körbe egy kör.... Neeem is kétfelé lett osztva.

Szögletes élek mellett feltűnik a köralakú benzin-betöltőnyílás sapkája ami viszont krómozott. Továbbá ott a felni. Szögletesnek akar tűnni de mégsem.

Talán a beltér az egyetlen amire azt lehet mondani kifinomult olaszos. Nem hiába mert a Pininfarina munkásságát dicséri.

Összegzés:

Nekem ez az autó olyan mint DR. Pepper. Arról se lehet eldönteni, hogy ez most kóla vagy Charry Coke. Itt szintén ez a helyzet. Nem lehet egyértelműen elmondani róla, hogy szögletes, de azt sem, hogy gömbölyű. A modellt kimondottan szépen megcsinálta az OttO. Ha a szépségéért nem is, ajánlanám, de aki szeret elkalandozni a formákba annak remek modell!

Világbajnoki Rally gyökerek: OttO Peugeot 106 Rallye

Minden gyártó igyekszik valamilyen szinten kivenni részét a motorsportban. Némelyik pályaversenyeken diadalmaskodik valaki pedig a Rally-ban próbál szerencsét illetve aki minden lehetőséget megragad. A Peugeot a B csoportban elért sikerei figyelemre méltóak voltak, mert egy kis kompact feltudta venni a versenyet a nagyobb riválisokkal például az Audival vagy a Fordal és sikerült megnyerni a világbajnokságot kétszer is. Marketing szempontjából tökéletes stratégia és emiatt a 205-ös Peugeot sikeréhez nagyban hozzájárult a B csoport.   A Peugeot, hogy indulhasson gyártania kellett 200db homológ verziót, ennek köszönhető a  T16-os, méregdrága és ritka volt, de gondoltak kevésbé tehetős ügyfelekre is akik szintén átakarták élni a Rally mámorító érzését ezért 1988-ban piacra dobták a populárisabb, de szintén Rally génekkel megáldott 205-öst. Így született meg a 205 Rallye. A T16-hoz képest jóval szerényebb teljesítményű viszont a könnyű karosszériához párosítottak egy pörgös "kihegyezett" 1.3-as karburátoros motort sportvezérműtengellyel illetve dupla Weber karburátorral, így az autó 103 lóerőt tudott. Alapvetően a 103 lóerő manapság nem hangzik soknak, de a felesleges extráktól megfosztva elérték, hogy az autó 800kg alatt maradjon, egészen pontosan 794kg lett, így már nem is olyan kevés az a 103 lóerő. Fehér fényezés, fehér lemezfelni párosítása alapból dögös, de a visszafogot Rally dekor csak hab a tortán. A 106 megjelenésével új potenciális Rally alap jelent meg és ezt is megragadta a Peugeot. A 205 Rallye hajtásláncát megkapta a 106 is, így született meg a 106 Rallye. 1996-ba eljött a 106 modellfrissítésének ideje, megszületett a Phase2 és a nagy sikerre való tekinettel a Rallye sorozat folytatódott. Az 1.3-as karburátorost lecserélték egy korszerűbb 1.6-os befecskendezéses 8szepesre szinte megegyező teljesítménnyel ami 1997-ig volt kapható majd az 1.6 16V váltotta combosabb 120 lóerős teljesítményével. Így a 106 egy igazi élményató volt a javából.
Jelen modellünk egy Phase2. Sokak szemébe ez már nem annyira szép mint a Phase1, de nekem mégis jobban tetszik. Ezt a kis Francia méregzsákot az OttO adta ki elöszőr fehérben ami szintén megvolt, de sárgulása miatt fájó szívvel megváltam tőle. Ezért kimondottan örültem amikor piacra dobták a kéket.

Ránézésre teljesen megegyezik a GTi-vel vagy az S16-al egyedül talán a súlycsökkentés miatt a ködlámpa hiánya tűnik fel és a gyári Peugeot versenydekorja árulja el, hogy ez egy Rallye. Az OttO szép munkát végzett evvel a kis csöpséggel. Örülök, hogy újból kiadta.

A feneke se árul el többet az autóról. Egyedül a Rallye felirat tudatja velünk. Itt se találok kivetnivalót az összeszereléssel kapcsolatban. Jó lenne ha ez minden modellüknél így lenne.

Az autó ebből a szemszögből a legizgalmasabb. Fehér felni és a mélykék kontrasztja nagyon izgalmas összhatást nyújt. Árad belőle a Rally életérzés. Itt is megtalálhatóak a gyári versenyszínek, illetve a Rallye felirat. Gyönyörű kis gép.

