Tárgyaló négy keréken: Norev Mercedes-Benz V osztály W447

A Mercedes a 1996-ban lépett be a többszemélyes, személyautós luxussal rendelkező kisbuszok világába. Az úttörő kétségtelenül a VW Transporter-ből felextrázott Multivan volt. Ezt a piacot ma is inkább a Mercedes és a Volkswagen fedi le, ugyanis a kategóriában ők tudják a legmagasabb szintet nyújtani természetesen borsos áron.

A Multivan gyökere kicsit régebbre nyúlik vissza, egészen a T3-ra attól a generációtól számítjuk a történetét. A Mercedes 1996-ban szállt be a ligába a T4 ellenfeleként az akkori V osztállyal ami ugyan úgy mint a Multivan esetében a Transporter, ennél pedig a Vito volt a jármű alapja. Ezt a generációt sokan szerették megbízható motorjai miatt, de sajnos a korrózió problémák itt is voltak ugyanúgy mint a Vito esetében. Az első generációt 2003-ban állították le.

Első generáció a W638 1996-2003

2003-ban már megérkezett a teljesen megújult W639 kódjelű második generáció ami széles motorpalettájával minden igényt kitudott elégíteni. Voltak 4hengeres dízelek amik a legjobban fogytak, volt V6 CDi illetve benzines V6-osok, továbbá a Brabus gyártott 4.4-est illetve 6literes V8-ast is.

Ennek a generációnak is sajnos egyik nagy hibája a korrózió, már a ráncfellvarrás előtti verziókon sajnos észrevehtő az idő vasfoga. Mivel a modellt 11évig gyártották, ezért indokolt volt a facelift, ezt leginkább az autó elején lehet a legjobban észrevenni. A W639-est 2014-ig gyártották.

Második generáció ráncfelvarrás előtt.

Második generáció ráncfelvarrás után.

Igazából sokakban merül fel az a kérdés mi is ennek a szegmensnek a célja és milyen réteget érint? Ezeknek az autóknak a legnagyobb felhasználói rétege első helyen a kormányzati körökben van, utána nagyon sok cég használja például reptér illetve szálloda közötti kuncsaftok, delegációk utaztatására továbbá nagykövetségek. Ezután van az a réteg aki polgári célokra használja, például nagyobb családosok, bár mivel ezeknek az autóknak az ára jócskán 10millió forinttól kezdődnek alapverzióban a legkisebb motorral, így annyira nem elterjedt az itthon körökben, így inkább nyugaton van nagyobb létjogosultsága.

Műszaki adatok V250 BlueTEC:

2143köbcenti, soros 4henger, Commonrail DOHC 16 szelep turbódízel.

Teljesítménye 190lóerő és 440Nm nyomaték.

Hajtása alapesetben elsőkerék vagy opcionálisan 4Matic összkerék.

Gyorsulása 9,1s 0-100km/h, végsebessége 206km/h

Konkurensek:

Reanult Trafic Pessenger/Opel Vivaro/Nissan NV300/Fiat Talento: Talán ez az egyik vetélytárs ami rengeteg néven fut így sokkal nagyobb vevőkört tudnak megcélozni. Ára jócskán kedvezőbb, így sokkal több is fogy belőlük.

Hyundai H-1: talán az egyik legerősebb piaccal rendelkező ázsiai Európában. Kedvező ára és számos opcionálisan extrái kedvező áron csak úgy vonzák a vevőket.

Volkswagen T6 Multivan: A Merecedes talán egyik legnagyobb ellenfele a kategóriában ha árról és luxusról van szó. Akinek van mit a tejbe aprítani annak csak a VW és a Mercedes jöhet szóba.

Ford Tourneo Custom: ez a típus is lényegesen olcsóbb, de más ligában is focizik. Viszont ázsiai piacon is kimondottan jól fogy.

