Talán az egyik legnehezebb beszerzésem ez a jelen beszámolómban szereplő E70 ugyan kiadta a Bburago is, de nem egy kávéház. Nem is azért mert olyannyira nehéz beszerezni, hanem inkább a dízel kivitel okoz nagyobb fejtörést.
A történet úgy kezdődött, hogy találtam egy fekete 3.0d-t, de szegényt inkább egy játékautónak használták, de biztos ami biztos megvettem. Igyekeztem összerakni, de akárhányszor ránéztem, tudtam ez sosem lesz olyan eredeti állapotban, ahogyan én azt szeretném. Ekkor bukkant fel egy pezsgő színű ami elég hiányos volt. Hiányzott a fényszóró búrája és a kereke is törött volt. Amint felkerült már kezdett kirajzolódni a fejemben a végcél, mivel volt hozzá alvázam és búrám is, egyetlen bajom volt az pedig, hogy nem a dízel verzió, így úgy voltam vele üsse kavics átépítem.
Maga a procedúra nem volt hosszadalmas, nem egy Kyosho szét illetve összeszerelésén vagyok túl így rutinműtét volt kb. 20 percembe telt, a módosításokra pedig a modellnél majd kitérek.
Az E70-es X5 az X5-ösök második generációja volt. Míg az előd csak Mexikóba illetve az USA-ban készült az E70-est már Oroszországban is elkezdték gyártani amire egyetlen racionális magyarázat van és az pedig az eladások. Az E53 is szép számmal fogyott már annak idején is, így érthető, hogy a két tengerentúli üzem már nem bírta kapacitással és a másik hatalmas felvásárlópiacra is érdemes betörni, így Európára is egyszerűbb volt a szárazföldön szállítani a modelleket mint hajóztatni.
Az E70 2006 Novemberében került gyártásba és 2013-ban váltotta a jelen futó modell az F15. Nyilván az autó egy nagy robosztus terepjáró, de inkább csak egy luxus crossover vagy SUV. Az autó nem rendelkezik olyan terepképességekkel mint mondjuk egy Range Rover vagy esetleg egy Land Cruiser, de mégis megbírkózik az olyan akadályokkal amivel a rendes hétköznapi autók nem. Sajnos a kategória már csak a formára terjed ki, így manapság már egy Vitara is alapáron csak elsőkerekes és a 4x4 hajtást csak felárasan lehet rendelni, szerencsére az X5-höz alap felszereltség nem úgy mint mondjuk az X1-nél amit alap esetben S Drive-al kínálnak hátsókerék-hajtással.
Talán mi európaiak vagyunk az X5 gázolajos motorjainak az egyik legnagyobb felvásárlóköre, így az X5 dízelmotorjai az élen jártak és a konkurencia fölötti mércét mindig is hozta és tartotta ami a 6hengeres mezőnyben mindig a csúcsot jelentette.
Továbbá ez az X5 azért is különleges mivel ez volt az első amit az M GmbH is kezelésbe vett, mondhatni az M5-M6 előfutára volt, mivel ez a típus kapta meg az X6 M-el egyetemben az M részleg dédelgetésében kivitelezett 4,4 literes Bi-Turbo motort amit az alap F10 550i-ből illetve az F01 750i-ből már megismerhettünk, csak az X5-ben már 404lóerő helyett már 555lóerő lett a teljesítmény.
Dízel fronton is megjelent már a modellciklus végén a szintén M GmbH kezelésében az M50d ami egy 3literes 3turbós soros 6 hengeres dízel ennek teljesítménye 381lóerő 740Nm nyomatékkal. Én vezettem evvel a kasznival és tényleg félelmetesen megy.
Műszaki adatok 3.0d:
2993 köbcenti Common Rail DOHC 24 szelep turbódízel
Teljesítménye 235lóerő és 520Nm nyomaték
Gyorsulása 8,1s 0-100, végsebessége 216km/h
Váltó 6 fokozatú autómata később 8, X Drive összkerékhajtással
Konkurens modellek:
-Audi Q7 3.0TDi: a ketegórájában ő nyújtja a legnagyobb helykínálatot és a hatalmas csomagtere sem elhanyagolható, továbbá ebből a típusból csináltak V12 TDi-t ami a világ egyik legerősebb dízele 500lóerővel.
-Mercedes-Benz ML320CDi: méreteiben megegyezik az X5-el, ezt a típust igazából azok vásárolták akiknek az X5 túl feszesnek hatott. Létezett belőle 280CDi illetve V8-ás dízel is, de kétségtelenül a 320CDi volt a húzómodell.
-Range Rover 3.6 V8 TD: Európai fronton a Range Rover az ami nem csak a Luxust nyújtja, de terepen is teljesen megállja a helyét. A képen látható darab már a módosított verzió, az előd BMW motorokkal volt elérhető pontosabban az első X5-ből ismert már faceliftes 218lóerős 3.0d-vel illetve az E39-ből már ismert 4.4 V8-al 286lóerővel. Ezeket Ford féle V8 dízelek és Jaguar benzinesek váltották.