A finoman szélesített sárvédőívnél kiemelnék egy kis aprócska észrevételt. Sajnos a martica simán csak rávan rakva, egy kicsit bedolgozhatták volna az ajtó és a sárvédő közötti résbe.

A beltér műgyanta létére kimondottan impozáns. Egyedül a kis apró öntési pontatlanságok eltávolitását hiányolom. Viszont amit jól megfigyelhetünt az a Rallye-ra jellemző beltérburkolatok minimalizálása illetve nincs elektromosablak viszont itt is megtalálhatóak az üléshuzaton a versenydekoráció színei.

Összegzés:

Nekem kimondottan tetszik ez a kis OttO. Temészetesen itt is előfordulhatnak pontatlanságok de alapvetően annyira elenyésző, hogy nem zavaró. Ha valaki beszerzésre adja a fejét inkább ezt a kéket ajánlom egyrészt mert olcsóbb és ennek a fényezése "időtállóbb". Nem az első törpefranciám, de nem is az utolsó, nagyon szemezek a Saxo VTS New Morning-al.

VTEC megvenni?: Triple9 Honda Civic EF9 SiR

Ismét egy olyan modell jelent meg ami felkeltette az érdeklődésem és képek alapján beleszerettem. Ezuttal nem az OttO hanem egy egészen más mondhatni új játékos lépett be a ligába Triple9 néven. 1:43-as méretarányba kicsit régebbóta garázdálkodnak, 1:18 vonalon mondhatni újoncnak számítanak, de csak a név téveszt meg minket, mert valójában az IXO-hoz tartozik úgy mint az IST.

Valamiért mindig is vonzottak a 80-as 90-es évek japánjai, valószínűleg azért is mert akkor élte a japán autógyártás fénykorát, így amint megláttam a modellt úrrá lett rajtam a birtoklásivágy. A resin elleneseknek egy jó hír, hogy az autó fém, de valójában ugyan olyan nyithatatlan mint egy műgyanta, szóval így az anyaghasználat teljesen mindegy. Az autót élből két féle verzióban adta ki a gyártó, az egyik a Japán piacra  (JDM Japan Domestic Market) készült Si névezetű, európai (EDM European Domestic Markt) piacon 1.6 16 néven ismert. A másik verzió a változószelepvezérléses VTEC SiR JDM piacon 160lóerős, EDM piacon pedig 150lóerő 1.6 VTEC elnevezésű modell. Én a legerősebb illetve ritkább VTEC mellett tettem le a voksom és amint megjelent berendeltem. Csomagolása OttO-hoz stílusra kisértetiesen hasonlító egyendoboz csak annyi különbséggel, hogy jelen esetben a gyártó adott a tömör hungarocellre így szerintem ilyen árkategóriába ez egy jó pont. Most térjünk az alanyra.

Alapvetően a modell külsőre nagyon tetszik, csak egyedül a fekete szín ami hátránya. Nem adja ki a VTEC Civicre jellemző motorháztető ívét. A lámpák nem rosszak, de nem vagyok elájulva tőle, ilyen szempontból egy OttO erősebb nála. Viszont a lökös műanyag különálló elem mint például egy autoart-nál.

A felni nekem kimondottan tetszik plusz az, hogy a B oszloptól az ablakok sötétítve vannak, kicsit feldobja az autót véleményem szerint. Tetszik az oldalán lévő gyári VTEC felirat és a díszléc a vékony piros csíkkal így alapvetően egy szépen kivitelezett modell.

Most pedig jön egy kis hidegzuhany. Amúgy hatalmas égbekiáltó problémák nincsenek, inkább a sok kis apró oda nem figyelés az ami ront az autó összképén. Ilyen például a hátsólámpán lévő Civic felirat. Sajnos nincs középen és ebből adódóan kicsit bután néz ki, de ez még felejthetö lenne ha nem lenne más baki.

Idegesítő apróságok #2 a túlságosan kilógó kipufogó. Csupán ennyi? Ááá dehogy....

Idegesítő apróságok #3 nem elég, hogy kilóg, de lóg mint a kutyatöke. Mintha a kipufogót tartó gumibakok elfingták volna magukat. Csak ennyi? Várd ki a végét...

Idegesítő apróságok #4 a narancsbőr színdróma. "De ez csak a motorháztető". Ülj le szedek levest....

Szóval a tető is narancsbőrös ami nappalifényben látható igazán. Mondjuk egy sima vitrinben nem látható.

A beltérrel konkrét bajom nincs. Mondjuk itt is találtam egy aprócska kis bibit, de ez csak inkább azoknak tűnik fel akik avatottak Honda téren. Ez a kis hiba az óracsoport sima egyszerű Civic a VTEC-é sajnos más.