Elérkeztünk a modellhez. Nos a gyártó meglepő, de a Norev. Eddig nem tapasztaltunk még ilyet tőlük, de az ötlet nem rossz. Ezt a V osztályt ugyanis eddig még senki nem adta ki csak az elődöt, mondjuk az egy nagyon minőségi modell lett egy kínai gyártótól és újkori ára is jócskán 50ezer forint volt. Így magas mércével, de lássuk mit is tud ez a modell.

Előlről szerintem kimondottan jó. Jól eltalálta a gyártó a lámpákat, a hűtőmaszkot, továbbá nagyon szép a lökhárítóban lévő krómbetét. Viszont, hogy ne csak dicsérjük azért van egy kis bibi. Sajnos a motorháztető nem nyílik így sajnos a motorteret nem tudjuk szemügyre venni.

Oldalról is kimondottan jó bár látszik, hogy ahol nagyobb a hézag ott nyitható. Kicsit fura, hogy csak egy tolóajtó nyitható, igazán megcsinálhatták volna ezen az oldalon is. A fényezése nagyon el lett találva, végre nem egy unalmas ezüst vagy fekete. Ami még nagyon tetszik, azok a felnik, kifejezetten jól illenek hozzá és tetszik ez a fekete ezüst kombináció.

A háta szerintem teljesen jó bár itt is csak részlegesen nyitható és az nem más mint a csomagtartó üveg része. Ettől függetlenül szép úgy összességében. Szépek a krómbetétek, a lámpák valamint az embléma.

Most pedig, hogy ne csak negatív dolgokról beszéljünk érdemes szemügyre venni a belteret, amiben azért segít nekünk a két nyitható elsőajtó valamint a tolóajtó és a csomagtér kis nyitható része. A beltér hozza a Norev Mercikre jellemző minőségi kidolhozást, szép a kárpitozás ami a beltérben mindenhol fellelhető nem úgy mint mondjuk a közel 50ezres Schuco T3 esetében. A műszerfal kidolgozása kimondottan szép, jók lettek a ki ezüst díszítőelemek, továbbá szépek az ajtóknál lévő belépők is.

Összegzés:

Itt is találkozunk Minichamps-hez kísértetiesen hasonló részleges nyithatósággal amit ebben az esetben a Norev nagyon jól megoldott, kivéve azt, hogy csak az egyik tolóajtó nyitható, de ezt leszámítva egy remek modell és ha az NZG VW T6-ost nézzük az legalább 15ezerrel drágább.

Pozitívum:

+Korrekt ár

+Kimondottan szép szín

+Szép beltér

+Kormányozható

+Összességében szép kidolgozás

Negatívum:

-Részleges nyithatóság

Mit vehetek az árán?

Az autó ára körülbelül 35ezer forint. Ha azt nézzük, hogy az NZG 50+ illetve az előd modell manapság 70-80ezer forint, akkor annyira nem is rossz vétel pláne, hogy ezen az áron kevés komolyabb nyitható modellt kapunk újonnan. Ettől függetlenül Autoart illetve GT Spirit, Laudo Racing kijön az árán, de tegyük hozzá ez egy kisbusz így méretesebb is és kevés ilyen kapható.

Ajánlom?

Részleges nyithatósága ellenére is igen! A legolcsóbb piacon kapható kisbusz.