-Toyota Land Cruiser 4.5D V8: A Toyota a Land Cruiser-el a Range Rover mellett a kategória legjobb terepjárója, igaz nem adja azt a Luxust mint a Range, de ára jócskán kedvezőbb.
Mitsubishi Pajero LWB 3.2Di-DC: A gyémántos Japán is inkább a terepen érzi jobban magát mint az aszfalton és a 3.2-es 4 hengeres dízelmotorjával nem a kategória aszfaltkirálya.
Nissan Patrol 4.2 TD: Ennek a modellnek nem az ereje a vonzó hanem inkább a Land Cruiser-hez hasonló terepképességei, bár Európába ez a modell kevésbé ismert az elődökhöz képest mégis a világ többi táján szépen fogyott.
Elérkeztünk a modellhez. Mivel már az elején elsütöttem a modellről kapcsolatos információkat, így ezt átugorva bemutatom milyen változásokon is ment keresztül a modell.
A modell elején érdemleges változás nem történt, igazából csak annyi dolgom volt, hogy a jobb lámpabúrát visszarakjam a helyére amihez nagyon kevés ragasztó kellett, viszont ezt úgy kellett megoldani, hogy maga a ragasztó ne fogja meg a búrát és ne opálosodjon be, ezért van egy kis fül ami a fényszóróba megy bele. Maga a modell talán az utolsó normális Kyosho, bár párhuzamosan elég sok modell elég bajos volt, de ez alól kivétel az E70.
Oldalról sem történt nagy változás, a felnik teljesen megegyeznek, így nem tűnik fel. Egyetlen módosítás a 4.8i felirat eltűntetése volt ami nem volt könnyű dolog, de szerencsére sikerült, már csak egy 3.0d felirattal kellene pótolni.
A modell hátulja azért megváltozott, a lökhárítót lekellett cserélni, a 4.8i verzióé téglalap alakú króm kipufogóval rendelkezett, ezt lecseréltem a 3.0d-re jellemző köralakúra. Amúgy a lököst lecserélni nem egy nagy feladat, miután levettük az alvázat pár csavar kicsavarásával teljesen levehető és a cseredarab gond nélkül felcsavarozható.
Úgy döntöttem a beltérhez nem nyúlok, egyrészről azért mert, szép ez a bézs belső, másrészt ehhez a színhez nem illet volna a szürke. Továbbá ami miatt nem akartam bolygatni az nem más mint az a kis extra ami a feketében nincs benne az pedig a 3. üléssor, vagyis az autó 7 üléses ami le és felhajtható, erre a gyártó kis célszerszámot is adott. Ahogyan láthatjuk akkoriban a Kyosho nem nagyon ismert kompromisszumot, a kétrészben nyíló csomagtartót sem felejtették el. Ami még feltűnik az a kidolgozás és a kárpitozás, ez mind minőségi kivitelezés.
A végére pedig a motortér maradt. Na ezt teljes egészében kilett cserélve a sallangokkal mindennel együtt ami látható is mivel a homlokfalon maradt egy kis műanyag darab ami az előző V8 egyik levegőszűrőjéhez vezető cső egyik kis apró darabja volt. Sajnos ezt még nem tudtam eltávolítani, mivel szerintem utólagosan lett visszaragasztva, a másik oldalán szépen lejött róla nagyobb erőfeszítés nélkül. A motortér a Kyosho-ra jellemző már egybeöntött műanyaglap motorterek előfutára volt, nyiván itt még több darabból áll és vannak dimenziók, mélységek, de már ez sem olyan mint a régi békebeli Kyosho-ké. Nos ennyi lenne a kis mentés, talán lehet ez az egyetlen átépített darab mert szerintem nincs olyan őrült mint én aki csak egy motor miatt átépítené a modellt.
Összegzés:
Alapból szerintem egy egészen jó kis modell, egyedüli baja, hogy nem annyira sűrű mint az előd Kyosho E53, ezért ez az árán is jócskán érezhető.
Pozitívum:
+Szépen kidolgozott modell
+Több féle színvariáció és két féle motor
+Teljesen nyitható és vannak benne funkcionális elemek
Negatívum:
-Az E53-hoz képest magas ár
-Lógásra hajlamos ajtók elől
Mit vehetek az árán?
Sajnos ezt behatárolni nehéz. Ha a nyugati árakat nézzük 100€-tól kezdődnek, átlagosan 130-150€ egy hibátlan dobozos, sajnos a dízel ennél több. Ha 100€-val számolunk akkor olyan GT Spirit árfekvésbe esik, sajnos ilyen minőséget nyihatóba nem nagyon kapunk, hiába ott a Norev a maiak nem ütik meg ezt a szintet, de a régiek sem és már a Kyosho is csak árnyéka önmagának.
Ajánlom?
Természetesen igen, ha valaki ezt az árat hajlandó megadni rá. Ott a Bburago ami lényegesen olcsóbb, de az köszönőviszonyban sincs a Kyosho-val ráadásul nem méretpontos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése