Kényelem és erő: OttO Renault 21 2L Turbo Ph.1

A Renault 21 mindig is tetszett kinézetre. Emlékszem amikor elkezdtem a gyűjtést annó Renault szaloba vettem egy 21 Turbo-t 1:43-as méretarányba. Pár éve áttértem az 1:18-as modellek irányába és egy ideig nem is volt palettán mindaddig amíg az OttO ki nem dobta. Tudtam már akkor ha ezt kiadják mindenképp szeretnék egyet magaménak tudni. Jelen modellemet eBay-en találtam. Sokáig keresgéltem amire meglett, igazából annyi kikötésem volt, hogy utcai legyen. Ez az egy darab volt fenn magánszemélytől kevés értékeléssel Franciaországból. Ezért nem túlzok ha azt mondom, hogy 19-re húztam lapot de végül 21 lett belőle. Én egy Ph.1-et vagyis Phase 1-est találtam ami az első szériára utal. A Renault így jelöli az adott típuson belüli módosításokat. Hogy őszinte legyek a kék Ph.2 kerestem de sajnos reménytelen vállalkozásnak tűnt.

Magáról az autóról annyit kell tudni, hogy 2literes 8szelepes turbó elől hosszába  építve ami az elsőkerekeket hajtja, de opcionálisan rendelhető volt a Quadra Turbo is ami összkerekes volt.

Teljesítménye 175lóerő és 270Nm ami valljuk be 1987-ben nem semmi teljesítmény volt és kevés konkurense tudta ezeket az értékeket. Gyorsulása 7,5 másodperc 0-ról 100-ra és 227km/h volt papírforma szerinti végsebessége.

Lássuk a modellt.

Szépen kidolgozott sportos , de visszafogott lökhárító, benne a 80-as 90-es évek francia piacos autóira jellemző  sárga ködlámpa. Továbbá az OttO odafigyelt a korhű francia rendszámra így szerintem az elejét nem érheti panasz.

Oldalról se árul el túl sokat magáról az autó. Van egy szolid spoiler továbbá a C oszlopon található egy Turbo felirat. A felni igazi 80-as évek turbó korszaka. Úgy lett kialakítva mintha egy turbina kerék lenne ez is utal arra, hogy ez nem egy hétköznapi 21-es.

A feneke az egyik kedvenc részem. Sötétített lámpák 2 kipufogó ami akkoriban azt súgta "ez barátom valami más" és ha ez nem lenne elég még azt is tudatják velünk felirattal, hogy ez egy 2L Turbo ABS, vagyis blokkolásgátlóval ellátott modell ami akkoriban nagy szó volt, mert csak a 90-es évek elején kezdték el széleskörűen terjeszteni szériafelszereltségben a gyártók. 

A beltere kimondottan szép és mondhatni részletgazdag. Kicsit olyan érzésem van mintha jobban odafigyelnének az OttO-nál a francia modellekre.

És befejezés képpen jöjjön egy kis apróság amit szintén csak francia modelleknél vettem észre ez pedig a pályamatrica. Ugyan nem nagy dolog de mégis sokat dob az összképen.

Összegzés:

Ritka és szép modell, viszont nem sűrű darab ezért beszerzése nem egy egyszerű feladat ha számít az ár. Aki gerjed a Francia csodákra annak mindenképp egy nélkülözhetetlen darab, csak ajánlani tudom!

A szélcsatorna királya: OttO Opel Calibra Turbo 4x4

Az Opel kétségtelenül egyik legszebb alkotása a Calibra volt. Áramvonalas mégis letisztult formavilága a mai napig sok ember szívét megdobogtatja. Sajnos manapság kezdenek az utakról kihalni és az eladó példányok nagyrésze lepukkant Halálos Iram stílusú Homasitaszökevény lett.

Gyártását 1989-ben kezdték és egészen 1997 gyártották. Az autó különlegessége a légellenállási együtthatója ami a mostni BMW i8-al megegyező 0,26, mindezt 1989-ben. Igaz ez az érték csupán a 2.0i 8V modellekre vonatkoznik, a nagyobb motoros modellek más felniket kaptak illetve a motor illetve a fék hűtési igényeit kielégítendő enyhén nagyobb légbeömlőt kapott az első lökhárító. 

Kezdetben két 2literes motorból tevődött a paletta, a 8szelepes C20NE-ből illetve a 16szelepes C20XE-ből 115 illetve 150lóerővel.