Flügel Cossie: Autoart Ford Sierra RS Cosworth

Az első generációs Sierra mindig is oszlopos tagja volt a gyűjteményemnek. Nagyon szeretem ezt a típust és a 80-as évek Rally, DTM riválisainak egy elengedhetetlen tagja. Én inkább utcai verziókban halászom össze ezeket a riválisokat, de ahogy kezdtek gyűlni a konkurenciából kivétel nélkül Autoart-ban  tudtam nem lesz hosszútávú a Minichamps. A minichamps féle Sierra sem egy rossz darab, igazi békebeli a Minichamps modell, de valahogy éreztem, hogy ennél több kell. Sajnos az Autoart féle Sierra utcai kivitelben csak jobbkormányos kivitelben volt elérhető, de a szépsége ezt valahogyan feledtetni tudja. Az Autoart Sierránál a nézelődéstől a megszerzéséig hatalmas időintervallum telt el. Mindig akadt, de vagy lecsaptak rá, vagy vettem valamit előtte és pont akkor nem volt nálam annyi kredit amit a hobbimra szántam, ezért mindig Minichamps kivitelekkel próbáltam egyensúlyozni ám sosem volt hosszú ideig nálam. Ez addig volt így amíg vettem egy Sapphire Cosworth-ot az OttO-tól. Ez valahogy helyreállította a lelkibékém mindaddig amíg Dávid barátom szólt, hogy ő megszabadulna egy viharvert darabtól. Tudtam nem lesz egy egyszerű történet pótolni a két tükröt, az ablakrörlőket illetve a dobozt, de valahogy éreztem ez a modell kell nekem és könyörög a törődésért. Nos az ablaktörlő probléma hamar megoldódott mert a szekrényem mélyén lapult egy kibelezett Minichamps donor ami egy Umbau miatt maradt meg. A tükrei sajnos már nem voltak meg, de a lapátok igen. Sajnos fordítva tudtam őket felrakni és nem a jobbkormányos szerint töröl a modell, de talált alkatrész volt. A tükör és a doboz egy nehezebb történet volt. Hónapokat kerestem Ebay-en, de egyszer csak valaki felrakott egy bontott Carlos Sainz Rally-s Sierrájából egy párat és miután megnéztem a többi termékét egy dobozt is táláltam, igaz Rally-s, de legalább van. Szóval amit tudtam megtettem ezért a kis Cossie-ért és most már végre bemutathatom, de előtte ahogyan megszokhattátok egy kis monológot azért illendő mondani magáról az autóról.

A "flügel" vagyis szárnyas Cosworth-ot 1986-ban kezdték el gyártani egy évvel később amikor a rivális E30 M3-as BMW-t bemutatták, nyilván az M3 fő riválisának szánták. A recept rémegyszerű volt. Vedd az akkori 2 ajtós kis unalmas egyszerű Sierrát, kérd fel a Cosworth-ot, hogy építsen egy iszonyatos turbós négyhengerest ami a hátsókerekeket hajtja, csinálj rá egy dögös optikát és megszületik a 80-as évek tálán legjobb Coupéja európai berkekben.

Az autó természetesen a motorsportban is jócskán kivette a részét mivel az autó motorja egy tökéletes alapot nyújtott és rengeteg tartalék erő volt benne amit a mérnököknek csak elő kellett hozniuk.

Így az autó nem csak Rally-ban, de a Német túraautó bajnokságon is szép sikereket tudott elérni. A Rally-ban 300lóerős teljesítményre volt képes a DTM-ben pedig 480lóerőt tudott.

Az autót két ismertebb versenyző is a csúcsra jutatta Rally-ban, az egyik Colin McRae volt a másik pedig Carlos Sainz, de Colin apja Jimmy McRae is versenyzett az RS500 Cossie-val. 1988-ban pedig Klaus Ludwig megnyeri a DTM 88-as szezonját.

Műszaki adatok:

1994ccm DOHC 16V soros 4henger turbó benzin-befecskendezéssel, 5 fokozatú kéziváltó, hátsókerék-hajtás

Teljesítménye 204 lóerő és 270Nm nyomaték

Gyorsulása 7s 0-100km/h, végsebessége 238km/h

Konkurens modellek:

Toyota Celica ST165 GT Four:

Szintén egy Rally legenda volt, összkerekes és 190lóerős teljesítménnyel bír.

Mercedes-Benz W201 2.5 16V EVO I:

Ugyan a 190E a felépítése miatt kilóg a sórból mivel sedan, de együtt futottak a DTM-ben. Az elején a 2.3 16V volt az ellenfele 185 lóerővel, ezt követte az EVO I 204 lóerővel és a csúcs a 235lóerős szintén 2.5lieres EVOII volt. A motorok fejlesztésében szintén a Cosworth vette ki a részét.