Talán ez az autó egyetlen pontja amin nem találok fogást, valamivel szebb mint az OttO.

Összegzés:

Az elgondolás tökéletes a kivitelezés nagyon hanyag. Mucsi Daciája jut róla eszembe a papírkutyákból. Újból össze kell rakni, hogy ez egy jó autó legyen. Az ötlet a csomagolás illetve a nyithatatlan norev színtű árazás dicséretes lenne ha tényleg nem lenne ennyi minőségi probléma. Reméljük a piros változattal javul majd a minőség.

Időtlen gyönyör: minichamps BMW E9 3.0CSL

Számomra ez a modell már régóta esedékes volt, de egyszerűen korrekt árba találni olyan volt mintha az unikornist keresné az ember. Hiába adta ki újból a minichamps az árpolitikájukkal nem vagyok kibékülve. Szerencsére Gábor barátom vett egy nagy gyűjteményt és hihetetlen korrekt áron adta a modelleket. Nagy mázlim volt, mert ő is benne volt szóval ez egy vissza nem térő alkalom volt.

Amit érdemes tudni az E9-ről. Az autó a 6-os BMW-k őse, egy igazi sportos coupé ami egy lépcsőshátú helykínálatával ér fel, és kimondottan sportos volt nem hiába hívták Porsche gyilkosnak. 1968 és 1975 között gyártotta a BMW közösen a Karmann-al. A CSL 1972 májusában jelent meg az Európai Túraautó Bojnokság homológautója volt és csupán 1265db készült belőle. A CSL a CSi egy könnyített változata volt, így az autó a fogyókúrának köszönhetően sokkal dinamikusabb és könnyebben kezelhető lett. Az autó kereken 200lóerőt tudott 7,5 másodperces gyorsulással 100-ra és 214km/h végsebességgel mindezt 1972-ben. Lássuk be ez a mai autók között is szép teljesítmény. 1975-ben a gyártás befejeződött és átadta a helyét az E24-es 6-os szériának.

Az E9-es szériát két gyártó adta ki 1:18-as méretarányban. Az egyik a jelen írásom alapjául szolgáló minichamps illetve az Autoart.

Eleje igazi 70-es évek BMW-je, egyik legszebb BMW a számomra. A minichamps alapvetően szép modellt hozott össze, de volt szerencsém Autoart-hoz is élőbe így nem leszek elfogult a modellel kapcsolatban. Alapvetően ez a minichamps egy mutatós gusztusos kis modell, de ha mellé raknánk egy Autoart-ot szembeötlő lenne a különbség az orr rész kidolgozottsága terén. Kicsit gyengébb minőségűek a fényszóró és egyéb apróságok, de alapvetően ennek a modellnek sincs szégyenkeznivalója.

A felni nekem kimondottan tetszik ezekkel a ballonos gumikkal az oldalkopoltyú is aránylag szép és a CSL felirat is teljesen rendben van, szép kis modell.

Nagyon szépen futnak a hézagok, ennél a modellnél is remek összeszerelést végzett a minichamps, mint a vele egykorú járgányaikkal. Ami rengeteget dob rajta az oldalán futó fekete csík benne a 3.0CSL felirattal. Szóval jó kézbevenni nézegetni, mert ma már csak árnyéka önmagának. Elindultak ők is a nyithatatlan illetve részlegesen nyitható modellek kitaposott útján.

A fara is elég szemrevaló igaz a lámpák az akkori trendeknek megfelelően kidolgozott, de ezt se tekintsük hanyagságnak, csupán csak az idő múlásának.

A gyomagtér kidolgozása remek lett. A torony fölötti fekete kis sapkák, a kis tárolórekesz és a szőnyeg is tökéletesre sikerült plusz körbe a festett szigetelőkéder is nagyon impozáns.

A műszerfal és a beltér szerintem kimondottan tetszetős és a faelemek minőséginek hatnak. Kedvenc elemem a CSL-ekre jellemző sportülések erre se lehet panasz. Az óracsoport a és a versenykormány már csak hab a tortán.

A végére tartogattam a legszebb részét az autónak, a soros 6hengeres már befecskendezéses erőforrást. Rengeteg szép BMW-m van a minichamps-től, de ennek a motortere viszi a pálmát. Talán egy-két apróság buktatná le, hogy nem egy igazi motortérrel állunk szemben és az talán a zsanér. Apró kis plakettek, élethűen kidolgozott torony, az apró csövek, a ventillátorlapát és még sorolhatnám, de kép magáért beszél.

Összegzés:

Az E9 egy gyönyörű modell az Autoart-tól nem sokkal marad el, így nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy a minichamps is tökéletes munkát végzett. Mostmár újból kapható ami sajnos az Autoart-ról nem mondható el, egyedül a 40ezer Ft feletti vételára postával ami eltántoríthatja a vásárlót, viszont megéri várni egy kicsit lesz ez még 30 eleje postával a nagyobb dealereknél véleményem szerint.

G mint Gold: Autoart Mercedes-Benz G500 (Eladtam)

A Mercedes járműpalettája elég színesnek mondható. Van Coupe, Kombi, Kabrió/Roadster, kisbusz,SUV és még sorolhatnám estig, de egy típus kilóg az összes közül és ez nem más mint a G. Katonai célokkal kezdték el gyártani 1979-ben és a mai napig apró évjáratok közötti módosítást leszámítva az autó változatlan külsővel rendelhető. Természetesen ne úgy gondoljunk rá mint egy Lada Nivára, az autó az évek folyamán számos hajtásláncot kapott ami éppen a naprakész csúcstechnikát képviselte illetve képviseli és a beltér szempontjából is számos extrával fejlesztésekkel bővült az ős G óta, de ezeket leszámítva az autó érintetlen. A G nevet a Mercedes egyszerűen a Geländewagen, magyarul terepjáró szóból rövidítette. Nyilván az autó sikerességéhez nagyban hozzájárul az autó hihetetlen terepképessége, de robosztus külseje és vaskos árcédulája nem csak kifejezetten a tehetős terepezni vágyókat illetve vadászokat, mezőgazdasában dolgozó emberket vonza, hanem agresszív kinézete miatt remekül szimbolizálja társadalmi hovatartozásunkat. Így az autó az igényeknek megfelelően kezdett átváltozni. A 80-as évektől egészen a 90-es évek közepéig, végéig a motorpaletta gyengébb szívó illetve turbódízelekből, 4 és 6hengeres illetve visszabutított V8-as benzinesekből állt. Az újévezred számos változást hozott a modell történetében. Kapott korszerű közösnyomócsöves CDI motorokat illetve az igényeknek eleget téve 2002-ben a modellt már Amerikába is kapható volt. Szerintem innen kezdődött az autó hihetetlen ívelése felfelé. A V8 mellé megjelentek az AMG modellek is és mára már a G63-nál és 6x6 6kerekű pick up-nál tartunk. Így ameddig ekkora kereslet lesz rá addig a G maradni is fog a húzós ára ellenére.

Jöjjön a modell.

Elég sokáig csak egy gyártó látta meg benne a lehetőséget és ő az Autoart. A Resin modellek viszont új szelet hoztak így már van más opció G téren a GT Spirit személyében.

Alapvetően nem szerettem soha ezt a típust, de az Autoart valami csodát művelt vele. Ő még a legelső generációs dealerdobozos kivitel ami ritkábbnak mondható, így a modell jó 10éves viszont kidolgozását tekintve  hihetetlen minőséget ad.

Gyönyörűen megmunkált apróságok pélául a fellépő, a díszléc, az ajtók kis zsanérjai és a fotómaratott V8 matrica, továbbá a felni is elég szemrevaló darab. Így mindennel együtt tökéletes összhatást kapunk.

A háta szintén káprázatos. Minden apróság teljesen megegyezik az igaziéval. Teljes részletében visszaadja a modell az igazit pedig mielőtt megvettem egy hèttel előtte elmentem és szemügyre vettem egy igazit a Mercedes szalonban.

A motortér is követi ezt a minőséget. Nincs műanyaglap. Itt minden részletében kidolgozott motortömböt találunk.

A belső az valami eszméletlen. Természetesen minden kárpitozott, de az ember amint elvész az apró részletekben jön rá milyen fantasztikus modell ez. V8 felirat a szőnyegen, gyönyörűen tamponnyomott minden kapcsoló, kezelőszerv, kis poroltó hátul, a Mercedes-benz belépő-díszléc. Ha ez nem lenne elég akkor vessünk csak pár pillantást az ülésekre, hogy mennyire kidolgozott a bőr apró kis barázdái. Egyszerűen nem tudok más mondani csak annyit Autoart!

Összegzés:

A GT-Spirit szerintem Resin kategóriába egy tökéletes gyártó, de egyszerűen az Autoart a nyithatóságával megadja azt a pluszt amiért nem egy kávéház a két modell. Természetesen az Autoart ritkább, többet is kell leszurkolnunk érte, de ha szerencsével jár az ember kifoghatja korrekt áron. Tökéletes modell!