1992-ben csatlakozott a szintén 2literes 16szelepes C20LET néven ismert turbo, amit a C20XE-ből fejlesztettek ki. Teljesítménye 204lóerő és 280Nm. Ezt párosították sajnos egy gyatrább összkerékkel (az osztómű egy gyenge pontja az évek alatt rengetegbe elfárad) és a Getrag F28-as 6sebességes váltójával. Gyári adatok szerint a gyorsulása 6,8 másodperc volt 100-ra, végsebessége pedig papírforma szerint valamivel 250km/h alatt van.

1993-ban teljes lett a motorpaletta, megjelent a C25XE 2.5literes 24szelepes V6-os motor 170lóerővel. Ez egy jó kompromisszum volt azoknak akik a Turbo-t túl erősnek találták viszont többre vágytak mint egy 16V vagy esetleg a V6 feeling jobban bejött.

1995-ben távozott a palettáról a C20XE és helyére az X20XE ECOTEC lépett. Sajnos már csak az árnyéka volt elődjének, gyengébb volt és híresen zabálja az olajat (ez ECOTEC-re jellemző tulajdonság).

1997-ben gyártását befejezték utódjának talán a G Astra Coupé-t lehet mondani, de számomra se technikailag se formailag nem ér a Calibra nyomába.

Most pedig jöjjön maga a modell.

A Calibrát tavaly szeptemberében adta ki az OttO. Már a prototípust nézegetve reménykedtem, hogy nem a V6-ost, hanem a Turbo-t adják ki. Imáim meghallgatásra találtak. Most január végén a semmiből kiadták zöld színben is 500db-os szériában. Jelen beszámolónk alanya is egy zöld.

A piros is kimondottan tetszett de ebben a méregzöld színben mégjobban üt, pedig nem szeretem a zöld autókat de ez kimondottan szép. Az autó minőségét tekintve nem érheti panasz, nem is írok inkább semmit mert a kép mesél helyettem.

Oldalról a legdögösebb szerintem maga az autó. Ha nem lenne rajta a gyári 4x4 felirat sokban nem térne el a sima 2.0i-től. De hogyan is lehet megkülönböztetni egy Turbo-t egy sima 2.0i-től? Nos a kérdés joggal merül fel, de egy apró részlet elárulja. A 2.0i-2.0i 16V-nek 4 csavaros volt a kerék míg a V6 illetve a Turbo-nál 5. Továbbá aki avatott Opelos berkekben az tudja milyen egy Turbo illetve egy V6 felni. Ezen kívül ha belenézünk és megnézzük az óracsoportot akkor a régebbiknél észre lehet venni, hogy a műszerfal 280 km/h-ig van skálázva, később ezt is módosították 260-ra.

Íme a fara. Nekem a hátsólámpa kimondottan az autó egyik kedvenc eleme. Nagyon szépen visszaadja az igaziét az OttO, sőt még a jobboldaliból a zárat se felejtették ki. A matricák kimondottan esztétikusak, olyan mint az eredetié (mondjuk ez is évjárat függő volt).

A beltér színválasztása kimondottan jó. Nekem ennél a modellnél sokkal jobban tetszik a sötétzöld, bézs bőr kombó, mert nagyobb a kontraszt mint a piros modell esetében. A módosított Calibra turbo esetében már fehérszámlaposak a műszerek és az óra már csak 260-ig van skálázva, illetve a középkonzol tárolórekesz helyét segédműszerek vették át. Továbbá a 3 küllős kormány helyére került egy légzsákos. További újdonság az utasoldali légzsák.

Alapvetően amilyen izgalmas a külső a volán mögött annyira snassz. Sima A Vectra műszerfal ami az extrákon kívül megegyezik egy polgári 1.4-el. Mindenesetre az OttO nagyon szépen kivitelezte a modellt mind kívül mind belül.

Összegzés:

Nagyon örülök, hogy piacra dobta végre valaki a Calibrát utcai kivitelben is. Remélem később a Vectra Turbo is megjelenik ugyanis az valamilyen szempontból kedvesebb a lelkemnek, mert nagybratyómnak olyan volt valamivel több mint 10évig. A modellt mindenkinek csak ajánlani tudom akár pirosba akár zöldbe, mind a kettő jó választás.