BMW E30 M3: Az E30 M3 eleinte 193lóerős 2.3literes 16V motorral volt elérhető, ezt követte az Evo 1 szintén 2.3literrel, de már 215lóerővel és a csúcsot a Sport Evo névre keresztelt 2.5lieres 238lóerős verzió jelentette.

Audi UrQuattro 20V: Kezdetben 10szelepes motorral és 200lóerővel volt elérhető a Quattro 1989-ben megjelent a 20szelepes változat 220lóerővel ami elég ritka volt mivel 89-91-ig gyártották. Az autó legerősebb változata a B csoport homológjaként épített rövidebb és szélesebb Sport Quattro volt 306 lóerővel.

Elérkeztünk a modellhez. Jelenleg mind a két generációs Sierra Cossie elérhető, de leginkább csak másodkézből, mert sajnos mindegyik kifutott. A flügel Cossie-t az Autoart és a Minichamps hozta ki utcaiban illetve ezek Rally és DTM változatait. Aki esetleg a frissebb sedan verziót keresi, az OttO-ban beszereheti, de sajnos az ára horror.

A legjobb választás kétségtelenül az Autoart féle Sierra. Ennek jóval arányosabb az egész eleje. Szebbek a lámpák és nem olyan elnagyoltak a részletek mint mondjuk a Minichamps esetében. A tükör az jól láthatóan kék lett, igazából azért nem festettem le őket mert nekem valahogy így jobban tetszik, természetesen ez is ízlés kérdése.

Oldalról is természetesen jobb az összhatás. Ezen van például az ajtókon is ablak amit jobban szeretek mert kevésbé lesz poros az utastér. A másik ami kimondottan jó az a felnik, ennél a modellnél arányosabb mint mondjuk a Minichamps-nél és az egész autó kiállása lényegesen jobb mint az olcsóbb testvérének.

A háta is teljesen rendben van, igaz van rajta egy kis sérülés amit még nem csináltam meg, viszont a díszléceket kijavítottam. Összességében a háta sokkal de sokkal jobb mint a Minichamps változaté. Szebbek a lámpák, arányos a kipufogó és a feliratok valamint az emblémák sokkal szebbek, nyílván ez a két modell közötti árbeli differencia is egyenesen arányos.

A beltér tipikus Autoart minőség csak most a sok éves retek ami benne van sajnos kicsit lerontja az összképet. Nem akartam kézzel kitörölgetni mert féltem, hogy a kosz mellett az ülés mintázatát is letörlöm így maradni fog a sűrítettlevegős billentyűzethez használatos tisztító ami nyílván sokat fog segíteni. Az egyetlen dolog amit nem tudtam megcsinálni még az autón, az egyik csomagtér teleszkóp pótlását. Sajnos ez még várat magára addig amíg nem találok cseredarabot.

Végezetül pedig a legjobb rész. A motortér talán az autó egyik legszebb pontja. Részletesen kidolgozott és teljesen arányos, sok kábellel és vezetékkel kivitelezve. A Minichamps-é sajnos aránytalan és kevésbé kidolgozott. Aki szemfülesebb az itt is észrevehet egy az előző tulaj általi gányolást a kitámasztónál, sajnos ezt is megkell csinálnom.

Összegzés:

Egy nagyon szép, de sajnos ritka modell. Nehéz találni normál áron Autoart féle Cossie-t így aki kimondottan ezt a típust keresi annak nincs könnyű dolga, viszont érdemes belevágni olcsóbb hibás modellekbe is.

Pozitívum:

+A legszebben kidolgozott flügel Cossie

+Két féle szín

+Szépen kárpitozott beltér

+Nagyon szép és részletes motortér

Negatívum:

-Magas ár

-Csak jobbkormányos utcai kivitel

Mit vehetek az árán?

