Pár szó az autóról.
A Ritmo-t 1978-1988-ig gyartották és a Tipo váltotta le. A spanyol megfelelője pedig a Seat Ronda volt lehet az elnevezés nem véletlen(na jó annyira nem csúnya ízlés kérdése).
Az izmosabb modellek voltak a TC-k ez a Twin Cam röviditéséből jött vagyis az autó dupla vezérműtengelyes. Sokakat ez megtéveszt és azt hiszik egy duplavezérműtengelyes motort látván, hogy 16szelepes pedig csak egyszerű 8szelepes. A Ritmoból a paletta sportosabb fronton 105TC-től egészen 130TC-ig terjedt. A 130TC egy 2literes 4torkú duplakarburátoros erőmű hajtotta, hangja igazi rally-s érzetet adott és iszonyatosan ment. Közel 8 másodperces 0-100-as sprintje és 200 körüli végsebessége igazi élményautóvá tette. Már nagyon ritkák lettek amikor nagybáttyámnak volt már akkor is ritkának számított a 90-es években és már akkor szeretett rohadni, így manapság, ha már csak egy Ritmo-t lát az ember óvatlanul megnézi. Nézzük csak mi volt akkoriban a 130TC ellenfele. A Volkswagennél már javába volt a GTi 1-es Golf de igazi ellenfele mégis csak a 2-es. Igazándiból paprírforma szerint a 130TC jobban gyorsult, de valamivel lassabb is volt és tegyük hozzá, hogy a 16V már a Ritmo gyártás ciklusának a végefelé jelent meg. Francia téren ott volt a Renault 11 Turbo. Opelék-nél a D kadett GTE illetve később az E kadett GSi. Hiába korábbi fejlesztés a Ritmo, mégis tudta tartani a lépést a mezőnnyel, de mégsem lett annyira befutott. Talán ennek oka lehetett a már kicsit öreges formavilág vagy csak itt is a hanyag reklám miatt fogyott nehezebben mint pl.: az UNO Turbo esetében.
Térjünk a modellre. Gyártója a Laudo Racing ami kifejezetten Olasz típusokra van specializálódva. Nos azt nem tudom megállapítani mennyi köze van az OttO-hoz mivel nekik is van megeggyező színben például Fiat Coupé 20V Turbo illetve Alfa Rome 75 Turbo Evoluzione.
Alapvetően egy szépen összerakott és kidolgozott gépezet, nem véltem rajta felfedezni gyártási fogyatékosságokat, minőségiproblémákat, mint ahogy azt az OttO-nál már lassan megszokhattuk. Nyilván az is közrejátszik, hogy a Laudo egy apróbb cég (vagy leányvállalat), itt a szériák is kisebbek 2-300-asak/szín és így nyílván jobban áttekinthető a folyamat, illetve borsosabb ára miatt valószínű a GT Spiritnél megszokott minőségellenőrzésen esik át. Ez látszik is az autó kidolgozottságán. Figyelnek az olyan dolgokra mint például a lámpák illeszkedése a karosszériával, vagy a szélvédő körüli fosipisztolyos ragasztásihibákra. Tetszetős abarth logó, kidolgozott lámpák egyszóval az elejét tekintve teljesen rendben van. Az autón lévő rendszám saját készítés ez volt nagybáttyámé.
Óvakodok mindig a fehér műgyantáktól. Nem egy OttO-m jött már meg úgy, hogy a kicsomagolását követően már itt-ott sárgás volt, de itt ennek nyoma sincs, az autó patyolatfehér.
A háta is teljesen rendben van. Amin csodálkoztam, hogy a kipufogódob illetve a vég szinte élethű, eddig még sajnos az OttO nem jutott el. A hátsólámpák továbbá a feliratok is teljesen hűek az igazihoz, remek darab.
Ebből a szemszögből kimondottan szép egy autó. Csinos gyári abarth felni, piros díszcsík, egy aprócska műanyagszárny. Önmagába nem sokat árul el magáról az autó és szerintem kimondottan visszafogott, de ezért szeretem az ilyen "meglepetésautókat".
Nyithatatlansága révén nem egy egyszerű dolog a belteret lencsevégre kapni, de szerintem viszonylag átjön a lényeg. A műszerfal kifejezetten szép, a kormány is megér egy misét, de úgy ámblokk az egész beltér egy kifejezetten gusztusos darab.
Összegzés:
Nem ez az első Laudo féle modellem, de nem is az utolsó. Kicsit vaskosabb az árcédula az OttO-hoz képest, de egyszerűen minőségibb érzetet kelt, holott a csomagolása ugyanaz csak a karton más. Akit megfognak az Olasz populárisabb modellek és még viszonylag kölcséghatékonyan szeretné űzni a gyűjtögetés eme vonalát a Laudo egy jó kompromisszum lesz! Bátran ajánlom!