Mára már csak történelem: OttO Saab 900 Turbo 16 Aero

Egy szürke februári nap nem a legalkalmasabb fotózásra, viszont egy Saab beszámolójához talán a legjobb választás. A szürkület, ború az ember lelkiállapotára is kihat szomorúbbak, depresszívebbek lehetünk a megszokottnál, így jól szimbolizálja az elmúlást ami már a Saab-ot mint márkát elért. A Saab egykoron egy jólműködö hatalmas cég volt. Mondhatni a széria turbós autók egyik úttörője volt, nem hiába a 80-as, 90-es évek közepéig volt a legsikeresebb az autógyártásban. A Saab AB-hez hozzátartozik a Scania illetve a repülőgépgyártás az utóbbi kettő ha az ismereteim nem csalnak a mai napig működik. Sajnos a megszűnését egy hosszú folyamat előzte meg. 1990-ben a General Motor megvette a Saab autógyár 51%-át majd az évek folyamán egyre több tulajdon szerzett végül teljesen a GM kezébe került. 1995 után komoly megszorítások léptek fel, ennek következménye, hogy a minőség és az anyaghasználat is jelentősen romlott így innentől kezdve a Saab gépkocsigyártása az évek alatt elért a csőd szélére. 2009-ben a GM elkezdte leépíteni a konszenrt. A Saab csak veszteséget hozott a GM számára ezért úgy gondolták legcélszerűbb megvállni tőle. Az utolsó pillanatban a Holland Spyker Cars cég vette meg 74 millió dollárért. 2011-ig folytatódott a termelés de sajnos fizetési problémák miatt a gyártás leállt. Ezután a kínai Hawtai Motor tett ajánlatot a márka megvásárlására, de végül visszalépett így a márka 2011 december 19.-én végleg csődöt jelentett. Néha felbukkan egy-két hír, hogy visszatér illetve, hogy megveszik a törökök, de egy biztos sosem lesz már a régi.

Maga az autóról pár szó:

A Saab 900-as kétségtelenül az egyik legsikeresebb szériája volt. Merész formavilág, az akkor párhuzamosan futó Porsche 911-hez hajazó sziluett és erős turbómotorja hamar sikeressé tette a típust az egész világon.

Csúcsmodellje a 900 Turbo 16 volt, 2literes turbo motorral ami 175lóerőt tudott, felszereltségre pedig az Aero volt az abszolut csúcs.

Térjünk a modellre.

Gyártóját tekintve (aki nyomonköveti írásaimat nem lesz nagy meglepetés) az OttO Models. Merész de ugyanakkor egy nagyon jó húzás volt az OttO-tól, hogy kiadta, ugyanis 1:18 téren a Saaboknál egy óriási űr van eddig az Anson csinálta meg a 900-asból a Convertible turbo-t de azon kívül nem tudok más típust felsorolni, így örülnék ha folytatná a sort, ha másra nem is, de egy 9-3 Viggen-re vevő lennék.

Belőlem ez a típus hatalmas érzelmeket nem tud kiváltani, viszont mindenképp izgalmas. Az OttO rendkívül szépen elbánt vele, látszik, hogy kezdenek kis lépésben egyre jobban fejlődni.

Nos itt megfigyelhetjük a Porsche sziluettet, nem azt mondom, hogy kiköpött Porsche de a vonalak nagyon hasonlítanak a 934-eshez. Csatolok is egy képet:

Egy dolgot nem értek az OttO-ba. Ennél a modellnél az első és a hátsó szélvédő rendes kemény plexi (találkoztam már előtte is ilyennel nem ez az első modellje aminél használta ott van pl.: RS2,W124,W201) viszont az oldalablakok sima vékonyak ahogy azt eddig megszokahattuk. Kérdésem csupán annyi: ezt miért nem lehet megoldani az összes modellnél? Nem hiszem, hogy sokkal jobban megugranának a kültségek, viszont esztétikusabb lenne és ami nem elhanyagolható, hogy minőségibb hatást keltene. Ettől függetlenül nekem nagyon tetszik maga a modell.

A háta kimondottan esztétikus lett, a matricák, a lámpák és az egész fenekét önmagába nem érheti panasz.

A műszerfalból sajnos sokat nem látni, de ilyen fényviszonyok között elég nehéz egy nyithatatlan modell belsejét normálisan elkapni. Szerintem a beltér kidolgozásával nincs gond, vannak nyithatóak manapság amik még ezt a szintet se hozzák szóval ilyenkor erre kell gondolni és rögtön szebb lesz.

Összegzés:

Aki gerjed az ilyesfajta autókért és a formavilág se áll messze a lelkivilágától annak mindenképp érdemes fontolgatnia beszerzését ugyanis még van fenn ebay-en viszont 1000 darabos széria így nem kizárt, hogy hamar elkapkodják. Viszont ha szűkebb kicsit a keret vagy esetleg csak a Resinnel nincs kibékülve az ember,  akkor egy jó kompromisszum az Anson. Volt annó nekem is. Az árának megfelelő minőség.