Nagyjából olyan 150€ körül mennek a hibátlan dobozosak. Ennyiért vannak bőven Autoart-ok, lehet venni pár Schuco-t, de természetesen Norev, OttO és GT Spirit is bőven kijön ebből az árból.

Ajánlom?

Természetesen igen! Aki hajlandó áldozni rá az egy nagyon jó modellt kap, de a Minichamps kivitel is teljesen jó alternatíva, ha árban túl sok az Autoart.

Futurisztikus Svéd apróság: OttO models Volvo 480 Turbo

A Volvo 480 1986-ban mutatkozott be a Genfi autószalonon, a modell gyártása pedig 1987-ben vette kezdetét. Az autó teljesen eltért a Volvo akkori arculatától ekkor még javában futott például a 200-as széria így egy 240-es Volvo mellet igazi űrhajónak számított. A forma a P1800ES formavilágában gyökeredzik csak egy kicsit modernizálva és teljesen újragondolva. A mai C30-as Volvo pedig a 480-as formai feltámasztásának mondható bár az előlről kevésbé lett markáns mivel nagyon sok vonás felfedezhető az S40-ből. A 480 is szintén a párhuzamosan futó középkategóriás modelléből lett fejlesztve az akkori 440/460 modellből ezért hajtásláncban teljesen megegyezik csupán a karosszériája tér el teljesen.

A 480 úgy mint a 440 és a 460-as esetében nem a svédországi gyártosoron kerültek le a szalagról hanem a DAF autógyártó-során készült a hollandiai Born-ban amit 1973-ban megvett a Volvo az előd 300-as széria is már itt készült. 1986-ban akkora érdeklődés övezte már az autót amit a Holland gyártósor nem bírt volna el így a tengerentúli exportálást egy kis ideig jegelték. A 480 illetve a 440/460 volt az első már elsőkerék-hajtással épített modellje a Volvo-nak ami a mai napig változatlan maradt az összkerekes modelleket leszámítva.

Az autó formája teljesen egyedi volt L alakú hátsólámpák amik nagyon jó átmenetet képeztek az üveg csomagtérajtóval. Az áramvonalasság jegyében és talán az akkori trendek miatt bukólámpákat kapott. A beltérben a műszerfal megegyezik a 440/460-al, de ezt leszámítva teljesen egyedi. Az auto 2+2 személyes, így hátul olyan kényelemérzetünk van mint elől a két különálló ülésnek köszönhetően. Motorja és váltója a Renault-tól származik, kezdetben két 1.7 literes erőforrással volt elérhető egy szívóval és egy saját fejlesztésű Garrett AiResearch turbófeltöltővel aminek köszönhetően igazából 0,3-bár töltőnyomással nem mondható egy kifejezetten turbós karakterisztikáju autónak, olyan 2500-3000 körül kezd el elemében lenni, de sajnos a lelkesedése felül elfogy. A sima szívó változat talán a Renault egy legjobb motorja volt. Ezt használták az R5 GTE-ben illetve az R19-et is gyártották evvel a motorral ami 109 lóerőt tudott. 1991-ben ez a motor leváltásra került és megkapta az F3 szériás 2liters 8 szelepes Renault motort. A 480 egy jól vezethető sportos kis hatchback volt és az irányíthatóságának javára vált a Lotus által fejlesztett futómű.

Műszaki adatok:

1721 köbcenti SOHC 8szelep Turbo, benzibefecskendezés

Teljesírménye 120lóerő és 176Nm nyomaték

Gyorsulása 9s 0-100km/h

Végsebessége 200km/h

Konkurens modellek:

Opel Kadett E GSi: a kategória talán egyik legerősebb motorjával rendelkezett, de sajnos az erejéhez nem volt kellően sportos a futóműve ettől függetlenül a 20XE/C20XE egy legenda lett és ezt a motort megkapta a Calibra az A Vectra és a 95 előtt gyártott F Astra GSi is. Természetesen létezett 8 szelepes verzióval is ami teljesítményre közel azonos volt a 480 Turbo-val

Renault 19 16S: motorja egy 1.8-as 16 szelepes verzió volt. Igazából a 480 testvérmodellének is lehetne hívni mivel a gyengéb hajtáslánc ebből származik.

Volkswagen Golf II GTi: ebből is létezett 8 szelepes verzió de a 16szelepes 1.8-as is  129lóerejével megegyező menettulajdonságokkal bírt mint a 480 Turbo.

Toyota Corolla GTi-16: az autó 130lóereje és 1.8-as motorja beleillik a kategóriába.

Honda Civic 1.6-16: kicsi de pörgős 130lóereje és könnyű súlya miatt egy komoly ellenfélnek számított.

Most pedig maga a modell. Akárhányszor  a kezembe kerül 1:18-as méretben egy Volvo egyrészről elkap egyfajta szomorúság másrészt pedig öröm. A szomorúság azért mert ebben a méretarányban lenne még mit kiadni bőven, de ilyenkor jön az öröm, hogy végre ezt is kiadták. Nos ma már lehetetlen imádkozni nyitható modellekért, de örülök, hogy legalább egy olyan cég követte el mint az OttO. Jelenleg beszerzésére más alternatíva nincs és szerintem nem is lesz.

Egy gyanta hatalmas előnye az élethűség és ezt pont a kis hézagok adják, de ennek az is a hátránya, hogy például az autó egyik legfontosabb eleme, maga a bukólámpa nem mozgatható, de a szép kodolgozottsága ezt ellensúlyozni tudja.

Oldalról elég szögletes, mondhatni ék alakú, természetes a szögletes forma ellenére 86-ban elég érdekes formavilágnak számított és ma sem megszokott, az OttO pedig szép munkát végzett evvel a modellel összességében.

A háta kimondottan tetszik. Szép L alakú sötétített lámpák, amik nagyon jól beleolvadnak az üveg csomagtérajtóba. A feliratok pedig nagyon tetszenek, elég élethűek lettek.

A beltér nagyon tetszik. Jó a két tónusú kárpitozás. A műszerfalat leszámítva egyedi a beltér és ha már műszerfal megkell dicsérjem a gyártót, hogy végre a  kezelőfelület és segédműszerek matricával, de legalább meg vannak csinálva. Hátul pedig nagyon tetszik az osztott hátsó üléssor.

Összegzés:

Egy nagyon jó kis modell, igazi hiánypótló darab a Svéd típusok gyűjtőinek palettáján. Mivel nincs más alternatíva érdemes beszerezni.

Pozitívum:

+Önmagához képest javuló minőség a gyártónál

+Az egyetlen 480 a piacon

+Korrekt kidolgozás

+Minőségéhez mérten korrekt ár

+Pótmatrica

Negatívum:

-Még mindig gagyi csomagolás

-Fájó pont, hogy a bukólámpa nem mozgatható gyanta kivitele miatt

-Limitációja miatt hamar elfogyott és nehéz beszerezni már most

Mit vehetek az árán?

Az OttO az árát és azokat a ritkaságokat tekintve amiket kihoz, szerintem ma az egyik legjobb gyártó. Árban és minőségében a szintén Francia Norev a legnagyobb ellenfele továbbá a Minichamps.

Ajánlom?

Természetesen igen!

LTW, bentekintés a három betű mögé: OttO models BMW E36 M3 LTW

3 betű ami még BMW-s berkekben is kevésbé ismert. Mi európaiak a CSL-t ismerjük régóta helyenként talán az E36 GT fogalmával is tisztában vannak néhányan. De akkor mi is az LTW? Egyszerűbb mint gondolnának a Lightweigt röviditése, lényegében ez az USA CSL ami a Coupe Sport Leichtbau röviditése. Egyszóval az M3 LTW egy könnyített USA piacos M3 ami könnyebb mint a mezei.

De miben is különbözik az USA verzió? Európai piacra 2 féle M3 volt és egy limitált könnyített GT. Az európai piacra 286 lóerős 3.0 volt az elsőszériás M3 ezután következett a könnyített 295 lóerős GT amiből csak 356db létezett ez szintén 3 literes volt. Ezt követte 96-ban a 3.2-es M3 321 lóerővel, na ezek a modellek nem voltak elérhetőek az USA piacon. Lényegében a 3.0 M3 már a motorkódjában is eltért ez volt az S50B30 motorcsalád. A USA M3 pedig szintén 3 literes, de ez már az S50B30US nevet viseli aminek köze nincs a normál M3-hoz mert ez egy M50B25-ből épített motor, magyarán fogták az E36 325i motorját és új dugattyúval, főtengellyel és hajtókarokkal mondhatni egy Strokert építettek aminek a teljesítménye 192-ről 243 lóerőre emelkedett.

Mivel 96-ban jött a módosítás az európai M3-ason ezért Amerikában is módosult a motor. Ennek az alapja az M52 volt, pontos forrás nincs, hogy ezen belül mi volt az alap, nagyon valószínű, hogy a 28i-ből származó M52B28. Természetesen az USA M52B28 sem stimmel az európaival, mert az USA kivitel vasblokkos.

Ez a motor az S52B30 nevet kapta. Nagyobb lett a furat és a löket ezáltal valószínűleg más a dugattyú a hajtókar és nem kizárt, hogy a főtengely, is ezen kívül kapott még nagyobb bütykös vezerműtengely került bele, módosult a dugattyúgyűrű, más szeleprugókat kapott és a kipufogórendszert is átdolgozták. Teljesítménye 243le

Európai M3 motor S50B30/S50B32:

USA M3 S50B30 (Vanos-os)*:

M50 motorcsalád 20i-25i (Vanos nélküli):

S52B30 USA M3 96 után ( 1 Vanos-os)*:

M52 motorcsalád 20i-28i (dupla Vanos):

*Vanos: a BMW változó-szelepvezérlése

-1 Vanos: csak kipufogó oldali

-dupla Vanos: szívó és kipufogó oldali

Összességében kijelenthetjük, hogy az USA M3 egy alap motorból tuningolt 3-as. Ilyen szinten piszkálta annó az Alpina és az Ac Schnitzer is annó az E36-osokat. Vagyis lényegében akkora a különbség mint ma egy M2 és egy M240i között. Gyakorlatilag megkapta az M pakkot, a motort megpiszkálták és ennyi.

M3 gyártása Európa:

1992-től 1999-ig gyártották 2 féle motorral, 3 féle kivitelben és egy limitált verzióval.

USA M3: 1995-ben kezdték el gyártani és szintén 99-ig gyártották. A kivitelek megegyeztek, a motorokból szintén két variáció volt és náluk is csak egy limitált verzió volt.

USA M3 és LTW közötti különbségek:

A sima USA M3 kinézetre lényegében megegyezett az európai testvérével. A lényeges különbség közte és az LTW között az maga a súlycsökkenést.

Súlya 91 kilóval volt kevesebb mint a sztenderd M3-asé, ezt például az alumínium ajtókkal é számos módosítással érték el. Küllemre is volt különbség bőven. Egyrészről ott volt az Alpin weiss fehér szín bal elől és jobb hátul M-es színekkel rendelkező kockás dekorációval egészítettek ki. Akkor ott van még az M3 GT-ről ismert MotorSport koptató a MotorSport felni és a GT szárny amit köztes darabbal toldottak meg, így ez a szárny csak az LTW-n volt, ezért is nevezik LTW szárnynak. Belül M mintás sima ülések amik a sztenderd M3-al ellentétben nem "Véder" kialakitású.

Összesen 125 darab készült belőle, ebből 116 darab került polgári kezekbe.

A Halálos Iram című filmből ismert Paul Walker aki 2013-ban elhunyt, a képek alapján legalább 3 darabbal rendelkezett a rengeteg amerikai és import autók mellett.

Műszaki adatok USA M3 és LTW:

S50B30US 3literes DOHC 24szelep soros 6 henger

Teljesítménye 243Le és 320Nm nyomaték

Gyorsulása ~6,2s 0-100km/h, végsebessége 250km/h

Konkurens modellek:

Mazda RX-7 FD: Az utolsó feltöltős Wankel ráadásul két turbóval szerelték. Az első az szériák teljesítménye közel azonos volt az USA M3-al.

Toyota Celilca GT Four: ugyan gyengébb mint az M3, de mégis volt alatta egy olyan hajtáslánc ami nagy ütőkártya volt. Ősszkerék, 4 henger Turbo. Nem hiába ért el a Rallyban ilyen szép sikereket Carlos Sainz

Nissan Skyline R33 GTS Turbo: Sor6 hátsókerék és turbó. Ugyan nem olyan erős mint a GT-R, de egy nagyon jól tuningolható autó volt.

Audi S2: Az 5hengeres 20szelep Turbo egy igazi legenda mind a tuningkörökben mind a versenysportban.

Most pedig a modell. Nagyon sokáig E36 M3 téren csak az UT volt az egyetlen alternatíva. Az OttO elsőnek az M3 GT-t adta ki, ezután jött a jelen szereplő LTW majd jött a Estoril Blau 3.2 M3 és utána pedig a Dakar Gelb 3.2.

Ez az OttO féle LTW egy nagyon szép modell sokkal részletesebb mint bármely UT M3, szebbek a lámpák, valahogy arányosabbnak tűnik a ködlámpa és igazából az egész autó eleje.

Oldalról is nagyon szép, sokat dob rajta az LTW hátsószárny illetve a MotorSport M-es színeivel kiegészített kockás-zászló dekor ami csak erre az M3-ra volt gyárilag jellemző. A díszlécben M3 logó helyett MotorSport embléma található.

Hátulról is kifejezetten jó. Nagyon tetszik a toldott GT szárny. A modell egyetlen egy baja a hajlam a sárgulásra. Ez nem csak erre a típusra jellemző, hanem ez lényegében az OttO fehérjeire jellemző típusbetegség, így ebből a modellből olyat találni ami nincs besárgulva valahol szinte lehetetlen. Nem egy átment a kezeim között, ez a 3., de legalább erre azt tudom mondani, hogy nem vészes mert csak a szárny alsó része érintett enyhén.

A beltér nem egy nagy kunszt ahogy a nyithatatlan modellek zömének sem. Van a műszerfalon a jobb oldalt MotorSport plakett valamint az ülések mintája meglett csinálva, de ezt leszámítva egy átlagos OttO.

Összegzés:

Milyen szép is lenne ha minden tökéletes lenne nem? Egy olyan modell ami csak az USA piacon ismert, meg is csinálják modellben, de a fényezéssel mindegyiknek van valami baja. Én még nem láttam olyat ami hibátlan lett volna, pedig iszonyatosan jó kis modell!

Pozitívum:

+ A legszebb modellben kapható E36 M3

+ Hiánytalan E36 Coupé sor a rengeteg variáció miatt

+ Pótmatrica

+ Az egyetlen piacon kapható E36 LTW

Negatívum:

-Erős hajlam a sárgulásra

-Ritka emiatt magas ár

Mit vehetek az árán?

A modell még itthoni piacon is 35ezer forintot tud. Ebből BoS-t, Minichamps-et, GT Spiritet, Norevet ha mákunk van Autoart-ot is kifoghatunk szóval ennyi pénzért bőven lehet válogatni.

Ajánlom?

Magát a modellt természetesen igen, egyedül talán maga a sárguló fényezése az ami talán ellene tud szólni, viszont ha találunk egy szépet érdemes a vitrin fénytől óvott helyén tartani. Amúgy meg nem tudom miért akadok fenn ezen, rengeteg ennél drágább modellnek vannak fényezési problémái.